Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1705
282 Maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. P. S. Bottyán János Generalis Uramot, úgy Prínyi Miklós Uramot miként hadtam túl az Tiszán, Nagyságodnak praesentibus alázatossan accludálom. 2 Kecskemétiek, körösiek s úgy egyebek iránt Csala Sándor Commissariusnak is minemű instructiot adtam, Nagyságodnak rövid üdőn párban megküldeni el nem mulatom. Ennek ellőtte Kegyelmes Uram, leveleimben feles és szükséges dolgokrul írtam volt Nagyságodnak, úgymint Szolnok s az erdélyi passussok felől, s Tiszán innét való por s egyébbeli fogyatkozásokrul s egyebekrül is, netalám országos foglalatosságok miá felejdékenségbe menyének, Nagyságodat újabban emlékeztetem reája. Nagyságod az rézpínz való informatiómra kegyeimessen authorizálván, én azonnal minden Vármegyékben vigyázókot constituáltam, kiktül szintén most érkezik informatióm, hogy az kállai vásárban az angliait 3 fejérpinzen 7 forinton, rézpínzen tízen, az remeket fejérpinzen 2 forinton, rézen hármon etc. adván az kassai árosok. Jószágok confíscáltatott s emberem keze alat conserváltatik. Hasonlóképpen némely debrecenieket, kik egy kordovánt fejérpinzen 9 máriásson, rézen 14 kongón adtának, egy szűrt penig 18 libertásson, holot egy forinton 10 gyapjút vészen s abbul kétt egész szűr telik ki. Már ezekbül elítélheti Nagyságod Kegyelmes Uram, mely nagy istentelenség vagyon s az szegénylegény nem csuda, ha rongyos, az vargáké, kalmároké, nem az katonáké az magyarok kincse és pínze. Ha Nagyságod továb is méltóztatik kegyeimessen reám bízni és commissiojával erősítani, megmutatom, hogy bizony megböcsülik az rézpínzt, mert nekem se attyafísága, se barátsága, se ajándékja, se pínze, se könyörgése nem kell, hanem Hazám kárát látván, Nagyságod parancsolattjábul bizony rigorose procedalok. Hanem abban vagyon difficultás, hogy az Tiszán innét valók kassai, eperjessi, lőtsei árosoktul veszik s ibi est peccatum originale. Ez nem illenék énhozzám, de mivel látom, hogy Nagyságod istenessen parancsol azoknak, az kiknek incumbál, eök tudgyák, miért nem effectual Íj ák, az gonoszság azonban foly, sok szegénylegény károsodik, kinek szenvedésén megessik az lelkem, éjei nappal együt szenvedvén véllek. Csak Nagyságod kegyelmessége járullyon, úgy hiszem kegyelmes gratiájábul járulandó segítsége ki fog telni az illyen istentelenek jovaibul. Kirül kegyelmes resolutioját alázatossággal elvárom. Ezen órában érkezek levelem végezésére az emberem az német táborárul, kit magam küldöttem volt oda, az is csak az praemissákot confirmállya, hanem addalja, hogy az fáját 4 faragja is. Szeged fele is sok üres szekér ment, csak megengedem, lesz Bottjannak gondgya reája.
