Szakály Ferenc: Pest–Pilis–Solt megye XVI–XVII. századi dica– és dézsmajegyzékei - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 1. (Budapest, 1995)

Bevezetés

A17. században szembetűnő változás következett be a magyarországi s — nemcsak az itteni — török adminisztrációban,^ aminek lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a hódoltságot immár csupán alkalomszerűen és akkor is egyre felületesebben írták össze. Míg a 16. századi Budai és Szegedi Szandzsákról jószerivel évtizedenként vannak szandzsák- vagy legalábbis dzsizje-összeírásaink,^*^ a 17. században egynek-egynek is örülnünk kell." így aztán a magyar állami adóösszeírások, —jóllehet adatfelvételi szempontjaik az idők folyamán inkább szegényedtek, mint gazdagodtak —, erősen felértékelődnek, hiszen immár csupán belőlük tájékozódhatunk afelől, hogy mely települések voltak lakottak, s a lakott települések nagysága hogyan viszonyult a többiekéhez. A termelőket név szerint felsoroló magyar tizedösszeírások a tahrir deftereknek is fontos kontrollbázisává lehetnek ott, ahol a magyar adószedők a gabona- és bortermés tizedét — mint például Baranyában^^ a 16. század közepén és Heves megyében" gyakorlatilag végig az egész 16. században — „természetben" szedték be. E két forrástípus tüzetes összevetése^"* ugyanis megmutatja, hogy a tahrir defterek névsoraiból hányan hiányoznak,^^ az egymás mellett összeírt, azonos vezetéknevű háztartások közt volt-e valami gazdasági kapcsolat, stb. Miként említettük, Pest-Pilis-Solt megye területén, sajnos, nem folyt természetbeni magyar tizedszedés. A tizedet — függetlenül attól, hogy éppen az arra jogosult váci püspök vagy a tőle azt bérlő Magyar Kamara hajtotta-e be — a török megszállás kezdetétől fogva végig szabott összegért bérbe adták, vagyis: elárendálták. Következésképp közlé9 Hegyi KJára: A Török Birodalom magyarországi jövedelemforrásai. Századok 117(1983) 342-381. 1. passim 10 A Budai Szandzsák 1547. évi dzsizje-összeírásából csupán Buda, Pest és Óbuda névanyaga jelent meg fordításban: Fekete Lajos: Buda, Pest és Óbuda polgári lakossága 1547-ben és 1580-ban. Tanulmányok Budapest múltjából 6(1938) 116-138. I.; A Szegedi Szandzsák dzsizje-összeírásairól Vass E.: Kalocsa környéke i.m. tudunk.; A dizsizje-ös.szeírások annyiban közelebb állnak a portálisokhoz, hogy ezek is, azok is valamilyen vagyoni kvóta alapján válogattak az adott népességből. Káldy-Nagy Gy.: Török adóösszeírások i.m. 22-26.1. 11 Ezek közül még egy sem jelent meg modem kiadásban, 12 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. 81-83.

1. 13 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. II. A mohácsi vésztől Egervára elestéig. 1526-1596. Eger, 1890. 364-389. l.,/4 Heves megyei Levéltár forráskiadványai I. Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548. Közzéteszi Bán Péter. Eger 1981. és 2. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549. Közzéteszi Bán Péter. Eger, 1988. 14 Összehasonlítási alapul az alábbi defterek kínálkoznak: Káldy-Nagy Gyula: Török adólajstrom Baranyából a XVI. századból. Szigetvári anlékkönyv (Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára). Szerkesztette Rúzsás Lajos. Budapest, 1966. (A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. Értekezések 1966) 115-156.1,, Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. (Jászsági füzetek. A jászberényi Múzeumbarát Kör kiadványai 4.); Az utóbbi szandzsák 1559. évi tahrirjának fordítását Dávid Géza készítette el abból a célból, hogy — miként az 1550. éviét az 1549. évi magyar tizedjegyzékkel — annak névanyagát szembesíthessük valamelyik magyar tizedjegyzékkel. 15 Erre nézve már vannak komoly próbálkozások a szakirodalomból: Békéscsaba története I. A kezdetektől 1848-ig. Szerk.: Jankovics B. Dénes és Erdmann Gyula. Békéscsaba, 1991. 212-311.1. (Dávid Géza munkája); Barta Gábor: Szentes a török korban. In: Szentes története I. Szerk.: Barta László (Sajtó alatt) és UŐ.: Csongrád a török korban. In: Csonkád története (Kézirat)