1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 16. ülés
(»0 XVI. ülés naplója. December 20-án lw47. Határozat »den népeinek boldogságát atyai szivén viselő legkegyelk Rknk ivántl"” mesebb fejedelmünktől, édes hazánk szellemi és anyagi fel— válaszfelirat vjr/,a0Ziatására.— S igv az ügy elejtésébe bele nem tárgyában. ° eJ n , ... egyezem: hanem a felirati javaslat bővebb targyalasat kivánom. Tt Torontálmegye követe Mocsonyi Péter. 0 felsége, urunk királyunk iránt, ki századok lefolyása után a magyar nyelvet a trónra emelte, s az édes remények közt megválasztott cs. kír. Főlierczeg Istvánt a nádori méltóságban meg erősítette, mind ezért, mind pedig a kor igényeivel és a nemzet óhajtásaival találkozó k. előadásokért köszönettel tartozik a lia/a. Ezt a nemzet, és a két tábla nemcsak elismerte, hanem ezen hálaérzésnek kijelentése országgyűlési határozattá is vált, inellytői elállani sem nem lehet, sem közülünk senki nem akar. Azon érdemes követ urak is, kik a felírás letételét sürgették, és a kerületi ülésben keresztülvitték, a hála kijelentését kívánják ugyan, de nem külön felírásban. A vélemények különbsége tehát csak a hála kijelentése formája körül forog; ugyanis, Pestmegye első követe a hála kijelentését analytice kívánta; a velem egy véleményen lévők pedig syntethice kívánják felterjeszteni. Az érdemes követ úr azon koszorút, mellyel a nemzet habija ő felségének fűzött, szét kívánja tépni, s a szét szaggatott virágokat egyenként kívánja ő felségének átnyújtani, midőn mi az egész koszorút, mint ő felsége fölszentelt homlokának legdicsőbb ékét, sérthellenül kívánjuk megtartani. Pestmegye követe azon emlékoszlopot, mellyel egy nagylelkű nemzet királyának mármár fölépített, lerombolni, és a nemzet hálájának kijelentéseid, a a romnak darabjait kívánja (elküldeni: midőn mi az oszlopot a késő maradéknak is emlékül akarjuk megtartani. Széttépheti ugyan a koszorút, és lerombolhatja az emlékoszlopot a többség; de midőn ezt teszi, csekély felfogásom szerint nem jogszerűn, nem úgy cselekszik, mint azt a nemzet érzelmei kívánják. Mi a nemzet érzelmeit illeti: mellyeket kiki saját nézete- szerint fog fel, fejtegetni nem kívánom; de mi az eljárás jogszerűségét illeti: azt hiszem valamint a hála kijelentése abstract véve, minthogy a két tábla által elfogadtatott, országgyűlési határozattá vált, úgy szinte azon kijelentésnek külön felírás utján leendő fölterjesztése szinte a két tábla állal elfogadtatván, diaetale conclusum lett, mellyel megmásítani most nem lehet; mert nem áll a hála kijelentésnek Peslmegye második követe által a subsidiummal tett össze hasonlítása: mert a subsidiumnál mi adunk, és midőn adományunkat föltételhez kötjük, az által azt nyilatkoztatjuk ki, hogy a föltétel nélkül nem adunk; de még akkor is, ha a subsidium mennyisége felett mind a két tábla megegyezett: a meg állapított mennyiségtől clállani továbbra nem lehet. Egyébiránt a hála kijelentésénél nem mi adunk, hanem mi kaptunk, és midőn azért, a mit kaptunk, kijelentjük: hogy hálával tartozunk, a köszönettől clállani felfogásom szerint példátlan eset volna. De azt mondják, hogy csupa complimentnek nemzeti jogainkat feláldozni és sérelmeinjket elhallgatni nem akarják. Nem akarom vitatni, hogy ha csupán tiszta köszönetnek lelterjesztése történik, ez állal sérelmeink fölterjesztésének útja el nem záratik; és kérdem a t. RR. ha a fölirás letétetik, könnyebben jutnak-e fel sérelmeink? én azt hiszem, — nem; és azért hogy hosszas ne legyek, a tiszta köszönő felírásra szavazok, s ha ezt el nem érhetném, szavazatomat azokéhoz csatolhatni kérem, kik ahoz legközelebb állanak. — Krássó megye követe Makay Sándor. A letételhez nem járulhatok. Egyébiránt csak röviden nyilatkozom. A t. RR-nek jelenlegi határozatában meg nem nyughatom azért, mert a napokban vett utasításom szerint kötelességemmé tétetett, a november 12-ki dicső események következtében tiszta köszönő hála felírás felterjesztéséi szolgalmazni. Tolnamegye követe Gáál Eduárd. A szőnyegen forgó határozatot nem pártolhatom, és pedig azért nem; mert a múlt hetekben történtek alkalmával, megyém szellemében köszönő felírást óhajtottam, s küldőim örömmel találkoztak akkori szavazásommal s a tekintetben határozott utasítással láttak el. Akarnak pedig küldőim köszönő hála felírást, azon okból, mert át vannak hatva a fejedelemnek azon kegyességétől, mcllynél fogva édes hazánk nyelvét magas trónjára emelni mcltóztatott; át vannak hatva azon örömtől, hogy a nemzetnek kedveltje István cs. kir. Főlierczeg a nádori méltóságban megerősitetetí, és át vannak hatva a k. k. előadásoknak a kor igényeivel és szükségeivel találkozó szellemétől. Ennek következtében küldőim a tiszta köszönő felírást óhajtják. Vessprémmegye követe Sebestyén Gábor. Követtársam azt mondotta hogy köszönő felírást akar, de nem most, csak majd utóbb; mert nagyok úgymond, és keservesek a sérelmek, mellyeket, véleménye szerint, előbb kellene tárgyalni. Meghiszem, hogy ez az ő mostani meggyőződése; de hogy a felírás tárgyalása alkalmával vélem nem igy egyezeti meg, és nem is eképen fejezte ki magát, nyilatkozatai eléggé tanúsítják. Hogyan jött most ezen gondolatra, nem tudom; de azért tisztelem azt, mert reményiem meggyőződésből származott. A nagyobb sérelmek közé számlálja, hogy az ő felségéhez felküldött dcpntatio nem eresztett elébe. Ezt ő nagy sérelemnek látja; hiszem hogy ez is meggyőződése; de figyelmeztetem hogy Pozsony megye levelének következtében Yeszprémmegyc utasításaink 81-ik pontja alatt világosan mondja, hogy ebben törvénybe ütköző sérelmet nem lát, hanem óhajtja, hogy a küldöttségek a fejedelem színe elébe juthassanak, c tekintetben törvény alkottassék. .Mi a Gróf Erdödy család sérelmét illeti: ezt már küldőim sérelemnek tartják, s magam is annak tartom; és annak idejében bőbövebben ki is fogom fejteni. Tudom én, hogy vannak sérelmek, és tudtuk azt előlcges megegyezésünk s a kerületi ülésekben tett nyilatkozataink alkalmával is; hanem akkor azoknak fölterjesztéséi utóbbra gondoltuk — mint én most is gondolom — a maga helyén lenni. Egyébbiránt tek. RR. megvallom, hogy igen szivemre tudom venni a most történtet; mert valóban fáj és nagyon sajnálom, hogy midőn követ társam nekem ellentmond, akkor magának is ellentmond; legjobban fáj pedig, és leginkább sajnálom, hogy ezen ellenmondásának eredménye az: miszerint megyém szavazatát veszti el. Én a szokás, illendőség, megyém érzelmei, nézetei, következetesség, és tiszta meggyőződésemnél fogva nyilatkoztam úgy, a mint nyilatkoztam: s ezen tiszta meggyőződésem mellett részemről most is megmaradok. Temesmegye követe, Szabó Antal. Midőn a válaszfelirat első ízben fordult elő a tek. RR. előtt, szerencsém volt azon nézetemet kifejteni, miszerint: a válasz felirat
