1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 6. ülés

VI. ülés naplója. December l-én 1847. 2G a k. kir. elő-helyett, melly a „súlyosbítja ezen akadályt" és a ,-mcg­­*rndó válasz vagyunk győződve“ pontok között feltaláltatiU7 elfogadtatni izeneV (szóló gróf a RK. ésRR. kivánatára Iedic tálta indítványát). Tck. KK. és RR.! méltóztatnak az előadottakból látni, hogy a dolog merituma épen nem változott, hanem az én felfogásom, és a dolog természete szerint ez az egyéni meggyőződéstől, és azon szemponttól függ, mellyben kiki él. Hiszem, hogy mindenek előtt azon czéit, meliy a válaszföliriís’ian érintetik, t. i. a minden évben rendesen tartandó országgyűlés iránt, illycn formában, és illy mo­dorral biztosabban és szaporábban érjük el; és ez előttem életkérdés. Ez alázatos véleményem, (maradjon.) Temes megye követe Szabó Antal. Mint .Magyaror­szág egyik törvényhatóságának követe, utasítással lévén ellátva, különös hely özeiben vagyok. A hol utasítás van, olt minden capacitatio megszűnik, és minden felszóllalás szükségtelennek látszik; azonban épen utasításunknál fog­va kötelesek vagyunk felszólalni, mert kijelentéseink ti­tán szoktak küldőink megítélni bennünket, vagy a tiszte­letet, mellyel utasításunk iránt viseltetünk. A tek. KK. és RR. jelenleg válaszfel iratot kívánnak. Angol és Frank hon­ban a válaszfelírat lényeges tárgy, mert a válaszfelirattal a ministeriumnak léte vagy nem léte forog kérdésben, és a ministeriummal egyszersmind a status tiszteknek egész serege is marad, vagy bukik. Azonban ott helyén van a válaszfelirat, mert a kamarákban jelen van a felelős mi­nister, ki a kormánynak megtámadott politikáját védel­mezheti, s a nemzet csak kihalgatás után mondja ki a kormány pol.ticája fölött ítéletét. A mi alkotmányos for­máink még nem fejlődtek annyira. Nincs felelős ministc­­riumunk. A minister és kormány, mellynek politikáját megítélni kívánjuk, nincs közlünk, s igazságtalanságba eshetnénk ha valakit kihalgatás nélkül elítélnénk. Mind a mellett a válaszfölírat alkotmányos életünkben egy hala­dási lépés; tehát ám legyen, de óvatosak legyünk, s úgy tartom, most van leginkább ideje annak, hogy a szív me­legítse az észt, az ész pedig híittse a szívet. A válaszföl­írat az ország körülményeit, és a politicai véleményeket szokta kifejezni, t. i. milly érzéssel viseltetik a nemzet a kormány iránt. Ha széttekintünk országunkban, azt ta­pasztaljuk, miként a ch iliséit Europa többi országaitól a­­nyagi és szellemi tekintetben hátra vagyunk. Ezen hát­ramaradásnak okát egy részben talán önmagunkban ke­reshetjük, mert alkotmányos életünk kifejlődve nem lé­vén , az elérni kívánt czélok iránt tisztába nem voltunk, valamint annál kevéssbé valánk tisztába a czélra vezető eszközök megválasztására nézve. Továbbá hátramaradá­sunk okát hajlandó vagyok magában a kormányban is ke­resni, mert magyarország ügyeit csak felületesen kezelte, és noha 1825-től fogva ország) üléseket rendesen meg­tartotta , s ezáltal a nemzetnek alkalmat és utal nyitott az átalakulásra, még is vezérileg és útba igazítólag föl­nem lépett. Azonban most egy új korszakba léptünk. Fel­séges királyunk magyar nyelven szóllolt nemzetéhez, s e­­ként nemzetiségünket a nemlét homályából kiragadván nemzetünk életét a világ előtt diplomatice constatirozta, mert a melly nemzetnek királya a nemzet nyelvén nem beszél, az a világ állal constatirozotl nemzetnek el nem ismertetik. Továbbá nemzeti nyelvünk az uralkodóház csa­ládja körében divatos lévén, palotáiban is, viszhangzik, ő felsége István főherczeget a n.agyar honnak dicső magyar fiát nádornak megerősítette, ki mint rendít— hellen kőszikla áll a pártok között , ki már szüle­tésénél fogva is a pártok mozgalmai fölött állván, azok­nak működéseit oda vezetheti, a hova kell, t. i a közép­­utra; s ki egyszersmind lehet átalakulásunk poláris csd­­laga és delej tűje. Örömmel tapasztaljuk, miszerint a kor­mány a körülményekkel megbarátkozván, az átalakulás­nak élére látszik lépni akarni; látjuk sejtelmeinknek tanú­ságát, és zálogát a k. k. előadásokban, mellyek a nemzet kívánataival találkoznak, ezekkel kész törvényjavaslatok is közöltetvén, mellyek a tárgyalások könny lését előse­gítik. Ha vissza tekintünk: a középponti vasúti vállalatra, nevezetes áldozatokat hozott a kormány; a tisza szabály o­­zását előmozdítja, szóval minden alkalommal, hol csak le­het mind anyagi, mind szellemi emelkedésünkre áldozatot tenni kész. Mindezen események arra mutatnak, miként mély tisztelettel, és atyafiságos barátsággal viseltetünk Becs iránt, de azért Buda felé haladunk, haladunk pedig oda, mert ott van István főherczeg nádorunk, ki hatalmas mágnesként a haladást és a nemzetet Budafelé vonja; mit urunk királyunk akadályoztatni nem fog, mert meg van ő Felsége, és az ausztriai dynastia az iránt győződve, hogy magyarország a császári koronának legszebb, legdrágább gyöngye. Ezeknél fogva Temes vármegye is tiszta hódo­ló föliratot kíván. S noha a fölirási szerkezet a körülmé­nyekhez képest mint Mosonynak nagyérdemű köv. t > is érintette, komoly férfias hangú és kíméletes, még is ab­ban az 1790. 10. t. czikk érintését módosítatni kíván­nám , úgy a hónát ügyet, az erdélyi részeket, a 1723. 56. t. ez. végrehajtása ellen gördített ellenvetést, és a határvidékekre vonatkozó szerkezetet kihagyatni. — -Meg­bocsátanak a tek. KK. és RR. ha hosszadalmas vagyok, de az igazság érzete és utasításom a tárgy bővebb fejte­getését parancsolja. Részletes fejtegetéssel tehát vissza­megyek az 1790. 10-dik t. czikkre, melly ezt mondja: Hungária nihilominus cum partibus adnexis sit regnum liberum, et relate ad lotam legalem regiminis formam (huc intellectis quibusvis dicnstcriis) independens, nulli alteri regno aut populo obnoxium, sed propriam habens consistentiam, et constitutionem, proinde a legitime co­ronato haereditario rege suo propriis legibus, et consve­­tudinibus, non vero ad normam aliarum provinciarum re­gendum et gubernandum. Ez annyit tesz t. KK. és RR. mi­szerint ne kormányozfássunk más törvények áital, hárem csak alkotmány link szellemében; és hát miben áll alkot­mányos életünk? országgyűlés nélkül nem adózunk és ka­tonát nem adunk, pátensek által nem kormányoztatunk, municipalis szerkezetünk fennáll, fölirási jogainkat gya­koroljuk, van törvényhozásunk a kormánnyal és nemzet­tel közös, végre országgyűlésünk is van. Mind ezeket a többi örökös tartományok nem élvezik, és ez azon különb­ség, mellyel az 1790. 10. t. ezikkely egész lényegében fönlarlatni akar. Bátor vagyok kérdezni megsértetett-e e részben az érintett törvény? véleményem szerint nem; c törvényre bélátásom szerint szükség volt Jósef uralkodása után; lehetett rá hivatkozni 1825-ben midőn olly esemény adta magát elő, melly c törvény megpenditését szükséges­sé tette. — Kívánom továbbá a horvát ügyet kihagyatni. Ezt a KK. és RR. választmányra bízták, mellynek az ada­tok összeszerzésétkötelességévé tették, magoknak az Ítéle­tét feiitarlván; milly következetesség lehet tehat ezen tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom