1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 6. ülés
32 VI. illés naplója. December 1—én 1847. a k. k!r. elő-elégít ki, mivel abban elesmcrtctik az; hogy az 1713:120. ÄMrt. cz- mellyben én épen a szőnyegen lévő felirási javaslat Uu'ici' ,r“ntl ellen legnagyobb erőséget találok, egyoldalulag értelmeztetctt, és ez által a féltékenységnek és aggódásnak ok szolgáltatott, ezt én a fen előszámlált okoknál fogva részemről ugyan cl nem esinerhctcm. Ha azonban előbb kijelentett kívánságomtól elültetem, minden esetre Mosony megye nagy érdemű követének javaslatát inkább fogadom el, mint azt, melly a kerületi magállapodás szerint ide került. Igazolásom végett azonban kénytelen vagyok hozzá adni, hogy küldőim az évenkinti országgyűlés tartásához nem járulnak. Ezen módosítással pártolom Mosony megye igen tisztelt követe javaslatát. — Jelen nem lévő gróf Migazy Kristóf hotelje Márkus Károly. Azt hiszem, polgári kötelességemet teljesítem, midőn a fenforgó tárgyban a tek. KK. és RR. előtt meggyőződésemet kinyilatkoztatom, s hogy hosszú ne legyek, egy szóval a pesti indítványt egész terjedelmében pártolom. Méit. kir. személynek űr, tek. RK. és RR.! Bátor vagvok azon alázatos kéréssel alkalmatlankodni, méltóztatnának már egyszer üléseinkről rendelkezni; mert annyira ki vagyunk helyeinkből szorítva, hogy se fenn, se lenn bizonyos helyünk nincs. Minthogy tehát a legnagyobb gorombaságoknak van az ember kitéve, ha szép szóval kér is' helyet, könyörgök, méltózlassanak rendelkezni. Elnök: A Rendeknek fenn áll végzése e tárgyban; minden esetre intézkedés fog történni, miszerint ezen végzés teljes erejében fentartassék. — Zágráb városa követe Andrievits Ignác». Küldőim a Horváth országi ügyet, mint több érdemes követ előadó sérelemnek nem tekintik, sőt azon véleményben vannak, miszerint e tárgy elintézése nem is a magyarországi, hanem a horvát tartományi gyűlés köréhez tartozik, annyival inkább mert a tartományi gyűlés rendezése a mult alkalommal megtörténvén, ő felségének ez iránt tett felterjesztéseinkre érkezendő k. k. válasza jelenleg váratik. Győr vármegye követe Balogh Kornél. Hat napi vitatkozás után nézeteimet már élőadván, nem bátorkodnám a tek. RR. előtt most ismét felszólalni, hacsak azon vitatkozás közben egy igen érdemes, általam mélyen tisztelt követ, Zemplén megyének követe egy nyilatkozatot nem tett volna; o t. i. azt jelenté ki: vitatkozzunk, mondjuk ki, mi kebleinkben fáj, de azután ölelkezzünk. Ezen szavait megjegyezvén, úgy hiszem most van ideje annak, hogy miután már egy hétig vitatkozunk az ölelkezésre és jöjön a dolog. Nem fogom a t. KK. és RR-ket hasszasan untatni, hanem ezen felszólításra figyelmezve csak azt vagyok bátor kijelenteni, miként azt hiszem, hogy. mind kél részről elkellene a szélsőségtől állani. Az én utasításom azt kívánja, hogy tisztán sérelem említés nélkül menjen fel a válasz felirat; azonban látván hogy ez érdemben többséget nem nyerek, czélszerünek tartom ahoz alkalmazni utasításomat, mi küldőim nézetéhez közelebb áll; azért a mosonyi módosítást pártolom. Hont megye követe Paczolay János. Igazolásom tekintetéből kijelentem, miként a jelen országgyűlés az, mellyen a k. királyi előadásokra teendő válaszfeliratban csak azon forró hálája fejeztessék ki a nemzetnek, melly minden hű polgár kebelében keletkezett akkor, midőn a k. k. előadásokban ollyanok foglaltatnak mellyek egyedül a haza fölvirágzására vannak czélozva, akkor midőn legkegyelinesebb királyunk magyar nemzetét a magyar trónon még soha nem hallott nemzeti nyelven szóllítá meg (zaj), s akkor midőn a nemzet összes bizodalmát bíró Főherczeg Istvánt nádori székében megerősítette. Ezeknélfogva a válaszföliratból az 1790. 10. t. ez. és egyebek érintését kihagyatni kívánom, annyival inkább,mert a kormány soha jelesebb példáját nem adta annak,miszerint a jelen törvényt a maga épségében főntartatni kívánja, mint akkor, midőn a magyar nemzetet magyar nyelvvel es nemzetiséggel megajándékozta, s midőn István Főhcrczeg megválasztásához járult, alkotmányunk föntartása és bővebb! kifejlése tekintetéből. Ha az 1790. 10. t. ez. éppen olly épségben főn nem tartatott is, mint azt alkotmányunk föntartása tekintetéből megkivánhatánk, az nem annvira a jelen, mint inkább a létezett körülményeknek tulajdonítható; mit ha utolérni óhajtunk, véleményem szerint, még ezen országgyűlésen egy külön fölírást kell intéznünk, olly állásba helyheztetvén a kormányt, melly megkívánja , hogy az ausztriai dinastia és magyarország kormánya között semmi nemű ellenséges viszonyok ne keletkezzenek. Az 1836. 21. t. ez. nézve, úgy vannak küldőim meggyőződve, miszerint ha e törvénynek akár keletkezését, akár ki nem egészítését tekintjük, azt, úgy a mint hozva van, végrehajtani lehetetlen; mert Erdélyhonnak számtalan polgárai a magyarországhozi visszacsatolás által olly kellemetlen körülményekbe jutandottak, hogy polgári jogaiktól lettek volna megfosztva. Hlyének az unitáriusok, kik a visszacsatolás által egyenesen polgári jogaikat vesztették volna el. Mi a főispán helyettesi rendszert illeti, küldőim a helyettesi hivatalt magyarországban soha törvénytelennek nem ismerték. Megmondom az okát. Az 1825. évi országgyűlés nem látta a főispáni helyetteseket törvényteleneknek; az akkor uralkodott felség, nem lévén a megyéknek főispánjaik, egyenesen helyettesekkel kormányozott, s eként a főrendi táblát illető tagjaitól megfosztotta. Ez volt nézete az 1825-ki országgyűlésnek, mit tudunk onnan, miszerint ö felsége 1825-ben keletkezett egyik k. leiratában kimondja, hogy e sérelem a főispánoknak az illető megyékben! kineveztetése által megszűnt, azonban föntartja magának ő felsége, a hányszor szükséges lesz, mindég a megyékben helyetteseket nevezni; és erre az 1825-ki országgyűlés, melly nem kevésbé működött az alkotmány föntartása körül, semmi észrevételt sem tett. A válaszfölíratot a szerkezet szerint nem pártolom, de ha ettől elültetem, Moson módosítását magamévá teszem. — Posega megye követe Jankovich Gyula. A választól— irati szerkezet reám nézve nem megnyugtató, mert abban olly sérelmek emlitlctnck meg, mellyek e táblán megvitatva nem voltak. Azonban a capacitatiónak mind két részről helye nem igen lévén, kötelességemnél fogva a gyengédebb hangulatú szerkezethez állok, és így Moson indítványát pártolom, (maradjon) Bukkari követe Smaich Bertalan. Nehéz föladat annyi ékes szónoklat után nékem szóllani, nékem mondom, ki a magyar nyelvet teljes mértékben nem bírom; azonban már a múlt országgyűlésen tapasztalván a tek. KK. és RR-nek méltányosságát, szót emelni jelenleg is bátor vagyok. Hallottam, mikínt minden dunai és. tiszai törvényhatóságok hálás köszönetét szavaznak a k. k. előadásokra. Nem akarom, hogy a magyar tengcrpait utolsó ma
