1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 30. országos ülés
270 XXIX. ülés F5-RR. naplója. Februar 1-én 1848. rh. iienete a társaságba léptetni. Mélt. Fö-RR. minden igazságos akaratnak van egy bizonyos basisa, melly mennyiségben, TM*nJniieiiség minőségben, viszonosságban s alkalmazásban egymásiktól különbözik, s ha feltesszük, hogy minden nemzetitárgyában. sög igazságon alapszik, úgy azt is meg kell engedni, hogy a kissebb igazság a nagyobb alá van rendelve, s ha a két nemzetiségnek básisát tekintetbe vesszük úgy hiszem, nem lehet megtagadni, hogy a magyar nemzetiség mennyiségben, minémüségben, viszonosságban s alkalmazásban a horvátot felülmúlja. A jelen körülmények közt úgy látszik; két nemzetiség áll egymással szemközt ugyanegy társaságban, vagy is két különböző elem, melly egymással jövőre meg nem fér, ha a horvát nemzetiség olly minémüségre vergődhet, millyennel jelenleg a magyar bír, s mennyiben a természettan törvényeit semmiben, úgy itt is téveszteni nem szabad, s tudjuk, hogy minden erő azon minémüségben halad, mellyet természeténél fogva magába zár, s ha feltesszük, de hisszük is, hogy a magyar nemzetiség önérdekében fog működni, úgy ne üljünk fel magunk magunknak, hogy a horvát nemzetiségben adott concessiók által a magyar nemzetiséget fogjuk pártolni, vagy az Optimismus eszméjétől elragadva készek vagyunk önmagunk megtagadására, s ez által egyszersmind azon Horvátországban többségben létező magyar pártot a világ előtt compromittálni, azt hiszem mélt. Fő-RR! ez nekünk nem rendeltetésünk. Nem emelnék szót, ha meg volnék győződve, hogy Horvátország határai közt lakó emberek kivánatát teljesíteném azon concessiók által, mellyet a mélt. Fö-RR. megadni kivánnak, de a mennyire értesülve vagyok, a horvát nemzetnek nyelvében nemzetisége nem rejlik, mert különböző vidékeken lakó horvátok egymást nem értik, s az ott most életbe léptető literatura nem horvát, hanem illyr, s ezen idegen erő alá rendelni magunkat, s őket csupa optimismusból, megvallom, egy kissé nevetséges eredmény, én nemcsak igazságosnak. de czélszerünek is látom a tek. KK. és RR. izenetébe foglalt intézkedést, mert társadalmi egységből kiindulva, egy nemzetiséget, egy nyelvet követelnek, s ez által meg akarják menteni a nemzetet mindazon káros eredménytől, melly a társadalmi egységet felbontaná, milly okvetetlen megtörténnék, ha két nemzeti nyelvet törvényesen elismernénk. Ezen okoknál fogva a tek. KK. ésRR. izenetét egész kiterjedésében pártolom. Athanaszkorich Piáló, budai g. n. egyesült püspök: — Suum cuique! En ezen szempontból kiindulván, a most szőnyegen lévő tárgyban, jelen körülmények közt, a zágrábi püspök ö nmlgához igen szívesen járulok mindazon észrevételek s felvilágositások mellett, mellyeket gróf Batthyány Lajos úrü méltósága tegnap bőven előterjeszteni méltóztatott. Péchy Imre, zágrábi főispán: — A ki Horvátország körülményeit közelebbről vizsgálja, a ki az ottani pártok működéseit figyelemmel követi, megváltani kényteleníttetik, hogy ez az ország a kormány, és mennyire ügyei a törvényhozás rendelkezését illetik, annak figyelmét teljes mértékben igényli, nehogy azon kicsapongások, mellvek már is polgári vérrel befertöztettek, újonnan elöidéztessenek. Jelenleg az izenet 7-dik pontjára nyilatkozom, fentartván a társországok egyéb ügyei iránt akkorra alázatos véleményem nyilvánítását, midőn szőnyegre keriilendnek. A ki Magyarország történeteit ismeri tagadni nem fogja, hogy a társországok Magyarország minden viszontagságait híven osztották, annak jó és bal szerencséjében szüntelenül részesítitek. Hadi csapatjaik egyesülten a magyar fegyverrel, e fegyverrek közös hirét Európa szerte dicsőítették, csak rokonszeretet, csak kölcsönös egyetértés és bizodalom századokig fenállott e nemzetek között, a nélkül: hogy az egyenetlenségnek csak árnyéka is mutatkozott volna, e jelen megcsökkent bizodalom és egyetértés csak újabb időknek müve, talán buzgóságunkkal tovább mentünk, mint sem kelletett volna, és ez által azon féltékenységet gerjesztettük a társországokba, mintha őket nemzetiségüktől megfosztani, és nemzeti nyelvük használatában akadályozni akarnók. A mi a társországok nemzetiségét illeti: gróf Batthyány Lajos ö méltósága véleményét pártolom. Vannak a nemzetek political életükben olly eszmék, mellyek magukat elnyomni nem engedik, és mennél inkább hátráltatnak, annál nagyobb hévvel, annál nagyobb indulattal kitörnek, illyen a nemzetiség érzete és az azzal összekötött nemzeti nyelv használata, ezt a társországok jelen helyzete teljes mértékben igazolja, de különben is véleményem szerint a magyar koronára dicsőségesebb, midőn azt országok környezik, midőn Dalmát-, Tót és Horvátország a magyar koronához tartozik, mintha a társországok nemzetiségük megszűntével egy pár száz Q mértfölddel nagyobb lenne. A mi a társországok határain belül nemzeti nyelvük használatát illeti: a Csanádi püspök ö excjának indítványát gróf Dessewfty Emil által javaslóit módosítással pártolom. Haulik György, zágrábi m. püspök: — Azért vagyok bátor másodszor e tárgyban felszólalni, hogy szíves hálát mondjak e nmlgú tábla azon tisztelt tagjainak , kik mlgos gróf Batthyány Lajos igazság és méltánylat szülte indítványa nyomán, a kapcsolt országok iránt, olly kedvezöleg és jó akaratukig nyilatkoztak. Ha az, mit mélt. gróf Dessewfty Emil, bővebben fejtegetvén a Csanádi püspök ö excltja már módosított indítványát, a törvény-tervezet 7-ik szakaszára javallott, elfogadtatik a nmlgú tábla által, éne pontra nézve meg nyugszom, reménylvén, miszerint ezen méltányos nyilatkozata a nmlgú Fö-RRnek a kapcsolt részekben igen jó hatást idézend elő és a kedélyeket a nyelv ügyében tetemesen meg nyugtatandja; sőt merem állítani, hogy ha ö nagysága jelen javallata szerint intéztetik el a kérdés, az a magyar nyelv ügyének is sokkal nagyobb hasznot fog hajtani, mint akármelly kényszerítő rendelmény. Hiszen a morális kényszerítés már meg vagyon a kapcsolt országokra nézve is, nmlgú Fö-RRek, miután a törvény eredeti szerkezete nem a latin többe, hanem a magyar és miután a magyar nyelv tudása nélkülözhetlen kelléké vált minden magyar országi hivataloskodásra. A többit sokkal czélszerübb az idő és a dolog természetes kifejlődésére bízni, mint kényszerítő, avagy— tiltó törvény szabások által erőltetni. Több mint 1. millió ember lakja azon részeket, és pedig igen csekély kivételekkel, tiszta horvát és slavonita ajkú ember; mindenkit egy kis bástyának lehet tekinteni e dologban. Illy sok bástyát ostrommal be venni igen bajos, és talán lehetetlen; ha el esik nehány, annál szilárdabban küzd a többi anya nyelve mellett, de még azok is, kik elestek volt, látván a küzdés folytatását, ismét össze szedik
