1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 30. országos ülés
XXX. ülés Ffi-RR. naplója. Február 5-én 1848. 271 erejüket, és ki egészítvén romjaikat, újonnan a küzd helyre állanak. Ez így szokott lenni, így van, tapaszta- RR. izenete a lásból szóllok, a mi kapcsolt országinkban is. Meg szűnvén az erőszak, minden bizonnyal többen és inkább fognak simulni azon nyelv meg tanulásához, mellynek tudását saját érdekük igényli, demellyre kényszerítőim tárgyában, nem akarnak. Méltóztassék megengedni cs. kir. Fenséged, hogy minekutána már felszólaltam másodszor is, egynéhány tegnapi és mai nap tett, de nézeteimmel meg nem egyező állításokra egy pár szóval felelhessek. Méltóságos báró Yay Lajos azt mondá; miszerint addig, míg Pozsega Yerőcze és Szerem Vármegyék küvetjei a t. RR. táblájánál ülnek a többi vármegyék követei közt, azokat a kapcsolt részekhez tartozandóknak elismerni nem tudja, nem fogja. Mlgos báró Jeszenák szintúgy e vármegyéket magyar országhoz közvetlen tartozandóknak állitá, és állításának bebizonyítására több régi törvény czikkeket, és az újabb 1751-ik 23. czikket idézé. Azon régibb törvényeket egy hallásból nem tudtam határozottan felfogni, tehát azok tartalmáról sem szólhatok; de annyi még is bizonyos, hogy ha, és a mennyiben azok az általam tegnapi nap idézett újabb törvényekkel ellenkező értelműek volnának, akkor, és annyiban azok többé kötelezőknek nem tekintethetnek, mert a törvényhozás természete hozza magával és ez mindig és mindenütt úgy van, hogy a későbbi törvények derogálnak a regiebbeknek. Mi pedig az említett 1751 : 23-ik ezikket illeti, ez épen ü nagysága véleménye ellen harczol és mlgos báró Yay Lajos indokának súlyát elenyészd, t. i. minekutána az 1741: 50-ik t. ez. következtében alsó Slavonia vármegyéi a török hatalom alul felszabadulván vissza kapcsoltattak Magyar ország koronájához, és a horvátországi Bán hatósága alá rendeltettek, 1751-ik évben a kapcsolt országok közgyülekezetéhez folyamodtak volt, miszerint az országgyűlésre küldendő követeik által ki eszközölné, hogy az említett slavoniai vármegyék külön követeket is küldhessenek az országgyűlésre, minthogy az ö adójok ezentúl a magyar ország adójával lévén összekötve, elkerülhetlen szükséges volna, hogyannak országgyűlési tárgyalása és felosztása alkalmakor megyéik érdekeire saját követeik által felügyelhessenek, — ígérvén ünnepélyesen, hogy ez által ők semmikép nem szándékolják meggyengíteni azon kapcsot, melly őket a báni hatósággal összeköti; a kapcsolt országok közgyülekezete kivánatukat teljesíteni késznek mutatkozott, és a többi postulatumok közt ezt is felterjesztette az országgyűlésre követei által. Az országgyűlésen a kérelem elfogadtatott, és igy alkottatott az említett 23-ik törv. czikk, de azon nyilvános fentartással ,,saltu banali jurisdictione“. És hogv annak utána is ezen vármegyék mint kapcsolt részekhez tartozandóknak tekintettek, mind az említett 1751. mind pedig a reá következendő országgyűlési irományok, de még olly számos általam is részint idézett világos és élő törvények bizonyítják. így tehát ezen a mlgos urak által idézett indok alsó Slavonia municipalis állása ellen nem csak nem bizonyít , sőt azt nem kévéssé támogatja is. Ugyan azon mlgos báró Yay Lajos úr oda nyilatkozott , miszerint a horvát bonyodalmaknak oka másutt keresendő legyen , semmint a magyar nyelv iránti törvénykezésekben , minthogy azok már akkor is léteztek volt, midőn Horvátország még a latin nyelv mellett buzgólkodott. Nem akarom én tagadni, hogy Horvát és Slavonia országokban befolyása ne lett legyen azon átalános felhevűlésnek, melly mint tegnap emlitém, majd csak nem minden európai nemzeteket elfogott e jelen korszakunkban a nemzetiség és nyelv ügyére nézve. De ha a mlgos úr azon kellemetlen fáradságot akarná venni magának, össze hasonlítani az országgyűlési tárgyalásokat azon társasági események és az említett súrlódások kifej lésével, akkor meg győződnék bizonyosan, hogy ezek a legszorosabb összeköttetésben voltak és vannak jelenleg is. Nekünk, kik ott lakunk, az illy munkára szükségünk nincsen, mert láttuk a dolog eredetét és annak lépcsönkénti fejlődését és szomorú tapasztalásból tudjuk annak okait, és az okok minden részleteit. Méltóságos tengermelléki kormányzó bővebben kijelentette nézeteit a fiumei kerület állása iránt. Én valamint tegnap csak azt emlitém, hogy különbözők e tárgyban a vélemények, úgy most sem akarok e kérdés vitatásába, melly most csak mellékesen jött szőnyegre , bocsátkozni. De egy kis aggodalmat gerjesztett bennem ö nagyságának azon észrevétele, miszerint a múlt országgyűlési főrendi viszonizenetben amaz óvásféle nyilatkozat, melly a slavoniai vármegyék iránt tétetett, a horváttengerpartra ki nem vala terjesztve. De megnyugszom egyrészről abban, hogy nem kételkedem, miszerint az egész nméltgú főrendi tábla kétségbe nem veszi azt, mit a mltgos kormányzó úr ez alkalommal is nyíltan elismert, hogy t. i. fiumei kerületet kivévén, a tengerpartnak többi részei kétségtelenül a kapcsolt országok municipiumához tartoznak, más részről pedig hogy ezen szavak alatt „addig pedig a kapcsolt részeket jelen állásukban meghagyatni kívánják a nmélgii Fő-RR.“ a horváttengermellék is benfoglaltatik, melly kifejezés a múlt országgyűlési főrendi izenetben használtatott, és a jelenben is ö exclja a Csanádi püspök indítványa szerint fog használtatni. - Mlgos gróf Teleky Domokos úr és mlgos báró Jeszenák is a Horvát honban létező magyar-horvát partot említették, mondván, hogy a nyelv-ügy elintézésében kellő) tekintetet igényel, ezen a magyar nemzetiség és magyar nyelv mellett buzgólkodó felekezet. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, miszerint csalatkoznék, kigondolná, hogy a kapcsolt országok két körülbelül egyenlői táborba vannak felosztva kivált a nyelv ügyében. Ez korán sem áll, mert egy felül áll egy t. i. Zágráb vármegye, más felől öt vármegye, hét szabad kir. város, több kerületek, valamennyi Káptalanok, egy szóval Zágráb megyét kivévén, majd nem egész Horvátország és Slavonia. De Zágráb megye értelmes többségét sem lehet azon párthoz számíttatni, mert az a többséget csak a köz nemesek súlya által képes fentartani- Még pedig ezen köznemességnek is átalános és lehet mondani egyedüli nyelve nem a magyar, hanem a horvát nyelv, sőt a párt elökelöbbjei közt is sokan vannak, kik a magyar nyelvet nem beszélik, sőt nem is értik. Még csak egy szót ugyan azon mlgos gróf Teleky Domokos úrnak, ki lelki nyugalmamról említést tenni méltóztatott, nem tudom melly értelemben Ha erről kételkednék ü nagysága, ismételve mondom, hogy igenis szerencsém van ezen lélek-nyugalmat teljes mértékben éldelhetni. 68* }
