1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 6. ülés

[ VI. ülés naplója. December 1-én 1S47. radjon e tekintetben , és azért kívánom tek. KK. és RR. hogy sérelmeinkről semmi szó ne legyen; megmondom mi- i ért, mert ha sérelmeinkről akarnánk szólani, fel kellene ! hozni a mi állásunkat is; a tek. KK. és RR-nek csak egy kis bajuk van, még is annyi a lárma. Mi a végvidéket il­leti, küldőim szoros kötelességé telték hogy az olt történt eljárásokban semmi sérelmet ne találjak. Ezenkívül nem tudom helyén lesz-e, de kötelességemnek érzem a Túr­­mezei grófnak múltkor mondott szavaira röviden felelni. Tetszett mondani a grófnak, mikint a Horvát követek, nem Horvátország követei. Én azt tagadom, mert ők meg­választottak a tartományi gyűlés által, mclly pedig nem csak ffO emberből áll, minthogy ott megyei és más tör­vényhatóságok követei is megjelennek, kik egyetemben küldik a követeket. Egyébiránt miután a sérelmek meg nem említését el nem érhetem, Mosony indítványához já­rulok. — Bács megye követe Piukovics Ágoston. Miután a je­len hongyülés elébe olly kegyelmes királyi előadások ter­jesztettek, mellyek hazánk anyagi és szellemi erejének gyarapítására irányozvák, azon hiedelemben vannak kül­dőim , miszerint az 1790. 13. t. ez. nyomán szükséges elsőséget adni a k. előadásoknak, mellyeknek fölvételét bármilly kérdések vitatása ki ne zárhassa. Tekintve a ta­nácskozási szőnyegen lévő válaszföliratot, küldőim részé­ről ahhoz járulok, hogy ő Felségének azon atyáskodása­­ért, miszerint nemzeti nyelvünket a királyi trónra emelte, és hazánk nagy reményét István Föherczeget megerősí­tette, továbbá hogy, érezve a nemzetnek közszükségeit, anyagi és szellemi kifejlésérc ezélzó k. k. előadásokat terjesztett elé, hálás köszönet szavaztassák. S miután az olly sérelmeknek előterjesztése, mellyek érdemleges és hosszabb megvitatást igényelnek, a jó eredményt késlel­tethetné, utasításom szerint a sérelmeknek csak átalá— nosságban leendő megemlítését pártolom. A mennyiben azonban a többség e kivánatomat el nem fogadná, .Moson indítványához csatlakozom, igazolásom végett egyszer­smind kijelentvén, miszerint az évenkint tartandó ország­­gyűlés iránti kívánathoz nem járulhatok. Esztergom megye követe Reviczky Pál. Utasításom következtében tartozom kijelenteni küldőim abbeli kíván­ságát, miszerint előlegcsen is az 1790. 13. t. ez. értelmé­ben a k. k.előadások tárgyalásába ereszkedjünk, menye­kért hálás köszönetét szavazok, hogy ő felsége nemzeti nyelvünket a királyi székre emelte, s hogy Istvánt, a hon magasztos reményét az ország kivánatára megerősíteni méltóztatott. Megemlíteném c válasz föliratban azt is, mi­kint vannak a múlt országgyűlésről fenmaradt sérelmeink, továbbá: voltak a múlt országgyűlés óta események, mcl­­lyek figyelmünket fölhívták. Véleményem szerint ezeket úgy, mint amazokat egy későbbi alázatos fölirásban kel­lene fölterjeszteni. Ha kivánatomtól elültetem, a mosonyi indítványra szavazok. Túrmezei gróf Jozipovics Antal. Nem szólottám vol­na, ha nem éreznéin magamat fölhiva Szeréin megye és Bukkari követe által, miután azizenetre, mellyet párto­lok, nincs semmi észrevételem. Szcrém megye követe mondá, mikint nincs lllir párt Horvátországban, csak úgy nevezte azt valaki. Én már sokszor lettem fölszólitást az iránt, hol létezik a Horvátországon működött két királyi biztos vizsgálatának eredménye? ámbár tudom hogy a RR. Napi. I. köt. vizsgálatot bevégezték, de mit tett vele a kormány? nem tudom; — ámbár Túrmezőn 10,000 nemes van, és csak egyet talállak, ki ellenem tudott valamit, engem azonnal fölfüggesztettek, s nem is kérdezték, miben van a dolog. Illyen az igazság kiszolgáltatás ?. Egyébiránt a múlt or­szággyűlésen olly szerencsés voltam, mikint Szeréin vár­megyének akkori követe Zsitvay engem mindig pártolt, és most már más szelleme van Szerém megyének; de tu­dom honnan fúj a szél, mert a főispán ott az, ki az lllir párt vezérségét át vette. — Bukkari követe azt mondá, miként szerintem csak 60 emberből állott a tartományi il­lés. Igaz ezt mondtam, nem ma, hanem múltkor, be is a­­karom bizonyítani s ez iránt hivatkozom arra a két úrra (a horvátországi követekre mutat) mondják meg nekem, kinek referálnak? szokás szerint a Horvát követek közül egyik referál Zágráb megyének, másik Várasd megyé­nek, s a harmadik Kőrös megyének; kérdem mcllyik referál most Zágráb megyének? talán a zágrábi püspök több mint Zágráb megye ? azt mondotta a követ úr, mi­kint követek voltak oda küldve; ámde midőn a kormány leiratot küldött, nem volt többé azon gyűlés tartományi­­gyűlés, hanem volt banális conferentia, mellybe mi Kö­veteket nem fogunk küldeni. Jelenleg részletekbe nem c­­reszkedhetem, majd megteszem kötelességemet kerületi­ülésben; feleltem röviden, hogy ennek nyoma legyen a naplóban arra, mit a két követ úr felhozott. — Temes megye követe a mint láttam egy nagy beszédet olvasott, nem halhattam jól, mert nem olvasta egész hangosan; ha olly jó lesz, hogy beszédét velem közli, majd iparkodom megczáfolni. r Elnök. Ataljában kénytelen vagyok azon óhajtást ki­fejezni, miszerint a személyességeket, mellyekre nézve minden pártszin különbség nélkül cl van ismerve, hogy a tanácskozásból ki kell zárva lenniük, méltóztassanak el­­mcllőzni, valamint mindent, mi a tanácskozást személyes térre vezethetné, mert ha valami, ez okoz keserűséget, s az országgyűlés eredményét ennél semmi inkább nem ve­szélyezteti. Árva vármegye követe Szmrecsányi János. Midőn kül­dőim utasítással elláttak, akkor a kir. előadások előttük még tudva nem voltak; mindamellett meghagyták, hogy az 1790: 13. törv. czikknél fogva azokba belebocsátkoz­zam, de egyszersmind a múlt hongyűlésen a két tábla közt megállapított, elv szerint felterjesztett sérelmek or­voslását is szorgalmazzam. Most, midőn a k. k. előadá­sok át adatvák, s azokban a nemzetnek leghőbb óhajtásai fejeztetnek ki, ennek kívánságát mintegy megelőzve lát­juk: illy helyzetben részemről nem tehetek egyebet, mint küldőim várakozásának megfelelni, s kötelességemnek eleget lenni iparkodván, ő felségének ezen atyai szán­­dokáért fiúi hálát szavazzak. Nem pártolom tehát a válasz felirat javaslatnak azon részét, melly sérelmeket emleget, s aggodalmat fejez ki akkor is, midőn ő felségének atyai szándokáért köszönetét mond. Az előlegcs sérelmek igen is benne foglaltatlak a múlt országgyűlésről felterjesztett tárgyak közt, de azokat, az 1790: 13. t. ez. nyomán a királyi előadások elébe tenni küldőim nem kívánják. A sérelmek közé számíttatván a kapcsolt részek iránti in­tézkedések is, kötelességemnek tartom kijelenteni, miként az ezek iránti aggodalmat küldőim nem osztják. Végre, noha a teherviseléstől vissza nem rettennek, ezen sarka­lj A k. klr. el'T-adásokra te­endő válasz felirat iránti izenct.

Next

/
Oldalképek
Tartalom