Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953
1953. június 24., tanácsülés - Napirend: - 1. A gyakorlati kiképzés kérdései. - 2. A kádermunkáról.
megoldani, de ezt nem helyileg kellene elvégezni* Eredménynek kell elkc vélni, hogy némileg sikerült bevezetni a hallgatókat a nevelői góndolkc dás dialektikájába KakarenÄß tanításinak szellemében. A gyakorlati képzés és a szakmódszertan oktatása. Az ált.iskolai szakfelügyelők és igazgatók, valamini az oks.osztályok tapasztalatai a főiskolát végzett hallgatók munkájával kapcsolatban erőteljesen aláhúzzák a gyakorlati képzés hiányosságait* A fiatal tanárok nem mutatnak kellő tájékozottságot módszertani kérdésekben, a módszerek gyakorlati alkalmazásában pedig sok a bizonytalanság. Az lakolá-i hoz kikerülve az iskolai élet különböző területeinek olyan kérdéseivel állnak szemben, melyeket főiskolás korunkban nem volt módjuk megismerni Ezek a jelenségek nem ritkán párosulnak a hiányos szakmai felkészültség gél* A gyakorlati képzés és a szakmódszertan^: oktatása terén sok a zür-zavar és a tisztazatlan kérdés. A tanárképzésnek oz a terület# meglehet ősén oerif érilrtia Mlvit foglalt al a főiskolák él«kében. A Íé#Éfor\módon történt. A kiképzés csak ebben az évben műt ©töt t már némi kialakult képet, A főiskolai tanáraink általában a legutóbbi időkig lebecsülték ezt 8 kérdést, nem látták a főiskolai elméleti oktatás és a gyakorlati képzés szerves egységét. A szakmódszertani a legtöbb esetben 9 zsktanszé :ek tanították. Előfordult a múltban, hogy volt aki Ifc.diá daktikát tanított ezen a elme. , volt aki szakmai anyagot, volt aki az ált • isk.anyagoi elemezgette didaktikai és szakmai szempontból. Az oktat is a legkülönbözőbb kategóriákból kerültek ki a tanszékvezetőktől a me- todikusokig. A cél jövőben az, hogy ez a tángy a mtodikusok kesében - legyen. Nézzük meg azután, hogy a meto&ikus rendszer hogyan vált be ebben az évben. :.ieg kell állap it anah , hogy a aetodlkuoi rendsrsr igen előnyösen éreztette hatását a kiképzés terén és sikerült megtalálni az utat a pedagógiai elmélet és gyakorlat teljes egysége félé. A metédikusok sokat fejlődtek elméletileg. Bár eleinte bizonytalanság; mutatkozott a munkájukban, de a gyakorlati folyamán ezt kiküszöbölték, A ped.tanszék vezetője a tanév elején Írásban is lerögzítette a metodikusok feladatát és t jé'oztat megbeszélést tartott az egész évi gyakorlati képzés rend? jéről. -iSlkészült idejében a gyak.kiképzés munka terv el A metodikus megbeszélte a bemutat kát előzőleg a szaktanárról és isy emelkedett a tan; fcásókat követő elemzések színvonala. A metodikusok állandóan megbeszélt« a gyakorlati képzés soronlévő feladatait és jobban segíteni tudták a gyakorló iskolai nevelőket az egységes eljárások kialakításában. Megjavult a gyak.képzés munkája azért is. mert- az egyes szakokon a metodika- sok vették át a szakdidaktika oktatását és ezen keresztül egységesebbé vált a gyakorlati képzés. Hatásosnak bizonyult továbbá a pedagógiai kirándulások bevezetése is. Hallgatóink külső iskolákat látogattak meg, ahol gazdag tapasztalatokat szereztek és többet ismertek meg az iskola életéből, mint azelőtt. A gyakorló iskol i nevelő^ elméleti pedsgó iái továbbképzése sem maradt figyelmen kívül. A gyakorló iskolai nevelési értekezletek elvi pedagóaiai kérdéswket vitattak meg, ezeket a gyakorló iskola_igazgatója vezetette le magas színvonalon, nagy elméleti és gyakorlati felkészüléssel a pedag^iai tanszék bevonásával, Mgy ilyen értekezleten magam Is jelen voltam és igen hasznosnak és termékenynek találtam. Vizsgáljuk meg ezek után, hogy a gyakgelati kiképzés milyen eredményeket és hiányosságokat hozott ebben a tanévben.A hallgatók munkána ered- ményesnek mondható, -zinte ugrásszerű fejlődést műt a to »'* a le gutóbbi hó- napokban, "ábrán megállapítható, hogy a tanításhoz legszükségesebb készségé^ megszerezték és így nyugodtan felkészülve v rhatják 3Z ált,isk.ok- tató^aevelő munkába való bekapcsolódásukat. &r rémére már tudtak
