1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
35 is. De én nem voltam jelen azon időben, mellyről t. főpohárnok ő nagy mltsga szolt, és minthogy ö azt állította RR. iieaete » hogy akkor midőn az általa említettek történtek, az országos RR. közül a nagyobb résznek nem jutott egyéb k eszébe, mint épen az, hogy ö Felsége magyar nyelven beszélt, és ö Felsége minket nádorunkkal megajándékozott, előadások nem hozhatván ítéletet arról, úgy volt e mintmondá, vagy sem? vagy azt hogy legalább ö olly állapotban volt ,dreyabanel akarom neki hinni, s hozzá teszem még azt is, hogy ő nagy méltósága bámulatos ügyességgel tudta magát azon helyzetbe vissza helyezni, mellyben azon két mondott gondolaton kívül, semmi egyéb eszébe nem jutott, és megvallom hegy előadásában épen azon visszahelyheztetésnek félreismerhetlen következéseit látom. Hallottunk tőle olly kevés eszmét, és azért volt olly alig észrevehető az egybefüggés az eszmék között, így például ö nagyméltósága azt mondja: ne kövessük a régi, hanem az újabb utat, és még is javalja, hogy most régiesen hálás köszönetre szoritkozzunk e föliratban, és aztán történjék sérelminknek Fölterjesztése. Azt mondja haladjunk, és mégis vissza akar bennünket vezetni azon régi elvre, miszerint fejedelem és kormány egy; igy ismét a haladás, és azon középkori elvnek kimondása között, kevés egybe függést látok. Egyébiránt eszébe kellett volna jutni ö nagyméltóságának, miszerint azt mondani, hogy a fejedelem és kormány egy, és tehát mindent ö Felsége személyének kell tulajdonítanunk, és igy a sérelmet is, nem a legnagyobb szeretet, és hálának jele, mellyet ö Felsége iránt mutathatunk. Nem akarok azonban a dolog lényeges vitatkozásába bocsátkozni, hanem csak arra kívánom figyelmeztetni a mélt. Fö-RR-ket, hogy minő különös azon okoskodás, mellynek utján ö kegyelmcssége illy eredményre jutott. Hogy nekünk külön kormányunk van, ezt az 1791 : 10, t. cz-böl világosnak látom ; ha nem volna külön kormányunk, mi volna annak értelme, hogy magyarország szabad ország, és egész kormányzási formájára nézve független, mert ha ö Felsége személyében üszpontosulna az egész kormány, akkor az csak annyit jelentene, bog}- ö Felsége ön magától független legyen, mit megérteni nem tudok. Ö nagyméltga régi törvényt idézett elő, hivatkozván Verböczinek „regimen et imperium“ mondására. Nem akarom vizsgálni mit jelent é két szó; vélekedésem szerint nem jelent egyebet, mint uralkodni (regner) — mi ö kegyelmessége véleménye szerint mit sem nyom, mert Verböczi azt mondta, regimen et imperium. E szerint tehát azt hiszi ö nagyméltósága, hogy ezen 1790: 10. t. ez. már Verböczy közel 300 évvel mielőtt keletkezett volna, eltörlötte. — Már most vizsgálva ö nméltga javaslatát, látom, hogy még is ö nagyméltga némellyeket meg akar hagyni, mint például az 1836: 21. t. cz-re való hivatkozást, és a határőrvidékek említését ?!. — De hát azt szeretném tudni, ho<rv mi logica után okoskodja ki ö nméltga azt, hogy mi — kik a fonemlitett hála érzettel egészen el voltunk telve, épen az 1836: 21. t. cz-röl, és határvidékekről emlékeztünk meg, az 1723: 56 — és 1536: 36. t. cz-ket pedig elfelejtettük? vagy talán volt valaki ki még akkor is, midőn a hálától mindenki olly annyira el volt ragadtatva, nem felejtkezett meg saját magáról, és talán ezen valaki azt súgta kegyelmességed fülébe, hogy emlittethetik minden régibb sérelem, csak az nem, mi a mostani bureaueratiának némileg árthatna. Ez volt pedig e tárgyban a legnyomatékosabb beszéde az ellenfélnek; — mert gróf Széchen, kitől máskor olly sok jót hallottam, ez úttal csak azt tette még hozzá, hogy ö mint administrator ön magában sérelmet nem lát. Gróf Pálffy Móricz pozsonyi administrator ö méltósága pedig azt, hogy ö igen becsületes ember — mi fölött soha senki sem kételkedett. Csak ezen két indokot sorolhatjuk még főpohárnok ö nméltga okoskodásaihoz. — — Mi Liptó megye tisztelt főispánjának véleményét illeti, úgy veszem észre, hogy az nem áll a mienkkel szemben, és hogy ő méltóságával tulajdonkép egyetértünk, mert miután ö méltósága elismerte azt, hogy a törvények , mellyeket tisztelt barátom gróf Vay Dániel idézett a föispányokról, nem állanak már, mivel egy és más részről is történtek hibák, mellyek következtében azon törvények nem is állhatnak, tehát ezen törvények nem állván,meg kell már ismerni ö mlgának, hogy az: mi álljon ezentúl? a törvényhozásnak és nem a kormány egyoldalú intézkedéseinek lehet tárgya. Én csudálom, hogy ezen kérdés úgy kikerültetett, és okát valóban nem tudom megfogni. — Elöhozatott az 1790: 10. t.cz. — de míg nekem azt nem bizonyítják be a mlgos Fő-RRdek, hogy az 1790: 13-dik t.cz. azt rendeli, hogy a k. előadásokat ne lehessen tárgyalni, s azokra ne lehessen felelni, mind addig ellenünkbe semmit sem bizonyítottak arra nézve, hogy a kérdésben forgó tárgyak nem discussió alá valók; — mert a tek. RR. mit tesznek egyebet, mint azt, hogy a k. előadásokra felelvén azt hozzák elő, mik azon akadályok, mellyek a k. előadásokban előforduló kérdések megoldását hátráltathatják ? — Mondatott még eg}’ indok, hogy t. i. ezen dolog még tárgyalva nem volt, — tehát tárgyalni kell; erre az a felelet, tehát tárgyaljuk most; a KK. és RR. már tárgyalták, mert hét napig vitatkoztak felette. De ez 1825-ben is tárgyalva volt, és az ország Rendéi közakarattal véleményüket iránta kijelentették, és mind két tábla elismerte akkor, hogy az administratorok olly gyakori kinevezése sérelmes, e felett senkinek sem lehet kétsége; ott van az országos iratok között, ott a kir. leirat is, melly e tárgyban érkezett. Tehát azt vélem bár miféle véleménnyel legyünk is, csak az lehet kérdés: valók e azok, miket a KK. és RR. mondanak, és való e, hogy azok egyszersmind a k. kir. előadások akadályai? Való e, hogy az 1790. 10. t.cz többé nem valóság; hogy áll e ezen törvényezikkely, ha Verböczy történetesen el nem törlötte volna, erre nézve nem lehet sokat vitatkozni, s hogy még sem valóság ezen törvény czikkely, már mind azon eonferentiákból látszik, mellyeknek a magyar kormány alá van vetve, s mellyekben a magyar érdek eléggé képviselve nincs. — Kitűnik ez a kormánynak ez előtti, s mostani tetteiből, látszik már abból is, hogy miután a kormány a haladás zászlóját megragadta s ígérte,hogy ö fogja vinni, azt nemcsak szörnyű,de megfoghatlan bűnnek kellene tartanunk, ha függetlennek gondolhatnék, hogy azon zászlóra nem bírt egyebet Írni a 3 éveken át, mint az administratori rendszert, horvát ügyet, és a törvények végre nem hajtását, és e tekintetben csak csupán függő állásával takaródzhatik némileg. — Már hogy ha való az, hogy nem független a mi kormányunk, érdekes tudni azt is, hogy 9* fX. illés Fü-RR. naplója. December 6-án 1847.
