1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 3. ülés

12 111. ülés naplója. November 15-én 1847. István cs.kir. mölcsci érlelődnek honunk megnyílt virágzásának. E szép iiLo'rfwVkctcs boldogító remény rejlik c valamint fényes, úgy terhes, elfoglalja. (jc gok ezrc|íet £s Cgy nagy nemzetet századokra boldo­gító nádori hivatalnak elvállalásában; mcllyet Fönsé­­gcdtől kegyességnek, a nemzet részéről pedig nagy sze­rencsének méltán tekintünk, Főhcrczegséged bölcs kormá­nyától, hathatósf nádori közbenjárásától várja a nemzet, a haza c leinénycnek teljesedését: — méltán is ápolod sze­retett nemzetem, kedves hazám c reményt kebeledben, és alaposan várod annak teljesedését; mert es. k. főhcrczeg Istvánban magadnak olly Nádort választottál, és királyi kegyelemből nyertél, kiben mindazok, mcllyek cgy jó re­ményt szilárdíthatnak, bő s kifolyó mértékben feltalál­tatnak; ugyanis: a hol az éles ész a kegyes jószivvel, a dolgok mélyébe beható elme — a legjobb akarattal, az alapos tudomány az életi s kormányzói bölcscséggel: — a ható tekintély a bizalomra felhívó kegyességgel, az igen terjedő hatalom, az ovatos bölcs alkalmazással — a ter­mészeti ügyesség az ernyedeflen buzgalommal, a minden jót — szépet, nagyot felkaroló éber lélek a semmi nehéz, terhes, vagy alkalmatlantól vissza nem rettenő bátor szívvel; a- készség az igyekezettel elszakaszthatlanul egy­bekapcsolva, szépen karöltve cgy kitűzött nemes czélra teljes erővel és állhatatossággal munkálkodnak, töreksze­nek; ott a sikerről, az óhajtott eredményről nem lehet kételkedni: pedig mind ezek, sőt számtalanul többek, mellycket Fenségednek dicséretes szerénysége, és az én parányiságom gyengesége nem képes méltán magasztalni, Föheresegségcdnek kitűnő tulajdonai, s a mi reményünk biztos alapjai, mellycket emel főleg és erősít azon kedves meggyőződés, hogy a magyar nemzet Főherczegségedbcn édes tulajdonát bírja; azt bírja ki vele rokon érzésű — kit valamint szivéből tisztelve szeretve, tőle viszont sze­rettetni szerencsés, kit édes atyja, dicsőített volt Nádo­runk szava kisdedségétől megtanított, példája vonz a magyar nemzet szeretetére. A szeretet pedig nagyokat mivel, mindent megtesz annak kit szeret, boldogitására. Ezen nemzetünk iránti szerctctének több jeleit, jeles bi­zonyságait adta már Fenséged, mellyek közül kettőt, mint legközelebbit vagyok bátor kiemelni: az egyiket azt, mi­szerint Fölséges Urunktól királyunktól magyarországi ki­rályi helytartónak kineveztetvén, midőn az c fölött elszo­­morodolt csehországi Rendektől, kiknek kevés idei ott lé­tében is bizodalmukat, szerctclökcf, tisztelőtöket teljesen megnyerte, szivüket egészen magához vonzotta, hű ragasz­kodást tanúsító buzgó csedczéssel az iránt megkérdett: hogy náluk boldogitásukra megmaradni kegyes lenne, csak kedvelt hona, sirántunki szereidből méltóztatott kérésü­ket mellőzni, shozzánk hontársihoz sietni; a másikát abban, hogy mihelyt körülményei engedék magyarhonnak és hozzá­kapcsolt országoknak nagy részét, fáradságos utat bá­mulatos kitöréssel téve meglátogatni, s a hazának minden rendű s állapotú fiait bájoló leereszkedésével, és nyájas­ságával megörvendeztetni kegyeskedett: — mit milly kitö­rő örvendezéssel, és milly nagy lelkesedéssel fogadtak a honnak minden fiai tulajdon tapasztalásból csméri, s tudja Főhcrczegséged, nem is lehelé senkinek Fenséges sze­mélyét látni, ajkairól szépen hangzó magyar szavait hal­lani, bájteljes bánását, és társalgását tapasztalni, s meg­hatva nem hódolni, — tisztelet érzelmekre nem hcviilni: jósló jelek valónak ezek azon boldog jövendőnek, mellynck Fenséged nádori vezérlése alatt reményteljes örömmel biz­ton néz elejébe a magyar nemzet, kétlen és erősen hive, hogy Fenséged kormányzása alatt dicsőségének, virágzá­sának , és boldogságának főpontját szerencsésen déré. — Es mivel földi jólét és polgári boldog állás csak akkor nyugtató, és boldogitólag maradandó, a mikor az, az i­­gaz vallásosságon alapul; mert nincs, nem lehet olt igaz jólét, biztos megmaradás, tartós békesség, vagyon és sze­mély bátorság, állandó boldogság, a honnan vallási érzé­sek, és erények száműzetnek: — innen Főhcrczcgségcd­­ben valamint polgári állásunk, ősi alkotmányunk őrzőjét, és boldogságunk cszközlőjét, úgy nem különben keresz­tény rcligionk őrangyalát, érdekeinek védőjét reménytelje­sen tiszteljük: — c reményünket is biztosítják a religio szertartásainak épületes gyakorlatai — tetteivel bizonyítja Főhcrczegséged, hogy méltó tagja azon dicsőén uralkodó auslriai háznak, mellynck kitűnő világszerte elismert jel­leme a valódi s példás keresztényi vallásosság. — Illy szép és biztos remények örömmel töltik el kebleinket, legjobb kivánatokra gerjesztik szivünket, a kegyes ég fe­lé emelik buzgó fohászinkat, — hogy áldás és kegyelem kísérjék Fenségedet kezdett magasztos pályáján. Fenséges cs. kir. Főhcrczeg, kegyelmes Nádorunk! — Szent András hava 12-ik napja különösen emlékezetes ér­dekes és szerencsés napja a magyar nemzetnek, mellyen valamint jelenleg Főherczegségedet, úgy ötven évek c­­lőtt Fenséges édes atyját, cs. kir. Jósef Főhcrczeget, és azelőtt pár esztendővel Fenséges nagy bátyját, Sándor cs. kir. Főhcrczeget nyerte meg nádorának: — adja a jó Isten, hogy szerencsésen eltöltött ötven évek után u­­gyan e nap legyen a magyar nemzetnek hála, öröm­ünnepe, mellyen Főherczegségednek a mostanihoz ha­sonló lelkesedéssel hálás köszönetét szavazzon, és még több számos iidvhozó boldog éveket szívesen kívánhas­son. — Ezen öröm és reményteljes érzelmek között, mi­dőn nemzetünket, honunkat, országunknak, és a hozzá­kapcsolt részeknek minden fiait, lakosit, magunkkal Fen­séged magas nádori kegyelmeibe alázatosan ajánljuk, ma­gyar szokás szerint jó kívánatinkat e kevés szavakba foglaljuk: Fenséges cs. kir. István Főhcrczeg, Magyaror­szág Nádora sokáig boldogul, és boldogitólag éljen!! — (altalános éljenzés.) Országbírói ítélőmester Hubai) Jósef. 0 méltósága a királyi személynek hirtelen bekövetkezett egészségi vál­tozása miatt megakadályoztatván: azon beszédet, mcllyet a lek. KK. és RR. nevében mondandó vala, szerencsém lesz cs. kir. Főherczegségednek , és a tck. országos Ren­deknek kegyes engedelmével felolvasni. Országbírói ítélőmester Hubay Jósef olvassa királyi Személynek ő Méltóságának beszédét, mclly e következő: Fenséges cs. kir. Főhcrczeg, Országunk Nádora! Mél­­tóságos Főrendek! tck. KK. és RR.! „A közbuzgalomnak, ragaszkodásnak, hódolatnak — mclly cs. kir. Fenséged iránt az ország minden részei­ben nyilvánult — nincs kitünőbb példája honi történe­tünk évkönyveiben. Tanúsító ezúttal a magyar a kegyeletnek, a hálának szent érzetét, mellyel a Felséges uralkodó ház iránt ren­dületlenül viseltetik; mellyel Fenséged boldogult Atyjá­nak, c hon halhatatlan emlékű jótévőjének különösen tar­tozott; — tanúsító e nemzet azon kőiértelmi tehetségét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom