Szakály Ferenc: Pest–Pilis–Solt megye XVI–XVII. századi dica– és dézsmajegyzékei - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 1. (Budapest, 1995)

Bevezetés

12 határozott meg egy portát/'' annak jeleként, hogy a porta „tartalma" — ha valamikor egyáltalán tényleg egybeesett vele — időközben ugyancsak eltávolodott a parasztgazdaságétól. Vannak, akik a török által regisztrált háztartásoknál is beérnék a szokványos ötös szorzószámmal, mig mások szerint ezt a szorzót magasabban kell keresnünk, megint mások szerint akár húszig is felmehet.^ A török tahrir defterek, illetve a magyar tizedösszeírások összevetésének kell válaszolnia arra a kérdésre, hogy a lakosság hányad része jelenik meg termelőként, vagyis arra, hogy a korban minden mezővárosi és falusi lakos foglalkozott-e valaminő mezőgazdasági termeléssel (gabona és bortermeléssel, juhtenyésztéssel, méhtartással), vagy ha magának nem volt földje, — például napszámosként — részt vett-e ilyen jellegű munkában (ezek ún. kereszténypénzt fizettek) vagy sem. (Nagyon könnyen elképzelhető ugyanis, hogy két, esetleg több külön, de rokon vagy egymásra utalt család termése egy néven jelenik meg a tizedjegyzékben, ami így félrevezető népesség-statisztikai eredményeket sugallhat.) Mivel az eddigi eredmények rendkívül nagy szóródást mutatnak, az elébb felvetett kérdésekben itt és most nem kívánunk állást foglalni. Csupán azért utaltunk rájuk, hogy kiadványunk majdani használóit óvjuk az elsietett, elnagyolt következtetésektől. Az óvást annál inkább helyénvalónak érezzük, mert bizonyosra vesszük, hogy nem reménykedhetünk olyan „varázsszám" kikalkulhatóságában, amely minden időszakra, minden területre és minden forrástípusra egyaránt érvényes. Nyilván a szorgos kutatómunka eredményeként a jövőben körvonalazódó szorzók is nagy szóródást mutatnak majd. A korrekt tájékoztatás érdekében előre kell bocsátanunk: bár az alább közlésre kerülő portális adó- és tizedjegyzékek közül eddig még egy sem jelent meg nyomtatásban, többségük már nem ismeretlen a kutatók előtt. Nemcsak azért nem, mert például e sorok írója is sokat merített belőlük a hódoltsági magyar adóztatás megfelelő aspektusainak megvilágítása során, hanem azért is, mert részben már mint elkülöníthető forráscsoport is ismertetésre kerültek. A 16. századi dikajegyzékek többségének portaszámait Bártfai Szabó László közölte Pest megye történetéről 1938-ban közreadott hatalmas regeszta-gyűjteményében.^* Sajátosképp azonban figyelme csupán ugyanazon sorozat (MOL MKA Conscriptiones portarum) XIII. és XXXI. kötetére terjedt ki, a legtöbb Pest-Pilis-Solt megyei jegyzéket tartalmazó LXII. kötetre azonban már nem. Az általa fellelt 17. századi összeírások portaszámait Kosáry Domokos rendezte táblázatokban 1964-ben.^^ Még 24 Acsády Ignácz: A magyar adózás története 1598-1604-ben. Budapest, 1906. (Értekezések a történeti tudományok köréből XX/6.) 25 E nézetek ismertetése legbőségesebben: Dávid Géza: A sirnontoniyai szandzsák a 16. században. Budapest, 1982. 51-57.1.; A húszas szorzószámról: Hausfatter Katalin-Mészáros Lá-szló: A hódoltsági mezővárosok népességszámának kérdéséhez (1546-1562). Demográfia 17(1974) 108-122. és 213-235.1. 26 Pest megye törtéietének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története. Budapest, 1938. (Id. a megfelelő forrásoknál.) 27 Pest megye a kuruckorban. In: Pest megye múltjából I. SzerJíesztette Lakatos Ernő. Budapest, 1965. 16-19.1.