Szakály Ferenc: Pest–Pilis–Solt megye XVI–XVII. századi dica– és dézsmajegyzékei - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 1. (Budapest, 1995)
Bevezetés
részben már kiadásra kerültek, illetve legfontosabb adataik már hozzáférhetőek. Az un. tahrir defterek azért különösen értékesek számunkra, mert elvben a megvizsgált terület összes lakott és lakatlan területi egységét (mezőváros, falu, puszta, major stb.) s azon belül — ismétcsak elvben — a lakott település valamennyi háztartását tartalmazzák.^ Vagyis: úgy tűnhet, hogy belőlük csupán le kell olvasni az egykori népességszámokat. (Értékesek lennének számunkra a török tizedjegyzékek is, ezek azonban az egész magyarországi hódoltságban rendkívül ritkák, a Budai Szanzsákból pedig eddig még egyetlen töredékük sem került elő.'') A tahrir defterek megszólaltatása persze közel sem annyira egyszerű feladat, mint a fentiekből gondolnánk,^ mégis messze mélyrehatóbban és pontosabban írják le az egykori Pest-Pilis-Solt megye településföldrajzát, a települések egymás közti nagyságrendi viszonyát, mint magyar állami adóösszeírások, amelyek sem a pusztákat, sem a lakott települések lakóinak nevét nem regisztrálják. Ez a két forrástípus annyiban azonban mégis közel áll egymáshoz, hogy nem egy-egy, esetleges összeállt egység (pl. uradalom),** hanem nagyobb, összefüggő terület — legalább egy szempontból — módszeres leírására vállalkozik. Röviden szólva: a tahrir defterek látszatra olyanynyira feleslegessé teszik a dikákat, hogy e két forrástípus összevetéséből csaknem kizárólag az utóbbira nézve várhatunk hasznos tanulságokat. (A tahrir defterekből kikalkulálható tényleges háztartásfő-számokkal való összehasonlítás szerencsés esetben megmutathatja, hogy a magyar portafogalom mögött egy-egy időszakban hány háztartás, hány lélek rejlett. Ezzel vizsgálatuk hozzájárulhat ahhoz, hogy azon magyarországi és erdélyi területek abszolút népességszámát stb. is megbecsülhessük, amelyekről csupán magyar összeírásaink vannak, s így eljuthassunk az ország összlakosságszámához.) A 16. századi Pest-Pilis-Solt megyei dikák közlését ilyeténformán nem annyira település- és népességtörténeti hozamuk, hanem — első rangú helyi információikon túlmenőleg — magyar birtoklás- és adóztatástörténeti információik, valamint alkalmi adalékaik — pl. 1550-ben a települések társadalmának belső megoszlására (zsellér, szegény), valamint a birtokhasznosításra vonatkozóak — teszik indokolttá. török kori adóösszeírásaL Kalocsa, 1980. (Kalocsai múzeumi dolgozatok 4.) 84-146.1.; még kiadatlan 1553. és 1580/1582. évi dzsizje-defter, az 1570. és 1578. évi tahrir defter háztartás/háne-számai ismertetve az utóbb id. munka helynévmutatójában (159-176. 1.); A Szegedi Szandzsákhoz sorolt déli Kiskunság egy helységének összeírása kiadva: Tibor Halasi-Kun: Ottoman Data on Lasser Cumania Keckemet Nahijesi-Varosi Halas karye-i köiui. Archívum Eurasiae Medii Aevi 4(1984) 89-149.1. (1578-ból) 5 Vö. Káldy-Nagy Gyula: Ma^arorszáff. török adóösszeírások. Budapest, 1970. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat 52.) 9-54. 1., vö. pl. Bistra Cvetkova: Early Ottoman Tahrir Defters as a Source for Studies on the History of Bulgária and the BaWían.Archivum Ottomanícum 8(1983) 133-213. 1. 6 Káldy-Nagy Gy.: Török adóösszeírások i.m. 55-74.1. 7 I.m. 89-102.1. 8 Vö. Urbáriumok (XVI-XVII. század). Szerkesztette a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Budapest, 1959, (MOL Kiadványai II. Forráskiadványok 7.)
