1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 3. ülés
11 Elegyes Országos Ülés. November 15-én 1847. reggeli 10 órakor. Tárgy: István Nádor Ó Fensége a méltoságos Főrendeknél elnöki székét ünnepélyesen elfoglalja, egyszersmind iidvözöltetik a méltoságos Főrendek, úgy szintén a tekintetes KK. és HR. részéről.'— Alnádor és nádori ítélő— mester kinevezése. Nádor o Fensége harsány éljenzések között megjelenvén, nádori székében elől jobbra gróf Zichy Mannó; balra gróf Eszterházy Károly Győr megye főispánya; hátul jobbra gróf Károlyi György Békés; babul Rudics Jósef Bács megyék Főispányai, s ugyan csak hátul közbiil gróf Barkóczy János által 3-szór egymásután fölemeltetett, és 4-ik ízben is magyarország jelen lévő RR-nek a legkitörőbb örömben folytonosan riadozó kivánatára felemeltetvén, több perczckig a magasban tartatott, s leercsztetése után. Nádor ő cs. kir. Fensége. Ezen komoly pillanatban, midőn először ülök nádori székemben, őszintén megvallom, elfogultság vegyül azon tiszta öröm érzethez, mclly keblemet eltölti, midőn az ország Nádorának kikiáltalván egy nemzet bizodalmát bennem látom egyesülni, (harsogva kitörő folytonos éljenzések). Én ki olly mélyen érzem, mennyire vagyok az ország Rendéinek azon bizodalmukért lekötelezve, érzelmeim kifejezésére szót alig találok. Mindenek előtt szent örökség gyanánt veszem által azon kötelességet, hogy boldogult atyám nevében, ki a múlt országgyűlést, mintegy előér— zetében azoknak, mik beteljesültek, maga monda utolsónak, mellyen elnökölt — forró köszönetét mondok e székről a mélt. Főrendeknek, és a tek. KK. és RR-nek azon tiszteletért, és szerétéiért, melly a dicsőültet e her lyen mindég környeze (harsány éljenzések) Es hálával emlékezem, hogy még egymást váltották fel azon számos országgyűléseken a nemzet képviselői, az iránlai bizodalom változatlan maradt mind végig, (zajos tetszés) Érzem jól, hogy nagy részben az ő dicső emlékének köszönhetem azon rokonszenvet, mellynél fogva nádori székembe az országos Rendek szabad választása emelt. Hadd mondjam el azért e székről is fiúi bánatom, és polgári tiszteletem fohászát: „Kegyen áldott az ő emléke." — És most ismétlem azon ünnepélyes fogadást, mellycí ő Felségének tevék: hogy éltem főfeladata leend hivatalomnak, mellyet a nemzetnek ő Felsége által szentesített bizalmánál fogva viselek, becsülettel megfelelni (általános köztetszés, és harsogó éljenzések). Nem akarok sok szót mondani, hosszas ígéreteket tenni c perezben, midőn keblem csordultig telve van érzelmekkel; hiszem hogy egy egész Nemzet bizodalma minő irántam három nap alatt nyíl vány ult, elég erős lesz ingadozás nélkül bevárni azon időt, midőn tenni foghatom azt, mit most csak ígérhetnék (hosszas éljenzések) Gyakran fogók lanácsikra szorulni, ne vonják István es xir. meg azt tollem, kinek minden lépteit a boldogult atyának na^örT^kct példája vezérlendi, s ki a tiszta hazafiság útjáról soha clf06ln|iaeltérni nem akarok (kitörő harsány éljenzések). Midőn tehát az országos Rendeket legőszintébb szives hajlandóságomról biztosítom, ismétlem kérésemet: legyenek támaszaim, dolgozzunk egy czélra, egy értelemben a Trón és haza elválaszthallan javán, hogy igy, ha a magyarok lelenc segít, a késő utókor is mondhassa poraink felett: kimúltak, de tetteikben élnek, (az országos Rendek üdvözlőig mindnyájan felállnak; kardcsörgetéssel vegyült s folytonos dörgő éljenzések; kalpagok fölemelteinek: s magasztos öröm riadások). Szatmári megyés püspök: Hátam János. A mai nap a magyar nemzetnek édes öröm, és biztos remény kedves napja: a királyi kegyelem és nemzeti szabad választás után a dicső nádori széknek törvényes, és ünnepélyes elfoglalásának örvendetes nagy napja. Felséges Urunk apostoli királyunk uj bizonyságát adá a magyar nemzet iránti atyai szereidének, és közkívánatok teljesítésére mindenkor kész legmagasabb kegyelmének; midőn Fenséges cs. k. Főherczeg ISTVÁNT, mind a két táblának vetélkedve egybehangzó megegyezésével elválasztott Nádorát, mind a két részrőli jogok megmaradása s fenfartása mellett, c hivatalban magyar nyelven mondott megszentesitő királyi szavával legkegyelmesebben megerősíteni méltóztafolt: miért a mindenkor hálás lenni szokott magyar nemzet legmélyebb — őszinte kebelből fakadó köszönetét mond cs. k. Felségének: és állandó épség, és egészséggel megáldott hosszú életet, mindenkor dicső — ellenségeit félelemmel, hiv jobbágyait őröm- és megelégedéssel eltöltő hosszas kormányt szive mélyéből kíván. Fenséges császári királyi Főherczeg! már mélyen tisztelt Nádorunk! A mit a nemzet egyetemesen olly közohajlássál kívánt: miről még Fenségednek bölcsőinél magának sejtő jóslatokban boldogító jövőt Ígérő reményeket tett, — mit már előre élénk öröm kitörések között a honnak minden rendű polgára, a nagyoktól a kisebbekig, az ország legfelsőbb szélétől legvégsőbb határáig óhajtva hirdetett, az ime beteljesedett! — Fönségedet elfoglalt nádori székében öröm- és tiszteletiéit kebellel mélyen tiszteljük — teljes a mi örömünk; — biztos édes reményünk. Biztosan és alaposan reméljük, hogy a kor haladásával haladni fog nemzetünk boldogulása; — édes gyü-3 *
