1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 16. ülés

58 XVI. ülés naplója. December 20-án 1847. Határozat i k.kir.clóadá sok iránti vá­laszfelirat tárgyában. »gégének, urunknak, panaszaikat. Ez iránt, s arról, hogy -ő felsége nevében, s az ő hatalmával visszaélések történ­tek, 5 felsége diploniaticc semmilsem tud. Nekünk tehát az első alkalmat keli megragadnunk, hogy mindenekről ő felségét diplomatice tudósíthassuk. Irtunk a felső táb­lához: de nem tetszett elfogadni a szerény feliratot; pé­tiig olly becsületességgel irtunk, hogy tért adtunk a kor­mánynak, hogy hajó szándéka van, segíthessen rajtunk, csak egy declaratio által; és a múltakat feledtük, hogy haladhassunk a kitűzött pályán. Mtllyen állásban van te­hát magyarország ? a küldöttségek clutasittaltak azon tróntól, mellyel a nemzet maga emelt, clutasittaltak azon fejedelem elöl — annak tudta nélkül — kinek dynasliá­­jál maga a nemzet emelte arra. így tehát a kormányt a­­zo:i dilemmában látom most: vagy vau jó akarata, de nem bírja kivinni a mit akar, hanem a felsőbb bécsi gbsolu­­tisticus hatalmú kormány által saskörmökkel sodortatik oda, hova az akarja, vagy ha rósz akarata van, nem akar rajtunk segíteni. Küldjünk ki tehát választmányt, vizs­gáljuk meg a sérelmeket; én is fogok szolgálhatni kül­dőim nevében egy ollyannal, mclly öt vagy hat sérelmet is foglal magában, minő a gróf Erdődy család elmozdí­tása főispáni hivatalától. Ha tehát jó akarata van a kor­mánynak, és más által saskörmökkel sodortatik: akkor c­­gész megfeszült igyekezettel iparkodjunk rajta segíteni, s őt megszabadítani, hogy szállhasson a nemzet akaratához, és ez boldogságát elérhesse minden költségeskedések, programmok, és illyes captiositások nélkül. Ha pedig rósz akarata van a kormánynak, akkor világosságra kell min­dent hozni, hogy ő felsége a történtek iránt minélclőbb ludósítassék. — Tok. RR.! egy ezeréves haza ízleli a szabadságot, s ez parancsolja, hogy a tek. RR. úgy mű­ködjenek, hogy a hazát veszély ne érje, hogy az alkot­mányt védjük minden lehető feszült erővel, nehogy kény­telen legyen némclly ezen szegény haza' elpártolt hűtlen egyénnek fejére Julius Caesar utósó szavait sújtani: ..Et tv mi fűi, Brule ?!-‘ Én tehát a letételt minden részben pártolom. — Veszprém megye követe Sebestyén Gábor Tek. KK. és RR.! (szólani akar) (zaj, fölkiáltások: „rendre!") — Elnök. Csendet kérek. Eddig az volt szokásban, hogy ha egy megye részéről két követ félszobáit, ezen fel­szólalás egymásután történt. Minthogy nem tudjuk, mit akar mondani Veszprém megye követe, méltóztassanak kihallgatni. (Hallottuk már Veszprém megye szavazatát. Mines joga 3-szor szólalni. Hetidre! Zaj.) Méltóztassék tehát követ úr megvárni, inig a sor reá kerül. Esztergomi káptalan követe Lipthai Antal. Nekem küldőim kötelességemül tevék, hogy a k. k. előadásokra adandó köszönő válaszfeliralnak ő Felsége elébe terjeszté­sét szorgalmazzam; és c szerint annak letételébe bele nem egyezhetem, hanem további tárgyalását kívánom. Ez egyéni meggyőződésem is; okaim e következők: .Alidon válaszfelirati javaslatunkat a mélt. Főrendek azzal a mó­dosítással küldették vissza, hogy az 171)0: 10. t. czikk­­nek, és azon törvényeknek, — mellyek még sérelmekül nem constaliroztatlak, s igy aggodalmat ébresztőknek sem tekintethetnek, — fölemlitése kihagyatván, válasz­­felirati szerkezetünk, szerkesztési tekintetben, ezen mó­dosítás szerint hozassák az abban meghagyandó eszmék­kel öszhangzásba: ezáltal a mélt. Főrendek a két tábla közti alkudozás lehetőségét véleményem szerint ki nem rckcszlctték, — és az egész ügy elejtésére, s a gravami­­nalis politica térérci átmeneteire kényszerítő okot annál­­kevesbbé szolgáltattak, minthogy válaszfelirati javaslatunk­ban, mi magunk is ezen aggodalmat ébresztő tények tár­gyalását, és annak idejébeni fölterjesztését világosan fen­­tartoltuk. — Én azon meggyőződésben vagyok: hogy a mélióságos Főrendek a mi felirási javaslatunkra nem min­den alapos ok nélkül tehették észrevételeiket. Ugyanis; mi, a válaszfelirati javaslatban, egész őszinteséggel fölcm­­lítletni kívántuk azon akadályokat, mellyek okozzák, hogy a királvi szándok a nemzet akaratával, az credménvben ' v J biztosan nem mindenkor találkozhatik. Ezen akadályok elsőjéül említettük az 1790: 10. törv. czikk teljes épség­ben nem léteiét, mi által hazánk kormányzata nem bir azon önállással, mellyel törvény szerint bírnia kellene. .Aléltóztassanak megengedni, de ezen átalános ncgatióra az lehet felülről a válasz, hogy az 1790: 10. törv. czikk ő felsége kormánya által teljes épségben tartatik, s e szc­r rint hazánk kormányzásának önállása is. Es ez igen ter­mészetes; mert puszta tagadásra, puszta állítás a leg­okosabb felelet. Én, tekintetes Rendek nem tartom azt őszinte hazafinak, ki ezen lörvényczikknek teljes épség­ben léteiét nem óhajtja. De ha az a mi tiszta meggyőző­désünk, hogy ezen törvény nincs teljes épségben: akkor nem elég azt csupán állítani, hanem ha valahol, épen ilt szükséges a specialitásokat, minden egyes nemeiben, meghatározni, és egyenként külön megvitatni. Meg kell mondani: mit és mennyit tart a nemzet jogának, a tör­vény erejénél fogva? mi és mennyi az, mit a kormány, c törvény ellenére, magának tulajdonított? — így, amint a textúra áll, kevesen lesznek közülünk egy vélemény­ben a felett: mi és mennyi az, mi az 1790: 10. törvény czikkből éleiben nincs, — mi és mennyi az, minek élet­ben kellene lenni, — és mikép lehetne életbe léptet­ni? — A mi válaszfeliratunk szerkezetében továbbá az következik: hogy súlyosbítja azon akadályt az, hogy törvényhozásunknak és kormányzásunk rendszerének alap­zatában is lényeges különbség létezik.“ .Aléltóztassanak megengedni, de én e tételt kissé homályosnak tartom, es némi ellentétben látom az előbbi ponttal. Ugyanis az 1790: 10. t. czikk hivatkozik az 1715: 3. és 1741: II. törv. czikkekre; ezeket megerősíti, ezekre építtetik. Ezen idé­zett törvényekben határozfatik meg Magyarország kor­­mám formája. Midőn tehát mondjuk, hogy létező kormány­formánk nincs törvényhozásunkkal öszhangzásban, és azért súlyosbítja azon akadályokat: mellyek az 1790: 10-ik törvény czikk életben nem létéből szazmaznak; ezzel azt mondjuk ki, hogy az 1790: 10-ik törvény czikk élet­ben nem léte súlyosbítja azon akadályokat, mellyek ugyanazon lörvényczikknek eleiben nem létéből szál - maznak. Már, hogy e tétel legalább is homályos, biz azt tagadni nem lehet. De ezen egymást megsemmisítő tétel oka ott rejlhetik, hogy mi e pontban igen sokat akar­tunk mondani. Igenis, mi c szavaknak igen is bő értelmet akartunk adni, mert ekevés szóban semmi kevesebb nem foglaltatik, mint a parlamcnlalis kormány; és innen lehet magyarázni azt, mit éteremben, egy mély combinaló te­hetségű férfiú mondott: hogy az 1790: 10. törv. czikk létele ugyanazon törvénynek sérelme. E szavakban igen bő értelem fekszik; de ép azért szintolly homályosak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom