1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 30. országos ülés
‘269 XXX. ülés Fü-RR. naplója Február 5-én 1848. tisztelvén municipalis jogaikat, annak használatát ön akaratjokra bízta, igen jól ismervén az emberi szívet. RR. izeneie a mellynek titkaira már most, a társországokban nyelvünk kiterjedését bíznunk kell. Több évek előtt a horvá-^"agyar ,,ye'v tok igen hajlandók voltak a magyar nyelvet elfogadni, de hibás politicánk következtében mellv rögtönzést tárgyában, s erötetést kívánt, azokat tőlünk elidegenítette. így tehát Csanádi püspök indítványát egész kiterjedésében pártolom. Gr. Zichy Henrik mosonymegyei főispán: — Ha azon elvből indulunk ki, hogy a mellett, mi a múlt országgyűlésen már felterjesztetett, továbbá is megmaradjunk, a törvényjavaslat ellen szólani nem lehet, kivéve a 7-dik §-t, melly iránt némelly észrevételek tétettek. Nézetem szerint az itt hallott módosítások ..használhatása“ tetszésük szerint „horvát nyelv használása“ s a t. egyre mennek ki. és minden módosítások között nekem legjobban tetszik az. mellyet tiszt, barátom, gróf Dessevffy Kmil előadott, mellyet, ha elfogadnak a in. Fő-RR. legjobban lesz kifejezve mindenkinek akarata, mert az által a latin nyelvnek további használata sem záratik ki. Egyébiránt egy lényeges észrevételem volna még a 7-dik §-ra, miszerint a múlt országgyűlési felterjesztés ellenére a t. RR. nem Horvátországot, hanem kapcsolt részeket említenek. Ezen diplomaticai kifejezéseknek minduntalani változtatása nincs Ínyemre. De nem is tartom ezélszeriinek, mert már oda jutottunk, liogv midőn Dalmát- Horvát- és Tótországokról szólunk egyszerre az mondatik, hogy Slavonia ott van, hol Croatia, Croatia pedig valahol in concava lunae, és utoljára azt sem fogjuk tudni, hol vannak azon tartománvok, és hol kellessék azokat keresni. Mint mondám; pártolom gróf Dessevffy Emil ö méltósága indítványát. Ossegocich Imre zengi és modrusi püspök: — En az egész törvényjavaslatot Magyarországra nézve feleslegesnek, a kapcsolt országokra nézve pedig sérelmesnek tartom, és miután én ezen törvényben a hazánk boldogságának feltételét nem látom, ennélfogva ahhoz nem járúlhatok, és a horvátországi követ ur « méltóságának véleményét pártolom. B. Yécsey Miklós szalhmármegyei főispánt: — Azok szerint, mellyeket gróf Batthyány Lajos és a Csanádi püspök Lonovies ö excellja, különösen a vallást és nevelést tekintve gróf Teleki Domokos és gróf Dessevffy Emil ü méltóságok e tárgyban mondottak, szavazatommal a fogalmazásra nézve az utóbbihoz járulok. B. I ay Alajos: — O excellentiája a Csanádi püspök olly tökéletes országkormánvzási tudománvnyal tárgyalta ezen előttünk lévő törvényjavaslatot, hogy alig lehet hozzá valami újat adni. Csak abban nem érthetek ö excellentiájával egyet, hogy engedöleg akarja meghatároztatni a latin nvelv használatát a kapcsolt részek beligazgatásában. En részemről világosan óhajtanám kimondani azt, liogv a kapcsolt részek belügyeikben használják ugyan anyanyelvűket, de az anya hon irányában is legyenek méltánvosak. s a magyar iratokat hivatalos körben fogadják el, és mi hozzánk is egyszersmind magyarul Írjanak, miként mi ragaszkodunk anyanyelvűnkhöz, ép olly természetes, hogy ők is ragaszkodnak anyanyelvükhöz. Az ottan uralgó ingerültséget máskint le nem csillapíthatjuk, mintha kimondjuk azt, hogy nemzetiségüket eltiporni nem akarjuk. Mint eddig, úgy ezután is tekintsük a horvátokat testvérekül. Magát a törvényjavaslati szerkezetet illetőleg: a második §-ban, hol az mondatik, hogy a más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen, én az irat meg az és közti vesszőt kihagyni szeretném, olly módon t. i hogy a magánokiratok magyaruli írására a kötelező törvény ki ne terjesztessék, mert a mostani szerkezetből a következnék, hogy a ki magyarul nem tud, az végrendeletét más nyelven ne irathassa, p. o. németül e pedig méltánytalan. A magyar nyelv kizárólagos használatát én a hivatalos levelek — és okiratokra óhajtóm kötelezőleg. — A horvát nyelv használatát illetőleg gróf Batthyány Lajos ur ő méltóságával egyértelmiileg, az egész törvényjavaslati szerkezet szellemét a Csanádi püspök ö nagyméltósága értelmében pártolom. B. Barkóczy Mihály: — Hogy a nemzet egységet nyelveröszak által előidézni nem lehet,a múltak példája igazolja; — miszerint tudjuk: milly ellenhatást idézett elő a magyar nemzetnél azon tény, mellyel reá a latin nyelv erőszakoltatott? holott ez olly időben történt, midőn a magyar nyelv kevéssé használtatott, midőn a társalgási nyelv a német vagy latin volt, s épen ez erőszakoskodás okozta, hogy a magyar nemzetijei! nemzetisége iránti ragaszkodása felébredt, s annak kifejlődésére s megalapítására mindent elkövetett. — Nemzetiségünk most biztosítva van törvény, s az által, hogy nemzeti nyelvünk a trónról is lehangzott, s ki fogja nyelvünk magának mindinkább azon állást is vívni, melly azt a társasági téren illeti; ezt azonban nyelvünknek az idegen ajkuakra nem erőszakos rátukmálása, hanem azok nyelvük s nemzetiségük kímélése fogja eszközölni addig, mig ez elérhető, inkább óhajtóm ; hogy legyenek olly honpolgáraink, kik habár magán körükben más nyelven szólanak is, de szívben magyarok, mintha magyar nyelven beszélnek ugyan, de szívben a magyar nemzetet gyűlölik, és azon alkotmányt, melly tőlük a nemzetiséget elrablotta, s kárpótláséi neki semmit sem adott. —Ennek folytán gróf Batthyány Lajos tegnapi előadását azon módosítással pártolom, mellvet ma Csanádi megyés püspök ő nmga és gróf Üessewfíy Emil ö nga előterjesztett, mint a mellv igazságon és méltányosságon alapúi. B. Yécsey Eduard: — A magyar nemzet legszebb pillanatai közé számítom e jelen alkalmat, midőn koronás fejedelmének hálát és köszönetét szavazhat a magyar nyelv ügyében, s az öröm annál mélyebb, mennél inkább meggyőződtünk, hogy ez azon kapocs, melly biztosítja nemzetiségünket, s reményt nyújt azon különféle heterogén elemek amalgamizatiójára, mellyet tapasztalásból tudunk, milly káros eredményűvel vannak olly társaság irányában, mellyet a szükség kényszerített egykor nemzetekké alakulni, illy rendeltetésűnek hiszem én a magyar nemzetet, mellyet csak czélszeru egyezkedéssel, vagy okszerű intézkedéssel győzhet le. A t. KK. és RR. izenetének 7dik §-ban foglalt intézkedését Horvátországra nézve én igazságosnak és ezélszeriinek látom, s állításom alapjául azon társadalmi alapelvekre hivatkozom, mellvek indokolták egykoron az emberiséget Fő-Rendi Napló. I. köt. ú8
