1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 16. ülés
Wf. ülés naplója. December 20-nn lé»47. 59 mint a (étel, mellyrc vonatkoztak. — Ha szabad arra hivatkoznom, mit egy más helyen, egy köztisztelet és kedvességben levő mngasállású bölcs statusférfiú mondott: itt azon választó vonalról van szó, melly a nemzet és linón között felállittatni szándékoltatik : a kormányforma megváltoztatásáról. Tekint. Rendek ! midőn egy nemzet, kormányformája megváltoztatásának óhajtását, mondja ki, —ildomos-c ezt néhány rejtélyes szóba burkoltan tudatni a fejedelemmel ? mcgcgyezhctő-c azon őszinteséggel, melylycl a nemzet a thrón, c törvényhozó testület pedig a nemzet iránt tartozik? Egy kormányforma megváltoztatásának kérdése legélcfbevágóbb kérdés a nemzet érdekében. Ezt tehát egyszerre, több tárgygyal cgybchalmozTM va, amúgy, minden tárgyalás nélkül, mellékesen egy föliratba dobni, meggyőződésem szerint, nem nyílt törvényhozói eljárás. Hiszen, a nemzet még sehol sem nyilatkozott, sem e teremben, sem ezenkívül, hogy kormányfármáját akarja megváltoztatni; tudtommal igen kevés megyének van erre utasítása. E teremben azok részéről, kik e válaszfelirati javaslatot létrehozták, hatalmas szózatok emeltettek, megyei szerkezetünk érdekében; pedig a parlamentaris kormány megyei municipalis szerkezetünk sírja. .Midőn tehát a mélt. Főrendek, ezen életbevágó, nagyfontosságú kérdést bővebb vitatás alá utasiták, — a nélkül, hogy azt érdemileg végkép elvetették volna, — csak törvényhozói kötelességüket teljesítek. Én nem azt akarom ezzel mondani, miszerint jelen kormányrendszerünk ollyan, hogy az minden a nemzet életével öszhangzóbb változtatást fölöslegessé teszen; sőt igenis, elismerem, hogy a nemzetnek kötelessége oda törekedni, miszerint minéllöbb alkotmányos garantiát szerezzen meg számára; — és ha ezt máskép elérni nem lehetne , mint a fenálló kormányrendszer megváltoztatásával abban sem látok semmi bűnt, csakhogy a változtatás oly— lyan ne legyen, melly az összes monarchia érdekébe ütköznék , melly a thront, és az alkotmányos stabilitást ingataggá tegye, és ez által a nemzet belnyugalmát, kül— tekintélyét, sőt léteiét veszélyeztesse. Azonban ez nem illy felületes eljárás; ez a leghiggadtabb és részletcsb komoly discussio tárgya. Ezeket tekintetbe véve, úgy vélekedem: hogy a mélt. Főrendek nem minden alapos ok nélkül telték e ponfre észrevételeiket. — Továbbá az mondatott c teremben egy tekintély által: hogy a Főrendek is akarnak ugyan sérelmeket fölterjeszteni, de kiszemelve csak némellyeket, azaz, a több vagy kevesebb sérelem fölterjesztése körül forog a kérdés. Én máskép fogom fel a tárgyat: a mélt. Főrendek mind fel akarják terjeszteni a sérelmeket, de a nem sérelmeket akarják kihagyni. Hiszen, az mondatott itt: hogy az administratori rendszert, ha mégis rendszer, és a horvát ügyet nem szándok megemlíteni mint constatirozott sérelmet, hanem csak mint aggodalmat. A Főrendek itt tehát csak azt mondák: hogy mind azt, mit mi mint sérelmet fölterjeszteni kívánunk, ők is elfogadják; de azon különbséget alkalmasint föl nem tudták fogni: mikent lehessen valami constatirozott aggodalom, és nem constatirozott sérelem egy pillanatban ? És ép azért csak bővebb magyarázatot kérnek, a mit csak úgy tehetünk meg, ha majd annak idejében, az ügyet ex professo megvitatván, sérelemnek vagy nem sérelemnek határozzuk. — Ibitek. Rendek, nem tudom, hogy lelt volna valaha magyar hongy ülés melly ben olly tények, mellyck sérelmekül nem constaiirQzInltak, úgy terjesztettek volna fel a fejedelem elébe mint aggodalmak; ez, véleményem szerint, ismét egy egészen új törvényhozói eljárás; és hacsak a méltóságos Főrendek magukat mystificatio által compromittáltatni nem akarák, — nem is fogadhatlak el illyent, melly az eddigi országgyűlési eljárásokkal merőben ellenkezik. Talán attól is tarthattak, hogy ha elfogadják, még könnyen valami sérelem támadhat belőle, ollyan mint az uj rendszer; mert a mi eljárásunk szinte valóságos uj rendszer. — Végre, azok részéről, kik e válaszfelirati javaslatot létrehozták, két tekintély által az mondatott c teremben: miszerint nem gondálják ők azt, s nem mystificálják magukat azzal, mintha az, mit itt e válaszfeliratba betétetni kívánnak, azonnal teljesíttetnék is; épen nem, hanem csak azért kívánják betétetni, hogy egyszer már meg kell kezdeni ezt is. Tehát világos, hogy azon meggyőződésben voltak , miszerint a legközelebbi reformteendőinket kivihetjük a nélkül is, hogy a válaszfcliratban kifejezett óhajtásaink azonnal teljesíttetnénck. Ha ez akkor igy állott: teljességgel meg nem foghatom, hogy azért, mert a Főrendek bennünket azon dolgok bővebb tárgyalására hívnak fel, miért kellene a reform teréről az őszéről gravaminalis politica terére lépni. — Ezen eljárásunkért a haza aligha mondana nekünk köszönetét, és alig hiszem, hogy a felclcttcher súlyát a Főrendek vállaira nehezítené. — Az, ki a czél felé nem lépésről lépésre törekszik, a haladás sikeréért, nehezen ér czélt; de a ki mindjárt az első akadálynál, a helyett, hogy azzal megküzdene, azonnal kétségbe esve hátrafut, az a czélt bizonyosan soha cl nem éri. A válaszfelirat letétele, egy a sikerfölötti kétségbeesésből eredő hálravonulás lenne, melly a czéltól elvezetne. — Itt az idő, hogy a mélt. Főrendekkel, mint egyik törvényhozói tényezővel, egyetértve, kölcsönös egyezkedés utján, iparkodjunk, a társadalom jelen zavarai közti teendőkiránt, tisztába jöni, és ne szorítsuk a főtáblát azon szűk térre, hogy annak egyéb joga ne legyen, minta mi izeneteinkel és javaslatainkat elfogadni; mint igent mondani, és hogyha azokra észrevételeket tesz, módosításokat ajánl, —az egész ügyet elejtsük. Ez a nemzet eddigi törvényhozói eljárásával meg nem egyezne. Vagy talán csak az illy eljárást nincs szándék fegyverül használni arra, hogy a mélt. Főrendek kényszerülve legyenek az országgyűlések évenkénti tartásába beleegyezni? Angolhonban — hol évenként tartatnak országgyűlések — az divatozik, hogyha a felsőház az alsónak javaslatát cl nem fogadja: akkor a tárgy abban a saisonban félretétetik, és csak a jövőben vetethetik ismét fel. De nálunk, hol a? országgyűlések csak minden három évben tartatnak, és akkor is olly felette hosszadalmason, — illy elejtése az ügynek — melly ellen a főrendi tábla észrevételeket tesz, a közjónak nagy hátramaradásával gyakoroltatnék. — Itt az idő, lek. Rendek, hogy midőn legjobb fejedelmünk édes anyai nyelvünkön szólott thrónjáról a nemzethez, és ezáltal föltette koronáját nemzetiségünknek, — midőn fenséges cs. kir. Főkerczcg Istvánt — kifelé mint poláris fényczillagfelé reményteljesen tekint fel minden színezetű és véleményű honpolgár — adá nekünk nádorul, — midőn kegy. kir. szándóka a k. előterjesztésekben a nemzet akaratával találkozott: mi is fiúi bizodalommal közeledjünk a thrónhoz, hogy minéllöbb sikert, minéllöbb áldást és kedvezményt nyerjünk, min\ő* Határozat a k. kir. oló’adáaok iránti válaszfelii tt tárgya» an.
