1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 6. ülés

34

VI. ülés naplója. December l-én 1*17.

a k. kir. el«?- lafos jogtól még is —* a mini annak idejében szerencsém t^ricend előadni, elválni, s igv lényegesen átalakulni még most iMjrat iránti ncm akarnak; ezt, valamint az évenként tartandó országgyűlés iránti óhajtást küldőim ncm pártolják, s mind azoknak, mik az ő felsége népe boldogitására irányzott atyai gondoskodásáért kifejezett fiúi hála mellett a válasz felirati javaslatban említve vannak, kihagyatását utasításomnál fogva szorgalmazni kötelességem. .Minthogy pedig küldőim akaratának létesítésétől a többség által elültettem: kénytelen vagyok a mosonvi indítványt, mint utasításomhoz legközelebb állót, elfogadni, s nyilatkozatomat a Naplóba felvétetni kérem.

Szerem megye körete: Dubraray János. Noha a mosonyi módosítást nem tartom kielégítőnek, mindazáltal minthogy közelebb áll utasításomhoz, azért én is ahoz csatlakozom. Egyébbiránt pedig azok ellen, miket a turopolyai gróf itt megyémről a múlt és jelenre nézve felhozott, addig is, inig e kérdés részletesebben fog tárgyaltatni ünnepélyes óvást leszek.

Pest ráros körete: Károlyi István. Méltóztattak a tek. KK. a válaszfeliratban azt határozni, hogy ő felsége megkéressék, miként az évenkinti országgyűlést Pesten méltózlatnék tartani. Erre nézve, küldőim meghagyása következtében, van szerencsém jelenteni, hogy küldőim mihelyest ő felsége a nemzetnek ezen igen regen óhajtóit kívánságához hozzá járuland, és az országos RR-et Pestre meghivandja, szives készséggel és hazafiui örömmel fogadandják az országosan oda össze screglendő KK. és RR-et, s gondoskodni fognak, törvény szabta kötelességök teljesítéséről, t. i. alkalmas szállások rendeléséről, a melyiveket a mostaniakhoz képest valóságos lakásoknak lehet majd mondani. Pestnek naponként növekedő kényelmeiről nem szólhatok, ez szerénytelenség volna tőlem; azonban megjegyzem azt, hogy a sóloni bölcsességgel ellátott törvényhozó is bizonyosan néha néha könyvre szorul. Itt volt valaha egy hires bibliothcka, de most egy zidó iskola van helyén; ha tehát valaki könyvre szorul nem tudom hogy látja cl azzal magát; Pesten a könyvtárak, a a múzeum és egyéb segéd eszközök kéznél lesznek; mert hogy ide Mármarosból, vagy más valamelly az országnak távol eső részéből, a holmikkal együtt egész bibliothckát is czipeljcn valaki, nem hiszem hogy lehetne kívánni. — Egyébiránt a válaszfelirati javaslatra nézve igen szeretném, ha abban a kir. városok egy két szóval megemlittetnének; ezt pedig azért kívánnám, mert a múlt országgyűlésről felterjesztett felírásban is tettek az országos RR. a kir. városokról egy két szót, annál inkább lehetne tehát említést tenni most, mert ő felsége maga is kijelenté, mi szerint ez ollyan tárgy, niellyet továbbra halasztani már ncm lehet. S különben is a tek. KK. és RR. olly lojalitással voltak irántunk, első felszólalásunkkor, miként bennünket egy kis türelemmel vigasztalva, magok is elismerték, hogy ezen ügy elintézését már továbbra halasztani nem lehet. Egyébiránt is a királyi városok a Diaetának kiegészítő részei, s ha az ország panaszkodik, hogy az 1790: 10. törv. ez. nem valóság: úgy hiszem, panaszkodhatunk mi is, hogy az 1790: 12. ez. szinte nem valóság, mert életben nincs. Ha ezen alkalommal a városi ügy megemlít telik, a száz czerekre menő iparűzők meglesznek nyugtatva; ha eként látják, hogy a tek. KK. és RR. az ő ügyöket szivükre vévén, ez úttal azt a trónhoz juttatandó feliratban megemlítik. Nem állana csekély ítéletem szerint ezen megemlítés egyébből, minthogy a felírásba ezen szavak: jelesen pedig a kir. városok ágyének előleges tárgyalása“ felvétessenek.

Horvátország körete: Bunyik Jósef. Minekutána a kapcsolt részeket illető állítólagos sérelemnek felvilágosítása tárgyában intézkedések már tétettek, mellyeknck teljesítését bevárni szükséges: ennélfogva kérem a tisztelt túrmezei repraesentanst, hogy legalább addig mindennapi megtisztelésétől kíméljen meg bennünket. A mi pedig az általa említett rclátiónkat illeti, ezeket meg fogjuk küldeni tudni azoknak, a kikhez az tartozik, de a lúrmczeieknck semmiképen; mert nem vagyunk Túrmezőnek, hanem az országnak követei.

1 arasd ráros körete: Melincherich Antal. A szőnyegen lévő tárgyhoz általánosságban szólni nem kívánván, méltóságodat, és a tek. KK. és RR. varasd városa nevében csak arra kérem, méltóztassanak a horvátországi viszonyoknak megemlítését a javaslóit felírás tartalmából annyival is inkább kihagyni, mert a tek. KK. és RR. magok az által, hogy a szükséges adatok összeszedését kerületi választmányra bízták, ez ügynek fontosságát, és minden oldalróli kellő megfontolásának szükségét elismervén, a javaslóit felírás ezen határozattal merően ellenkeznék, és a még meg nem vitatott kérdést megelőzőleg elvben eldöntené. Egyébiránt, midőn ez ügy bővebben tárgyaltaim fog, fentarlom magamnak ahoz részletesebben szólhatási jogomat. Minthogy pedig a horvátországi viszonyokat e teremben több oldalról fejtegetni hallottam, és pedig olly értelemben, mintha egész horválország két ellenséges nagy táborra lenne felosztva: szabadjon nekem is e részben, független állásomnál fogva azon hozzátétellel, hogy horvátország állapotáróli fogalmam koránt sem az, mintha a turmezei követnek véleményét horvátország általános véleménye kifolyásának tekinteném — azon megjegyzést tennem: hogy az országegyéb megyéiben és királyi városaiban, minden politikai színiét teljes tiszteletben tartása mellett, csend, bátorság, egyetértés, és a tisztelt és kedvelt magyar nemzet iránt csak rokonszenv, nem pedig mint állították, valamelly ellenséges indulat uralkodik. — A jelen korszak, haladásnak korszaka, s az ez utáni törekvés áthatott a horvátokra is; és úgy ha történt ez országban mozgás, ez ncm másnak, mint egyedül az új eszmék súrlódásának, és kifejlődésének tulajdonítandó; mert lehetetlen egy nemzettől, a melly politikai pangásból, és tespcdésből némi küzdések mellett kivergödni törekszik, kívánni, hogy az átmeneteiében, és átalakulási korszakában a politikai fcrmenlatiónak próbáját minden mozgás és indulás nélkül kiállja. A mi pedig nemzetiségünket illeti, és azon rémképekét, menyeket némellyek az alatt bizonyos alakban lappangani látni akartak, nincs mit tagadni, hogy a horvát a testvér magyarhon példájára legdrágább kincséi megmenteni, anyai nyelvét kiművelni, és azt a latin nyelv kiküszöbölésével, belső dolgaiban hivatalos nyelvre felemelni törekszik; és e részben már lépéseket is lett; a magyar nyelvnek mindazáltal törvények értelmébeni tiszteletben tartása mellett. Ezen törekvést senki nem kárhoztathatja; és vamint nemzetiségünknek feláldozása reánk a gyávaság bélyegét nyomná: úgy azt tőlünk követelni más iészről sem üdvös, sem czélszeríi, sem igazságos. A horvát pe-