1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
36 IX. illés Fö-RR. naplója. December 6-án 1847. előadások tárgyában. RR. iienete s tehát azon közös kormány, mellybe be vagyunk olvasztva, mi irányt követ? Ezért nem czélszerütlen sőt helyes vallat!aí’k.tekintetet vetni arra, hogy a szomszéd ausztriai tartományokban mi történik? S midőn tudjuk azt, hogy azok, szintén alkotmánnyal bird országok voltak, mint honunk, és szintén olly jogokat birtak mint mi, de néhány század alatt alkotmányaik majd nem egészen tönkre jutottak, eltörölni, sőt tudjuk, hogy legújabban mé<r azt is, mit a korlátlan egyed-uralkodásnak leghíresebb képviselője II. Ferdinand megadott a cseheknek, elakarják tőlük venni, nem juthat eszünkbe, hogy talán mi is veszedelemben vagyunk, és velünk csak azért nem kísértettek meg hasonlót, mert még nem merték. Magyar kormányunknak a közös kormány irányábani Függő helyzetét , és abból következett absolutisticus irányát már régebben is tapasztaltuk; de mellőzve a régen történteket , csak az újakról szólok. Vájjon mind azok , mellyek a tek. Karok és Rendek által elöhozattak, állanak e vagy nem ? igaz e, hogy főispánok helyett világos törvények ellenére, mellyek minden megyébe főispánt rendelnek kineveztetni, nem főispánok, hanem administratorok neveztettek? igaz e hogy több főispánok minden meg hallgatás nélkül mózditattak el azon törvény ellenére, mell}- a főispánok kihallgatását rendeli, s azt hogy ők csak a megyék kérelmére mozdittathatnak el ? Ha ezek igazak, akkor világos az, hogy a főispánnak helyzete megváltozott, és ö függővé tétetett a kormánytól. De tovább megyek, és kérdem igaz e az, hogy mind azon törvények ellenére, mellyek a főispáni jogokat korlátolják a rendek irányában ugyan azon mértékben, mellyben a föispáni hivatalnak felülröli függetlensége megcsonkitatott, jogaik a megyékkel szembe terjesztetni ezéloztattak ? Ila igaz, ismerjékel a Fö-RR-ek; ha nem igaz, vitassák meg a tárgyat, de ne igyekezzenek a tárgyat ellökni olly indokoknál fogva, mint mellyek itt elöhozattak, valóban nem tudom azon mellékes indokokat megfogni, mert azt találom, hogyha valami kérdés az aristocrat iára nézve élet kérdés, úgy bizonvosan ez az ! Igen, ez az aristocratiának lét, vagy nem lét-kérdése! És hogy ezen lét, és nem lét kérdése, midőn először szőnyegre került a Fö-RR-ek táblájánál, illy mellékesen szándékol tátik eldöntetni, miként lehetne azt bár mi tekintetben igazolni?! — különösen azon okok és felszólalások után, mellyek itt több főispánok, és ország dignitariusai részéről, kikre ezen felszólalásokért a honfi legszebb jutalma a haza áldása vár, már csak ugyan azokra, mellyek épen azon egyének által adattak elő, kik a dolgot közelebbről nézve kétségtelen tényekkel bizonyították be nézeteik helyességét, az ellenvéleményiieknek nem felelni lehetlen, mit felelhetnek pedig arra, mit gróf Yay Abrahám máramarosi főispán ö nagyméltósága elő hozott ? Elébb talán azt lehetett volna mondani, hogy roszul van felfogva e tárgy, hogy rósz szempontból vétetett fel; de ama felszólalások után illy egyszerű ürügyek alatt a dolog vitatását eltaszitani miként lehessen ? Az itteni felszólalásoknak bizonyosan roppant hatásuk lesz a hazában, ismerni fogják azokat, és kérdem mit fognak Ítélni azon pártról, melly midőn rendszere s elvei legelőször kerültek szőnyegre, s midőn neki leginkább kellett volna azon törekedni, hogy most a haza közvéleménye előtt magát igazolja, hallgat, és gyenge ürügyeknél fogva kerüli a vitatkozásokat? nem azt kell e ebből következtetni, hogy azt nem consequentiából teszik, hanem azért mert talán nem tudnak vitatkozni? Es kérdem ki a maga ügyéért még vitatkozásba sem mer ereszkedni, ez által nem vallja e meg azt, hogy indokait olly gyengéknek találja, miszerint bizonyosnak hiszi, hogy az ellenfél által lefognak gy űzetni? ki ezt ön magáról megvallja, kérdem nem azon véleményt ébreszti e a hazában, hogy ön maga sincs meggyőződve azon ügynek jóságáról, és igazságáról, mellyet fölkarolt. Ugyan mi az oka annak mlgos Fö-RR. hogy midőn ezen ügy különösen a mlgos Főrendek tábláját illeti, mert megvagyunk győződve, hogy ha az absolutismus egykor terjedni fog az országban, meglehet mindent fog elnyelni, de legelső martaléka bizonyosan az aristoeratia leend; még is a mlgos Fő RR-ek tábláján sokan figyelmükre sem méltatják ezen tárgyat? Es újból kérdem, miaunak oka, hogy azon párt, melly 3 évig küzdött az uj rendszer mellett, most hallgat, és inkább homályt vet magára mint sem hogy a tárgyhoz szólana ?! S tekintetbe kell venni még azt is, hogy itt nem elhalasztásról van szó, mert miért ne mondanák ki nyiltan azt, mit mindnyájan tudunk, mi szerint ezen elhalasztás alatt azon remény lappang, hogy általa időt nyervén, az utasításokat megváltoztatják, s e tárgy soha többé szőnyegre nem kerül? Mi ennek oka? Mire mutat ez? Arra, mit gróf Zichy Manó mondott a bureaueratiára, sőt arra, hogy azon bureaucratiának hatalma sokkal nagyobb, mint eddig hihette volna bár ki is, miután itt is már olly nagy szám a maga tulajdon érdeke ellenére személyes hiúságok férevetésével ezen bureaucratia intézkedéseinek hódolni kénytelenittetik. És pedig ezen bureaucratia szívtelen, nem gondol sem eldödeire, sem utódaira; hanem csak a jelenben él, s akármi történjék, csak ön magát akarja biztosítani. Ez tűnik föl a nagy mltsgu pohárnok ur indítványában is, mert miért akarj a ö nagymltsga a sérelmeket mellőzve csupán csak az 1836 — 21-dik törvényezikket, s a határ őrvidékeket megemlíteni? S miért épen e kettőt?! Azért: mert az elsőről azt hiszi, hogy nem a mostani bureaucratiat sújtja, hanem az előttit, — a másodikra pedig azt mondhatja: nem tehettem — a katonai végvidékek nem fügnek töllem, akartam kihirdettetni a törvényt, de nem engedték. Hisz a bureaucratia csak ön magát veszi tekintetbe, még pártja hírnevével sem gondol. Ezen bureaucratia ollyan, mint a rósz szellem, ki annak kis ujját egyszer oda adja, azt egészen markába keríti; s épen ezért történhetik, és meg is történt, hogy ollyanok is, kik epén ezen bureaucratia által élveztek pillanatnyi népszerűséget, mind a mellett, miután nem volt elég erejűk még kis ujjokat is e rósz szellemtől megvonni, csak hamar kényszerítve valának magokat annak egészen átadni, s aztán mondottak olly véleményeket, mellyeket igazolni teljességgel nem lehetett. Ezért történt aztán, hogy illy szegény lények előadásaikban olly kevés volt az öszve függés, olly kevés a motivatio. Ennek így kellett történnie, mert a bureaucratia kényur, és ha azon szegény lények compromissiojaval járt is, ken}télén \olt kimondani a reá parancsolt véleményt, s figyelmeztetem a mltsgos Főrendeket, hogy azon bureaucratia ollyan mint Saturnus, megeszi saját gyermekeit, mindent el nyel azon statusban, hol magát befészkelte, s ott nem
