Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1954. június 25., tanácsülés - Napirend: - 1. A főiskolai ideológiai és pedagógiai továbbképzésének helyzete.
Jelenben meg# ífol az egyik, hol a másik O.B.tag, néha még koaf©ronda vcsa tő is hiányzott a megbeszélésről s a rész fever ok sem ismerték x valamennyien az anyagot. így nem mindig az egész kollektíva közös »elbeszélésének ere aányóként jött létre a konf er énei a terve se fc • hanem csak Aófe-ny, néha egyenesen csak az Q.B. vezetője .javaslataink lényeges vita vagy hozzászólás nélküli elfogadása utján. Sz persze azzal járt, hogy s nroblémákafe nem hoztuk egészen közel a főiskolai feladatokhoz, mert hiányzott az egész főiskola igényeit szeomeltartani tűdó kritikai hozzáállása vagy javaslat a felvetett tervhez, Megfigyelhefc tűk, hogy azok voltak a legjobban sikerült viták, crae— lyeknek a tervét a teljes kollektive állította össze, Így az 195** I.I1.ÍXI. havi konferenciák* Az O.H. műnk jónak ez a hiányossága pedig onnan ered, hogy a vezető nem tudta eléggé szervessé tenni, oly Időpontra előre kitűzni a megbeszélést, hogy minden tag felkészülten meg tudott volna jelenni* Az O.B. tagjait sem aikÜKiit annyira feladó tűk fontosságának tudatára ébreszteni, ami felé a f ©diódátok torlódása esetén kibújni lehetett. nyilvánvaló tehát, hogy a jövő oktatási bizottságinak meg kell tartania az ezévi 3.3. alapvetően helyes kezdeményezését, de azt ennél jobban és főként minden egyes tag j ban negyőbb Öntudattal és as ügy fontosságához mért nagyobb felelősségérzettél koll valóra váltania. A konferenciavezefcők munkáját értékelve mogállapifehatjuk,hogy - ha nem is egyenlő mértékben - de általában mindegyik megfelelt feladatának. A tanári konferenciák vezetőJé Dénes Béla, nagy gyakorlattal és ebből eredően igén tapintatosan és céltudatosan- cte sokszor - sőt többnyire - az anyag lehető teljes megbeszélését ©gyógy érdekesebb, nagyobb aktivitást kiváltó, de nem mindig a legfontosabb probléma széleskörű megvitatásénak engedte át. Rendkívüli ügyszeretettel és szinte szokatlanul nagy felelőséggel, ebből eredően Igen lelkiismerefcea, a legapróbb részletekre is kiterjedő gondos felkészültséggel 1 tta el feladatát Pataki Miklós az adjunktusi konferencia vezetője. Sála viszont - Dénessel ellentétben - a kitűzött anyaghoz való itfe-otfe iskolás-izü ragaszkodás volt tapasztalható- ami módszerén is meglátszott! sokszor elismételt maga is már kielégítő megoldásokat, anélkül, hogy az összefoglalásokon és ezeken belül is esek a lényeges kiemelésére szorítkozott volna• Dómján Károly, a tanársegédi konferencia vezetője, ez évben látta először ezt a komoly feladatot, Megállapíthatjuk, hogy nem volt csukaégé orra a szorongásra, ami egy-egy konferencia előtt elfogta. Jő vezetőnek bizonyult még akkor Is, ha konferenciájának egyes tagjai arra vadásztak is, hogy "megfogják" őt az anyagban, aholyefet,~hogy elvtárolásán és az 'úgy komolyságához mérten segítették volna a lényeges kérdések megragadásában és elmélyült megvitatásában. J:;s olyan mértékben volt gyermekes vonás a tanársegédi konferencia részéről, amilyen mértékben érvényesült. Báogállapítható azonban, hogy elenyésző jelenség volt és inkább a részleges kés sületlenség, mint zavarkellós szándéka volt az okozója s a konferenciákat sem megzavarni, som mellékvágány— rs futtatni nem tudta. Dómján Károly tehát jó vezetőnek bizonyult. A jövő oktatási óvod ezek szerint a jelenlegi konfereaoiavezefeő gárdával nyugodtan elindulhat. Horn tartjuk azonban feltétlenül meghagysn- dónak a konferenciák ez Idei személyi összetételét. Mint fentebb is előkerült, nálunk teljesen hiányoaxak azok az okok, amelyek az egye- temeken a konferenciák tanári, docensi,, adjunktusi és tanársegédi differenciálását célszerűvé tették, hz ezévi tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a tanár egédi konferenciákon hellyel- közzel kitörő gyermeki magatartás jelei a régi keretek közt nem történtek volna meg, nenes tovább érvényesült volna az idősebb oktatók jeleni té- nek, komolyságának és ügyszeretetének •emmücéppea sem lebecsülhető nevelőhatása.
