1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 6. ülés

VI. ülés naplója. December l-én 1M tT. 27 gyat.mellyrol a!. KK. és RR. még nem ítéltek, mint sérelmet fölhozni. Ellenvetésül hallottam fölhozni ni, miszerint a kormány cgyoldalúlag intézkedett a horvátországi gyűlés körül a törvényhozás befolyása nélkül. A tok. KK. és RR. bővebb vitatkozás útján megfognak győződni arról, hogy a horvátországi tartományi gyűlés egyoldalú rendezésé­nek jogával a kormány mind eddig zavartalan élt; már pedig, ha ezt előre sérelemnek kijelentik, mint fogják azt visszavonni, ha meggyőződnek arról, hogy a kormány jogosan cselekedett. Éhez járul még az is, miként az 1844. évi országgyűlés alkalmával a horvátországi tarto­mányi gyűlésre méllóztattak a turopolyai panaszt utasíta­ni, s ezáltal elismerték, hogy a horvátországi ügyek ren­dezése c tábla köréhez talán nem is tartozik. Egyébiránt részletes tárgyalások alkalmával bővebben fognak a né­zetek ez iránt is kifejlődni. Mi az erdélyi részeket illeti, — őszintén megvallom, hogy az 1836. 21. t. czikk alko­tása alkalmával mind a kormány , mind az országgyűlés eltévesztette alapintézkedését,mert az 1741. 18., és 1792. 11. t. ez. nyomán előbb Erdélyt kellett volna újonnan ki­hallgatni, és azután intézkedni, annál is inkább, mivel 1836-ban magok a Rendek elismerik,hogy Erdély a visz­­szakapcsolást ellenzi. Én e tárgyat tek. KK. és RR. egy kényes internationalis had és békekötési jogokra alapult kérdésnek tartom. Jósról most nem szólok, de bátor va­gyok figyelmeztetni méltányosságra a tek. KK-at ésRR-et; mert ha viszszatekintunk az utolsó háromszáz év esemé­nyeire, megfogunk arról győződni, miszerint Erdélyor­­szágnak a magyar alkotmány és szabadság föntartása kö­rül — nem az uralkodó dinastia, hanem a ministerium i­­rányában — sokkal több érdeme van, mintsem hogy e méltatlan bánásmódot megérdemlőié. De lássuk mi teen­dője volt a kormánynak az 1836. 21. t. ez. körül? Az el­ső szakasz azt rendeli: hivattassanak meg a részek a ma­­gyarországgyülésrc. Ez megtörtént. A második szakasz azt rendeli : intézkedjék a kormány a visszakapcsolásról; ez is megtörtént, mert a kormány azt a királyi előadások­ba foglalta. A harmadik szakasz azt mondja: mig a fen­­forgó viszonyok elintézve nem lesznek, maradjon minden a régi karban. Megtörtént. Kérdem tehát a tek. KK-at és RR-et, tehetelt-e e tekintetben a kormány e kivihetetlen törvény mellett többet, s lehet-e a kormánynak valami sérelmet fölszámítani? (zaj) Reméllem fogok élhetni szó­lás szabadságommal. A föispáni helyettes rendszert illető­leg hivatkozom először is Szemere Bertalan szavaira, mel­­lyek külföldi utazásáról irt munkájában imigy állanak: 1. k. 184. lapon. Elv és törvény magában holt és szendereg. A kormányférfi ellenben élő erő, ki híven vigyáz. A (ör­vény csak egy kimondott de életbe azért még által nem ment gondolat, bármi jeles, még is csak puszta eszköz — — és hiszem hogy mindenki inkább szeretne lakni azon országban, hol a törvények ugyan tökéletlenek, de a kor­mányzók alkalmatosak, mint abban, hol egyenkint a tör­vények remek művek, de a kormányzók mindennapi em­berkék. — — Ez is bizonyítja Q. i. a franczia zendii­­lelj miképen a törvényben inkább súly van, mint élet, és ezen okból, bármi hatalmas az, sikeretlen lehet a gyen­gék kezében, mert hasonló kardhoz és tollhoz, mellyel e­­szcs és hatályos férfiú nagyokat művelhet, ellenben a gyávaság és középszerűség azokat Inában forgatja. S e szellemben szeretem én a tárgyat megítélni. Ha tekintem az 1 723. 56. t. czikket annak első szakasza azt mondja: ' k. Mr. <on- Statuitur: ut observato quoad eorundem oíTicia Artie. 36. ‘endlfvéiair 1536. nisi in publicis regis et regni servitiis praepedian­­tur, in comitatibus quibus praesunt, continuo resideant. Tehát megtartatván a 36: t. czikk: dum contra comitem quempiam certa et vera aliqua per universitatem nobilium alicujus Comitatus Matti Regiae fuerit quaerimonia delata^ illi oficium stalim abrogare et loco ejus alium, qui per co­mitatum commendatus fuerit, praeficere non dedignabitur Parte tamen utraque audita. Ez egyenesen azon panaszo­kat illeti, mellyekct a megye főispánja vagy helyetese el­len tesz, s mellycknek bírája Mátyás király VI. dccr. 21. art. szerint egyedül a király. Tehát akár mi hozat­­tassék föl az ellen, a kormány nem felelős, mert a főis­pánok és helyettesek bírája a fönidézelt törvény értel­mében, egyedül ő felsége, s ha nézük mit cselekedett a kormány? látjuk, miként azokat, kik két hivatalt visel­lek, figyelmeztette a törvény rendeletére, se főméitósá­­gu urak a törvénynek engedelmeskedve a vármegyék kor­mányzásáról le mondottak. A törvény rendeleténél fogva figyelmeztette a kormány, hogy a vármegyében lakjanak, s úgy kezeljék a közigazgatást, s a kiknek körülmé­nyeik a törvény teljesítését meg nem engedék, fölmentet­tek, s miután két főispán egy vármegyébe nem lehet, he­lyettesek neveztettek. Nem tudom voltak e ollyanok, kik a törvénynek hódolni nem akartak, s kik iránt a kormány nem viseltetett bizodalommal, ha voltak: a kormány azokat is fölmentette, a föispáni méltóságban meghagyván, és sze­rintem jöl cselekedett. Meggyőződésem szerint a kormány­nak ezen erélyes föllépése sok kedélyt és sok hiúságot meg­sértett, sok fájdalmat okozott, mert mi magyarok nem szoktunk a törvénynek engedelmeskedni, mcllynek csak addig hódolunk mig tetszik: de e mellett tudom miként az igazi honfi személyét és érdekét a közügynek alá ren­delni köteles. A főispán helyettesi hivatal iránt fölhozott észrevételek során Veszprém követe Sebestyén Gábor a kerületi ülésekben eléggé kimutatta, miszerint a főispán helyettesi hivatal már századok óta létezik Magyarország­ban. Hallottam azon kifogást, miként a kormány fizeti a helyetteseket. .Meglehet; én nem láttam a pénzek fölvé­telét, de ha a kormány telte, jól tette, mert dicséretes lakomázó hajlamunknál fogva nem lehet kívánni, hogy a föispáni helyettes ‘a maga vagyonát föláldozza úgy mint mi tisztviselők tenni szoktuk. Ellenvetik továbbá, hogy a kormány az 1723: 56 t. ez. végrehajtásával pártot ipar­kodott szerezni. Igen is ezt tette, és helyesen, miután alkotmányos országban legnagyobb hiány az, ha a kor­mánynak pártja nincs, mit Deák maga is elismert az is­meretes zalai körlevélben; ismerjék meg hogy pártokra oszlottunk; mert azon stádiumba vagyunk legalább, mi­szerint mindenki gondolkozni kezd, s minélfogva nem hagyjuk magunkat in massa elsodortatni, mi jó végre soha nem vezet. Ellenvetctték még, miként a főispán he­lyettesek a rendet nem tartották fen, hanem azt még inkább megzavarták. Ezt bajos általánosságban mondani, mert ha egyes eseteket figyelemre veszünk, a rend megzavarásá­nak okát abban fogjuk találni, hogy személyes érdekein­ket a törvény és közügynek feláldozni nem tudjuk. Mon­datott továbbá, miként cgyoldalúlag törvénykezés nélkül intézkedni nem lehet. Ha vissza tekintünk, úgy találjuk, hogy a 1723: 56. t. czikk egész Jósef idejéig mindig

Next

/
Oldalképek
Tartalom