1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-kén 1847. 7 VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS EGYEDÜL A MÉLTÓSÁGOS FÖ-RENDEKNÉL. A primási belső palota teremében. December 4-én 1847. reggeli 10. órakor. Tárgy: lzenete 6 felirási javaslata a KR. és RRnek a kir. előadások tárgyában. Nádor ö cs. kir. főherczegsége harsány éljenzések között elnöki székét elfoglalván, a hallgatóság részéről zajos berohanás történt. Nádor ö cs. kir. fensége : — Uraim! Minthogy látom, hogy a hallgatóság nem azon szerepet játsza, melly Hallgatóság ötét illeti, azt csendre kell intenem, annyival inkább, mert a csend a tárgyalás alatt nélkülözhetlen, s remény megrú'asa‘ lem, hogy a mélt. Fő. RR. engeme részben annál fogva is gyámolitani fognak, hogy senki ne mondhassa, hogy mi az egész országban a rendet fentartani akaijuk, és azt saját teremünkben sem tudjuk eszközölni (zajos éljenzések) Mélt. Fő. RR! mielőtt elnökségem alatt ez első tárgyalást megnyitnám, kénytelen vagyok egy pár szót, személyemet illetőleg előre bocsátani. Az ország rendei bizodalma által nádornak megválasztatván, ezen táb Iának is elnöke vagyok, s mondhatom, hogy azon kötelességeket és jogokat, mellyek engem, mint nádort illetnek, átalában ismerem is; de minthogy eddig országgyűlésen nem elnöklöttem, s tapasztalásom e téren nem lehetett, eleinte segédre lesz szükségem s azért a legnagyobb bizodalommal a mélt. Fő. RR-hez, az ország főméltóságaihoz, fökép pedig azon érdem s tapasztalásdus férfihoz fordulok, kinek országbírói hivatalánál fogva (hangos éljen) kötelessége akadályoztatásom esetében engem pótolni, s ki bizonyosan, olly szives is lesz engem, mint kezdőt nagy tárgyismereteivel segíteni (hosszasan tartó éljenzések). Majláth György, országbíró : — Hogy e pillanatban sok szót nem mondhatok, kiki át fogja látni; de azt tartom, nincsen tagja e nagymélt. táblának, kinek érzéseit ki ne fejezném, midőn azt mondom, hogy ezen nagy mélt. testület tanácskozásainak sikerét s üdvös eredményét leginkább cs. kir. fenségednek boldogitó vezérletétől várja, és cs. kir. fenségednek minden külön s magán érdekek feletti magas állásával párosult részrehajlatlanságában, igazságszeretetében és hazafiuságában helyhezteti minden reményét, határtalan bizodalmát (éljenzések). Nádor 6 cs. kir. fensége : — Tessék az itélömester urnák a kir. előadások iránti izenetet s felirási javasla- RR. izenete s tot felolvasni, s azután tessék a mélt. Fő. RR-nek e tárgybani vélekedéseiket kijelenteni. vasla'ua Jk.k. Ennek következtében Ghiczy Kálmán nádori itélömester olvassa a KK. es RR-nek izenetét, s felirási javas- e,'öa(lasok J J tárgyában. latát a kk. előadások tárgyában. Szerencsy István, föpohárnokmester : — Ezen felirási javaslatnak két része van, az egyikben hálát mondanak a t. RR. azért, hogy a magy ar nemzet koronás királyának ajkairól századok múlva édes anyai nyelvének hangjait szerencsés vala hallani. Azért továbbá, hogy ö felsége István fenséges föherczeget ajándékozta kapocs ul a nemzet és fejedelem közt. Hálát továbbá azért, hogy a kir. előadások a nemzet kivánataival találkoztak. A másik részében sérelmet s aggodalmat terjesztenek elő. Mi az első részét illeti a feliratnak, t. i. a hálaérzetet, — november 12. s 15-dik napjai Magyarország történetében mindig a legdicsöbb, legszebb s legmaradandóbb napok közé fognak tartozni, és hogy az ország rendei ezeket ezen az utón is fentartsák és örökítsék, méltó és illendő, és a mennyire az illy érzéseket pennával visszaadni lehet, röviden, de méltányosan vannak azok itt kifejezve. De épen minthogy illy magasztosak ezen érzések, véleményem szerint megérdemelték volna, hogy egy külön feliratba foglaltassanak, és semmi mással, bármivel öszsze ne köttessenek. Jól tudom azt mélt. Fő. RR., hogy a törvényhozásnak kötelessége, midőn a legnagyobb enthusiasmusban van is, el nem felejtkezni a gondoskodásról és körülnézésről, de valljuk meg, hogy ritkák mind egyes embernek, mind egész nemzetnek életökben az olly jelenetek, mellyeknek mi tanúi valánk, az illy kivételes esetekben tisztán kell keblünkben felfogni a lelkesedést, és félre kell tenni, mi annak hatását gyengíthetné, különösen a panaszkodást, mellynek szinte megvan a maga helye. Ha visszaemlékezünk azon napokra, midőn több, mint három század múlva először hallánk fejedelmünket Magyarország kir. trónjáról magyarul szólani, midőn láttuk, hogy köztörekedésünk — mert hosszasan törekedtünk és mindnyájunknak kisebb- nagyobb mértékben része vala abban — édes hazánk nyelve körül, legszebb sikerrel koronáztatik; midőn elfelejthetetlen 50 éves nádorunknak fiát, hazánk reményét közakarattal elválasztottuk s magasan felemeltük nádori székébe, valóban könyek hullottak szemeinkből és belső örömünk érzése ezer meg ezer éljenzésekben nyivánult; jutott-e akkor eszünkbe sérelem, rendszer, vagy más efféleV Ezen iratnak pedig tisztán visszamutató tükrének kell lenni az akkori jelenetnek, hazánknak, a külföldnek tisztán kell azt átadni, sőt magunknak és a legifjabbaknak, kik jelenvoltak utolsó vénségükben is, 9*
