1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 274. ülés
490 CCLXXIV. ülés naplója. November 13-án 1844. Tisrtelkedő miszerint hazáin bölcs törvényhozói közt kitűnő helyre érdemesittettem. — Ha érdemeim parányiságát e’ beszedek. szép jutalmak nagyságához mérem, nem lehet felséges királyom iránt kegyelmes kijelelésemért, nem lehet az országosan összegyűlt Karok ’s Rendek iránt kegyes megválasztatásomért forró hálára nem lobbanni szivemnek,’s ez azon érzés, mellyel kimondani lépek fenséged elébe. — De mi kijelelésem, mi megválasztásomnak kitüntetése azon boldogító adományhoz képest, melly ezen eredményeknek indoka: szent büszkeséggel rebegi ajkam, ez királyom s’ hazámnak csekély személyemben öszpontosult bizalmat. Bizodalom az, ’s csak az fenséges föherczeg, mi emeli, hódítja, bilincseli a’magyarnak szivét, a’ mi áldozatra készszé teszi szive legjobb vérének minden cseppjét, mi dönthetetlen sziklává erősiti hűségét. Csak a’ hű polgár, csak a’ hazáját imádó honfi érti,’s érzi fenséges föherczeg, mit tegyen királya ’s hazája bizalmát birni. Ezen hű, ezen boldogított polgároknak én is egyike vagyok, immár e’ mai reám nézve édes emlékű nap óta, mellyben mint egy az újabb kornak régen lemult idökkeli kapcsául, e’ müiparos századnak, ’s alkotmányosan haladni igyekező hazámnak képviselői által a’ hajdankor dicsősége emlék jelének űrjévé választattam, azon szent ereklyének, mellyet, mióta koronás fejedelmeink felkent homlokait koszoruzza, felváltva véres zordon viharok, és békés áldás szelleme lebegik körül, ’s melly a’ sorsnak mind annyi csapásain keresztül szint úgy, mint a' magyarnak dicsősége, hűsége, szabadsága, mellyet képviselt, fényes tiszta, ’s kódolatlan maradt. Nem késérlendem meg uram királyom, ’s hazám boldogító bizalmáért, melly szolgálatokra szentelt pályám alkonyottának újabb éltető ereje, és síromig vigasztaló öröm csillaga leszen, hálámat kimondani akarni érezvén, hogy soha nem szegényebb a’ nyelv, mint midőn érzelem gazdag a’ szív, ’s igy hódolatom, hűségem, s hálámnak csak a’ magyarnak ama lelkes jel szava legyen tolmácsa éljen a’ király, éljen a’ haza! Koronaőr b. Vay Miklós: Azon reám nézve felejthetetlen órában, mellyben felséges urunk királyunk legkegyelmesebb kijelelése nyomán az országos Rendek által a' koronaöri azon hivatalra elválasztaték, mellynek hűviselésére e’jelen pillanat óta a' hitnek is kötelez immár szerithetetlen szentsége, — alkalmam vala bővebben fejthetni ki e‘ helyen keblem mélyéből eredett érzéseimet, úgy hogy részemre nem maradt mostanra egyéb teljesítendő hátra, mint esedeznem cs. kir fenséged, mint urunk királyunk legkegyelmesebben kinevezett biztosa előtt, méltóztassék jobbágyi hódoló köszönetem nyilvánítása mellett azon Ígéret tétemet is kegyesen elfogadni, melly szerint a’ hon legjobb atyjának reám illy bömértékben árasztott kegyelmétől áthatva, hátra lévő napjaimat szivem utolsó dobogásáig királyom ’s honom egyesült javuknak leszek rendithetlen jobbágyi hűséggel szentelendő, (zajos éljenzés.) Ezután — Föcancellár g. Mailátli Antal ö nagyméllósága: A’ jelen országgyűlés nem a’ számos, hanem az általa alkotott, fölötte fontos törvények miatt, egyik azon legnevezetesebbek között, mellyek áldott eldődeinknek a’ szerisikon volt tanácskozásától óta a’ lefolyt kilencz századok alatt tartattak. Fölséges urunk, királyunk helybenhagyta azokat, vagy is — a’ mi annyit tesz — egy ujabbi és öröklő bizonyságát adta azon atyai készségének, mellyel illy közös kivánatokat fogadni szokta. Lelkének e’ felséges jelleme boldog érzésénél fogva, örömmel jött volna 0 Maga az országgyűlés befejezésére; ettől azonban gátoltatván; fenséges báttyát, a’ legdicsőbb bőst választotta képviselőjének, — választotta pedig ötét annyival is inkább, hogy épen azon ajkok, mellyek valaha elfelejthetetlen attyának a’ nemzet iránti szeretetét illy alkalommal magyarázták, bizonyítsák ma azt is, hogy urunk, királyunk dicső attya, midőn élni megszűnt csak a’ halandóságát végezte, — mert annak élete felséges fijának nemzetünk iránti hasonló érzésében mintegy szakadatlanul folytatódik. Ezután — O fensége a’ kir. biztos ur az országgyűlést következő beszéddel rekesztette be: Semmit nem óhajtott ő cs. kir. Felsége inkább, minthogy k. k. Előadásainak minden tárgyai úgy tárgyaltattak volna, hogy mindegyikről jövőre törvényes intézkedések léteznének. Mennyi részben ez azonban utói nem éretett, reményű ő cs. k. Felsége, hogy az nem sokára akkint történend meg: hogy azt, mi az időben elveszett a’ hozandó intézkedések érettsége pótolni fogja. Azon tárgyak, mellyek ez országgyűlésen folytatott tárgyalások nyomán törvénnyé alakultak, valóban nagy fontosságúak; — 0 cs. k. Felsége, mint a’ honnak legkegyelmesb attya forrón óhajtja, hogy azok a’ tek. országos Karok és Rendek közmegegyezéséből származván, és legfelsőbb királyi helybehagyással megerösittetvén, Magyarországnak javára örök időkre szolgáljanak. — Kinek is parancsa következtében az ez országgyűlésen alkotott ’s legfelsőbb helybehagyásával megerősített törvényezikkelyeket ezennel Kedvességednek és Hűségteknek átadván, önöket ö cs. k. Felségének atyai kegyelméről biztosokká tesszük, és midőn e’ felséges tisztünkben ekkép eljártunk Kedvességedet őszinte testvéri szeretetünkről, a’ tek. Karokat és Rendeket pedig állandó hajlandóságunkról bizonyosokká tenni kívánjuk. Mire Kopácsy József herczeg prímás és esztergomi érsek ckkint válaszolt: Miképen az ez országgyűlésnek — mellyet cs. kir. fenséged magas tiszte szerint, mint felséges urunknak ’s koronás királyunknak biztosa jelenleg ünepélyesen bezárni méltóztatott — számosak és nem könnyű feladatúnk voltak tárgyai, úgy annak lefolyta alatt csüggedhetetlen volt az ország Rendéinek hazafíui törekvésük munkásságuk. Nem is hiányzanak az üdvös eredmények, mert a’közlelkesedés által, és ő cs. kir. Felségének kegyelmes hozzájárultával létrejöttek a’ közérdekre jótékonyanható, nagyszerű, 's a’ maradéknál is emlékezetes törvények, képesek az országnak elöhaladását ’s boldog jövendőjét előmozdítani, vagy
