1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 1. ülés
I Országos Ülés A TEKINTETES KAROK ÉS RENDEKNÉL November 11-ik napján 1847. reggeli 10 órakor. Tárgy: Királyi személyuök ö méltósága elnöki székét elfoglalja s az országos ülést megnyitja. Királyi személynek ö méltósága a KK. és RR. táblája által üdvözöltetik. Királyi helytartó ő esászári királyi Főherczegségét s a nagyméltóságu Főrendeket, —úgy szintén az ő császári királyi apostoli Felségét, a Felséges királynét s Fenséges királyi herczegeket üdvözlő küldöttségeknek eluökiieg kinevezése. A KK. és RRnek az ő császári s apostoli királyi Felségét üdvözlő küldöttség szónoka által mondandó beszéd iránti határozata. A’ KK. és RRnek a nádori eskü iránti izenete. A KK. és RRnek a nádor választás iránti határozata s ugyancsak ez iránti izenete. A törvényhozási két tábláknak egymást kölcsönös idvezlése. Horvátország követei iránvábani óvás a ellenóvás. Milliók: Éltemnek egyik legnevezefesb pillanata ez, inellyben Felséges Urunk Királyunk által kegyelmesen reám ruházott minőségben a tek. KK. és RR. fényes gyülekezetében legelőször megjelenek. Hivatalom, helyezetem számos és súlyos bajai elevenen ’s aggasztólag hatnak át, és csüggedve lépnék fel uj pályámra, ha az isteni gondviselés épen akkor, midőn kifejlődésünk korszakát érjük, olly jótékony fénypontokat nem tüntetne föl honunk egén, mellyek valamint összes hazánkra áldás és üdv árasztását ígérik: úgy reám nézve is vigaszt és reményt nyújtanak a csüggcdés ellen, bizalomra és erőre"buzdítanak, lelkesítenek. Mindenek fölött pedig bizalmam rendületlen oszlopa felséges Urunk Királyunknak hűséges magyar nemzete iránt folytonosan viseltető szeretetében s egyedül a hon alkotmányszerü boldogitására irányzott atyai gondoskodásában alapszik, melly kitünőbb jelekben, mint épen ez újabb időkben soha nem nyilvánult, és a melly magas fejedelmi czélzalok, nem lehet, hogy hálás viszhangra hódoló elismerésre ne találjanak, nem lehet hogy az országgyűlési tárgyalásainkra üdvteljescn ne hassanak és bő eredményre ne vezéreljenek. Bizalmam, reményem főtámasza továbbá fenséges királyi helytartónk, a dicső uralkodóház egyik fényes sarjadéka, országunk közrcmény-csillaga," nemzetünk tisztelete, bizalma, szeretedének osztatlan tárgya; ki halhatlan emlékű atyának nemcsak erényeit öröklötté, de érdemdús éltének bölcs tapasztalásait is annyira magnóvá tette, miszerint azon fclcjthetlen jótevője Magyarországnak csak anyagilag hall meg, de erős szelleme a dicsőültnek él utódában s megifjodott erőben működik c hon boldogságán. TW. Napi l küt. Bizalommal tekintek végre ezen öszves törvényhozás ”*^jjß*b** érdemteljes tagjaira, legközelebb pedig ezen követi kar szedet, fényes testületére, mert az ország központosult értelmiségének, bölcseségénck valamint egy részről a hon boldogságára vezérlő czélszerü utak és eszközök megválasztása bizonyosan sikerülend: úgy más részről egyesek működései is ugyanazon összes értelmiség által gyámolitva hathatósan előmozdittatnak és könnyittetnek. És nem egyedül az egyéniségek jelességében, de magoknak a dolgoknak jelen kifejlődési állásában sok van, mi a jelen országgülés szerencsés lefolyására és eredményteljcs kimenetelére alapos reményeket nyújt. Ugyanis a közakarat és kívánság nemcsak a törvényhatósági gyűlésekben, de azokon kívül is majd minden napi renden levő tárgyak felett nyilatkozott és a legkülönbözőbb vélemények hullámzatai közt hazafiui örömmel vala tapasztalható azon egy és osztatlan értelem, azon tökéletes egyesülés, melly a végczélokra mindenütt, de a főelvekre és .kiviteli eszközökre nézve is igen sok tárgyakra nézve az ország minden politikai színű lakosai közt különbség nélkül fenáll és létezik. Nincs e honban, ki azon számos fogyatkozást és hiányt^ menyeknél fogva Magyarország olly sok tekintetben hátramaradt, sajnos kebellel ne érczné; nincs, ki ősi intézvényeinknek az újabb korhoz kellő idomitását, tökéletesítését tagadná, és nem találkozik, nem mondom felekezet, de egyes sem, ki annyira elfogult volna, mizériát a veszteglés mellett minden józan haladás ellen szót emelni merészeljen. Nincs magyar, ki nemzetiségéhez ősi alkotmányos állásához, szabadságához mindenek fölött ne vonzódnék és a ki saját természetét annyira megtagadni képes volna, miszerint ezen polgári kincseit bármi 1
