1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
73 osássanak meg a mlgos Fö-RR., ha ismétlésekbe esünk, fogadják ezeket is mint tanúságát azon érzelemnek, hogy RR- üenete s mi a kérdés lényegét, törvényes fogalomnál fogva mellőzve—mindenkép igyekszünk, törekszünk, már ezen^lata^iT elöleges tanácskozásban is felmerült aggodalmakat csillapítani. — Több országgyűlés után ez az első mellynek első szava a fejedelem a trón irányában öröm — köszönet, és melly működéseit nem a bizalmatlanság körén kezdi meg, és azért ki átalakulásunk minden részét figyelemmel kisérte — kiben a köz jóért erős és magyar szív dobog — örömmel üdvözli e perczet, mert valahára azon téren látja a törvényhozást, hol a nemzet , és fejedelem karöltve állanak — a haza és trón elválaszthatlan javának elő mozdítására, e térre érni vala pedig minden haladásoknak legfőbb haladása, mert e téren működve biztos a jelen, és nem kétes többé a jövő. Azért mondjunk köszönetét a királynak, köszönetét a szóban és tettben magyar királynak, ki már erős gyökeret vert nemzetiségünk diadalát maga szentesité, — köszönetét a királynak, kinek uralkodása alatt alig tiz évi békés haladási működés a százados stagnatio minden nyomát eltörlötte — és kinek a nemzethez intézett rövid de bizodalmas szavaiban rejlik a nagy, szebb és magyar jövőnek garantiája. — Nézetem szerint a tek. RR. javallatában távolról sincsenek kifejtve azon érzelmek, mellyek az öszves rendeket az országgyűlés kezdetén minden különbség nélkül lelkesiték. — Régen ült a magyar illy ünnepet — midőn egy nemzet siratta veszteségét, — a király — ki csak maga vala képes egy egész nemzetet ismét boldogítani — kipótolá;— magyar ünnep volt ez mellyet Europa chartás szabadsági! statusai nem ösmernek, — ünnep hol minden magyar szív rokon érzelem lelkesedésében találkozott, — és ép ezért nézetem szerint a t. RR. felírási javaslatában a magyar jellem őszintesége hiányzik, — mondják elleneink, hogy annak hangulata lágy, és modora jó, — igaz a hangulat modor sokat képes pótolni, — de mi a lényegben hiányzik azt puszta ^zó pótolni nem képes! — pedig tény, hogy a válasz felirat 17. §. közül csak kettő van az érzelemnek szentelve. Azt is hallottan ellenvetésül, hogy a válasz felirat legyen hüképe az ország állásának — én mlgos urak barátja annak nem vagyok, hogy: édes és keserű — jó és rósz — magasztos és aggasztó egymással öszvezavartassanak, mert e keverék az ország álásának hüképe semmi esetre nem lehet, — de ha annak úgy kelletik lenni, ha aratáskor nem szabad feledni milly kemény munka a szántás“ — akkor elő kell vala sorolni azokat is, mik az utolsó országgyűlés óta a hon javára hasznára történtek. — A vallás törvény kinem hirdetése, melly ellen a Csanádi püspök ö excellentiája kinek püspöki megyéjében esnek három határ ezredek — ellentmond, — a részek vissza nem kapcsolása melly törvény mint Gróf Péchy Manó igen helyesen állitá, hogy már készültében a kivihetetlenség csiráját rejté, melly iránt hogy teljesíthetővé váljon uj propositiók is történnek, — a horvát hon gyűlés rendezése — az administratorok st. st. — mind ezek megvannak említve; a kormányhatalom egy oldalú terjeszkedésről vádoltatik — az ország sark törvényei az 1790: 10 t. czikk nem létezőnek állittatik, szóval minden elöleges, és más néven nevezett sérelmek, aggodalmak, sőt kivánatok is megvannak említve, mert ezek az ország hü képéhez tartoznak, de mit a fejedelem a közlekedési eszközök előmozdítására — a tisza szabályozására — a bal parti vasútra — a gazdasági egyesületre — igen nevezetes vám szabályzati leszállítás által a kereskedésre — mit az ipar tanodákra, és elemi oskolákra, és sok egyebekre tett — ezek kimaradtak , talán mert ezek az orság hüképéhez nem tartoznak ? — és azért mlgos urak nem lehetek barátja annak, hog}T egy felirásba sok érzelmek kevertessenek, mert ez mindenkor egy vagy más érzelem rovására történik, pedig tisztább a köszönet, és többet ér ha leplezetlen, tisztább, sajgóbb a panasz ha benem burkolt. De hadján, ám említessenek meg a már tárgyalt sérelmek, de azt határozottan ellenzem, hogy olly tárgyak is említessenek fel, mellyek még országgyülésileg nem tárgyaltattak, és mellyek iránt a részletes tárgyalás eredménye közlését a t.KK. és RR. ön magok is Ígérik, ellenzem ezek megemlítését, és nem osztom itt igen tisztelt b. Venkheim Béla nézeteit,mert az 1790: 13t.cz. máskép rendelkezik,ennek rendeletét pedig a főm. tábla mindenkor híven megörzötte és magas állásában már csak a fenáló törvény iránti tisztelet által is köteles a törvény sérthetetlenségét biztosítani, mert midőn sérelmeket panaszolunk fel, és ezek orvoslását kérjük, nem akarunk ezek orvoslásához újabb sérelmes utón jutni,— a mlgos báró ki politicus tapintatu nézeteiben a jövő kellő méltánylatát soha sem szokta kifelejteni — elfogja velem együtt ösmerni, hogy a Fő RR. állását semmi sem veszélyeztetné inkább, mintha törvényhozási orvosolhatlan rögtönzésbe esnének , mi igen könnyen megtörténhetnék, ha parliamentaris rendszer hiányában azon egy törvény rendeletét is tettleg gyengítenék, melly némileg a tanácskozást szabályozza. Én a vitától nem félek, nem tartok, sőt óhajtóm, hogy azon kérdés melly a megyei termekben olly sokszor olly mérgesen és többször egyoldalúkig vitattatott meg, a főrendi tábla higgadt, és mérsékelt tanácskozása alá kerüljön, és tudom hogy azon többség, mellyhez magam is tartozni szerencsés vagyok, igen mert többségben van, — az érdemleges vitatásnál kötelességének fogja tartani, a kissebbség aggodalmát mérséklettel méltánylattal megvitatni, de addig bocsánat ha feleletekkel adósok maradunk. A megyei rendszerre nézve, — mellyet most sem védeni, sem kárhoztatni nem kívánok — csak egy csekély észrevételem van, — több érdemes szónokok egész átalánosságban álliták — milly resensust okozott ez az országban — és milly zavarokat idézett elő még olly megyékben is, hol elébb rend uralkodott. Mit. urak illy átalános elveket felállítani igen könnyű, — és nem ismerek itt ezeknek merően ellenmondani, — ha bár az 1843-ki véres választások, és ama sok embervér irányában mellyel megfértöztettek, — azt tudtam vala következtetni, hogy a választások most rendesebbek valának, — még is az átalánosság ellenében hivatkozom egy ellenzéki hírlapra, és abban említett megyei jegyzőkönyvre — olly megyére, melly nem az én nézeteimet osztja, mellynek rendei a főispánt még most is igen tisztelik, és mint haliám főkép lelepése után vonszódásukat tanúsították. — Mármaros megye rendei jegyzőkönyvileg kimondják „hogy az administrator a megtestesült loyalitas, — hogy mármaros 1845-ik évtől képezni érzi jobb jövőjét, egy olly kormányzó alatt Fő-Rendi Napló I. köt. ^ IX. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847.
