1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
8 Vili. iilés Ftt-HK. naplója. December 4-én 1847. kr. izeneiesha ezen iratot olvassák, keserűség nélkül kell visszaemlékezniük azon szép jelenetre, melly szivüket hajdan Visla'ta'aJk."k. fölmelegité. Ennek küvetkeztében, minthogy annyira magasztos vala a pillanat, igen érdemesnek tartanám, lágyában hogy egy kiilün feliratban tartsuk fel azt magunknak és a jüvendönek, Magyarországnak és az egész világnak. De menjünk át az érzékenység mezejérül a józan politica mezejére Meg kell vallanom; hogy a sérelmeknek régi idejét lejártnak lenni látom, azon idő még ezelőtt néhány tizeddel is helyén volt, midőn a magyar még minden boldogságát ősi alkotmányában — hogy úgy mondjam — egy pár könyvben a corpus jurisban helyheztette, midőn az 1740: 8-dik t. ez. értelmében a sarkalatos alkotmányos jogairól még szólani is tilosnak tartotta, midőn majd minden országgyűlésen az mondatott: Quidquid de^vitae constitutionis compage decerptum fuerit, id Juribus Regis et regni decerpi. Ekkor igen természetes vala, nagy szigorúsággal vigyázni a fenálló positiv százados törvényeknek végrehajtására, és feljajdulni minden sérelemre , melly azok irányában történt, mert, mint mondám, boldogságát, megelégedését az egész nemzet azokban találta. I )e most int az idő és a parancsoló szükség, mellynek engedve az átalakulás korszakába értünk, ősi alkotmányunk épületét ha nem ugyan egészen elrontani és újra építeni, mitől Isten őrizzen, hanem kitágítani, kényelmesebbé tenni, mind magunkra, mind azokra nézve, kik eddig az épület falai között benn nem voltak, eltökéllett kívánságunk, mit Istennek segedelmével már el is kezdettünk, s hoztunk törvényeket, mellyek oda czéloznak Most újra jó fejedelmünk által meghivatva, mégazáldott békének ideje tart, és a materiálék már össze vannak hordva a munkához; igyekezzünk azt mentül előbb befejezni; nem a panasznak van most helye és ideje, hanem a valódi ténynek. Ki felel arról, hogy ez mindig igy lesz ? s nem változnak a későbbi idők? Ha az épület rendbe lesz hozva, ha az alkotmány kiegyenlitödik és kiegészitödik, a sérelmek magukban megszűnnek, azért nem sérelmekre, de tettekre hevüljünk, még kedvez az idő és az alkalom. Ennek következtében mindenek előtt felszólitandóknak vélném a t. KK. és RR-et, hogy ezúttal maradjanak csupán egyedül a köszönet és hála mezején, és ha épen tetszik a sérelmeket is előadni, tegyék azt egy más feliratban akámikor, sőt mentül előbb, ámbár még nekem is, ki mint hátratartó és fontolva haladó ember vagyok ismeretes, igen rendesnek látszik, hogy épen a sebes haladás emberei azok, kik sérelmekkel legtöbbet bibelödnek, és készakarva halaszták az alkalmat, melly mellett ezúttal olly jól haladhatnának. Azonban ha a régi utón akarunk maradni, és a sérelmektől ez alkalommal sem akarunk megválni, ha azt tartjuk, hogy sírva vigad a magyar: akkor olly sérelmeket hoztunk elő, mellyek először a törvények értelmében constatirozva vannak, 2-or hallgassuk el azokat, mellyek inkább a Juspublicumtlieoriájához tartoznak. Ennek folytában megfog cs. kir Fenséged és a m.Fö RR.engedni, hogy bátor vagyok ezen izenetre nézve némi módosítást előterjeszteni, fentartván magamnak, hacsak ugyan javaslatom helyeslést nyerne, az egyes §§. összszorítására és javaslatommal összehangzásba hozására nézve akkor felszólalni, midőn a dolog §-kint fog felvétetni. Nekem a 7. első §§. semmi észrevételem nincs. A 8. és ( 9-dik §§-ban egy törvény van felhiva, t, i. az 1790: 10. törv. ez., egyike legnevezetesebb törvényeinknek, lL áinb^r az abban foglalt elvet egy erős nemzet önmagában is érzi és feltudja tartani, ha törvény nem volna is. Ezen törvényben a nemzet tükélletes függetlensége minden más tartományoktól . még dicasteriumaira nézve is, előre bocsátatván, mi a dologhoz leginkább látszatik tartozni, az különösen az érintett törvényezikk végén van, t. i- az mondódik, hazánkról szólván: per suam Majestatem sacritissimam propriis legibus et consvetudinibus et non ad normam aliarum provinciarum regendum et gubernandum. Összefüggésben az érintett két §§. igen nagy erőt helyeztetek a törvénynek e szavaiban: „regendum et gubernandum“ Ezen szavak nem ezen a helyen mondatnak először; már az előtt több mint két századdal az van törvényeinkben: hogy koronás királyunk ra a legfelsőbb hatalom cum imperio et regimine van átruházva; tehát ezen eszmék, ezen regimen és gubernium szó, mellyekujabb időkben, különösen a francziaországi 1830. események után a regner és goucerner kifejezésekben,az európai juspublicumban is, a regiment a fejedelemnek, a guberniumot a felelős ministeriumnak tulajdonítva szerepeltek, nálunk már régen ismeretesek, és fennálló törvényeink szerint ezen két kifejezés alatt értett hatalom a fejedelemben egyesül; ez most igy van, mi lesz jövendőben , azt a jó Isten tudja. Es épen ezen juspublicum vitatkozások elkerülésére, e két §-t kihagyandónak vélem. Az 1790: 10. tezikknek legalkalmatosabb megemlítését a 13. §-ban gondolom. Itt arról van szó, hogy az örökös tartományokkal! érdekbeli ta lálkozásunknak méltányos kiegyenlitésére is kezet nyújtsunk, s itt lehetne azt mondani, hogy a kéznyujtás nem egyébképen történjék, mint az 1790: 10-dik t. czikk értelmében, ez igen helyén van, mert olly uj viszonyok támadhatnak közöttünk és az örökös tartományok között, mellyekre nézve ezen organicus törvényczikket felhívni szükséges. Eegyenek meggyőződve a mélt. FRR, hogy én életemmel is védném az érintett törvényezikket, ha az mostani állásában akar az ország independentiája, vagy a mi azzal egy, a más tartományok módja szerinti kormányzat által megsértve volna, tágasabb magyarázatot adni ezen törvénynek, abból egy parlamentalis, felelős ministerium ideáját kihúzni nem lehet: ha illyesmi az idő lelkében kifejlődik, és világos törvénnyé válik, akkor majd ahhoz tartjuk magunkat, et judicabimus non de lege, sed secundum legein. A 10-dik § szól az elüleges és egyéb nevezetesebb sérelmeinkről. Ezen elöleges sérelmek nagy részben el is múltak, de tagadni nem lehet, hogy egészlen nincsenek eloszlatva; azért ezekre nézve észrevételem nincs; az 183G : 21-dik t. ez. foganatba vételére lehetne azon észrevételt tennem, miszerint most ö felsége a maga kegyelmes kir. előadásai mellé egy törvényjavaslatot is rekesztett, melly mintegy resultatuma azon munkálatoknak mellyek azon törvény következtében közbejöttek; azonban valljuk meg az igazat , a tény áll, hogy a törvénynek nincs elég téve, s ennyit megemliteni, ha sérelmeket akarunk felterjeszteni, vélekedésem szerinlehet. Azt is pártolom, hogy a vallásbeli és váltótörvények az ország határörvidéki részeiben kihirdetve nint csenek, és igy ezen 10-dik §-ra észrevételem nincs. A 11-dik § talán a legérdekesebb, melly iránt a legköze-1
