1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
20 CC. ülés naplója. Augustus l‘)-én 1844. Sérelmek kivánatok : V. osztály. es Kalocsai főkáptalan követe Szathmáry Antal: Ila Zólyom megye érdemes követének tegnapelőtti hoszas, igen terjedelmes előadására egészen kellene felelnem: alkalmasint beszédem kihúzna egy országos ülést, és legalább is háromszor akkorára terjedne beszédem , mint az övé; de csak némellyekre szorítom észrevételeimet. Mondá legelőször is a’ követ ur: nem uj eszme, hogy az egyházi javak status javai, ’s ezek felett a’ status rendelkezhetik, és hogy ez több tartományokban életbe lépett, — olly tartományokban, hol egyenesen a’status adott a’clerusnak jószágokat; de ezeket hazánkban, — mint tegnapelőtt megmutatni igyekeztem — nem a’ status adta a’ clerusnak; még ott is, hol világosan a’status javai voltak az egyházi jószágok, csak forradalom, vagy despotismus utján vette el a’ status a’ clerusnak javait. Felhozta a’ követ ur Franczia és Spanyol országok példáit, és a' legujabbit Schweizból, hol a’ kolostorok megfosztanak javaiktól. Mentsen Isten , hogy valaha e’ dicső példákat (! ? !) utánozza Magyarország ! vér nyomán mentek ezek véghez; és kérdem: vezettek-e jobblétre , boldogságra? Az egyházi javak eladattak ugyan ezen országokban a’ status terhei fedezésére, az adósságok fizetésére: de a’ status-adósságok azokból nem csak nem rovattak le, hanem inkább szaporodtak milliárdokra ; az apák ették az egrest , és a’ fiáknak fogai vástak el attól. Újabb időkben azonban mind Franczia-, mind Spanyolországban azon igazságos eszmének kezdenek helyt adni, hogy törvénytelenség követtetett el a’ cleruson, midőn ez jószágaitól megfosztatott. Schweiznak törvénytelen, igazságtalan, embertelen példájára — megvallom — csudálkozom, hogy a’követ ur hivatkozott, holott Schweiznak csak egy része követte el az igazságtalan, embertelen tettet, mellyet Schweiznak nagyobb része és minden józan gondolkozásu ember kárhoztat, — melly nem is egyébből, mint a’ legtiirelmetlenebb indulatából eredeti az ottani protestantismusnak a’ catholicismus ellen. Ója Isten hazánkat illy példák követésétől! hiszem, hogy a’ követ ur is elborzad akár a’ forradalom , akár a’ despotismus következményeitől, — főkép, ha ez alulról jön. Mondá tovább az érdemes követ ur: hogy az egyházi és világi nemesi javak közt pagy a’ különbség , minthogy ezek jószágaiknak tulajdonosai , az egyháziak pedig csak haszonvevői. Ez nem áll; mert — mint tegnapelőtt megmutatni igyekeztem — a’ clerus nemesi joggal bírja jószágait, ’s mind nemességére, mind jószágaira nézve a’ világi nemesekkel „un a eademque libertatis et immunitatis praerogativa“-val élnek , és bírnak; a’ szerzeményi czímek pedig, és valódi tulajdonnak forrása az I. rész 13—ik czíme szerint, a1 királyi adományozás; sőt — engedelmet kérek! — van igen is különbség a’ két nemű javak közt annyiból, hogy az egyházi javak a’ tulajdonosok halála után, vagy „crimen laesae majestatis,“ vagy „nota infidelitatis“ eseteiben soha sem jutnak kir. fiscus kezeire; holott a’ világi nemesi javak az említett és magvaszakadás eseteiben a’ fiscusra szállnak: sokkal erősebb jussal bírja tehát az egyházi rend javait, mellyeket azonfelül sem elidegeníteni, sem elzálogosítani, sem eltékozolni nem lehet. Azt mondja a: követ ur: hogy a’ pogányok megtérítése végett adattak a’ clerusnak jószágok ; és igy, mivel hazánkban már pogányok téritendők nincsenek , megszűnt a’ czél, mellyért az egyházi javak adattak ; és hogy I. Ferdinánd tettleg megmutatta, mikint az egyházi javakat el lehet venni, midőn ezekből Tally Ferencznek adományozott. — Ez egyik sem áll; mert az 1Ó48 : 12 törvényczikk igy szól: „Bona et proventus monasteriorum et claustrorum ac capitulorum desertorum (excepto Bélavár et ejus pertine ntiis, quas majestas regia durante beneplacito suo Francisco Tahy ad sustentationem ejus ad tempus concessit) ad alendos doctos parochos et verbi Dei sinceros praedicatores, qui populum in veteri orthodoxa, vera catholicaque fide et religione conservare, et si qui ab ea desciverunt in hoc regno, ad eam reducere studeant, — applicentur et convertantur.“ Nincs e’ törvényben pogányokról szó, hanem a’ népnek az ősi catholica hitbeni megtartásáról és attól eltérteknek visszavezetéséről; de továbbá azon istenfélő fejedelem nem is rendelkezett az említett törvény szerint actualiter bírt, hanem azon háborús időkben elhagyatott papi jószágokról, mellyekböl Bélavórt „cum ejus appertiuentiis“ Tahy Ferencznek csak ideiglenes használás végett élelmére engedte át; a’ többi elhagyott papi javakat pedig a’ catholica hit terjesztésére rendelte ’s engedte át. Másik példáját az újabb időkből annak , hogy a’ fejedelem rendelkezett a' papi jószágokról, — onnan akarta bebizonyítani: hogy a’ boldogult felség az egri püspökséget trifariálta, ezt érsekszékre emelvén, és belőle két püspökséget, a’szatmárit és kassait, alapítván, — és más püspökségeket is bifariálván. Nagy különbség van itt; más az, igy rendelkezni a1 papi jószágokról, — más, azokat törvény ellenére szabályozni. Az egri érseknek jószágai azután is csak papi kézen maradtak, rendeltetésük ellenére nem fordittattak, azok megmaradtak eredeti rendeltetésöknél az eldarabolás után is, és pedig üdvös eredménynyel; de a népnevelésre fordítani a’ papi javakat, ezeknek eredeti rendeltetésével ellenkeznék; mert e’ végre a' követ ur értelmében soha sem adattak azok a’ clerusnak, ’s ugyanazért nem is lehet arra fordítani. Szent a’ czél , a népnevelés; de történjék ez országos szabad ajánlatok által, kinekkinek tulajdonából, nem pedig más erszényéből, nem illy törvénytelen módon; mert „non sunt facienda mala, ut eveniant bona,“ és ismét: „fin is b onus non justificat, non sanctificat media mala.“ A’clerus bizonyosan nem csak hátra nem fog maradni e’szent czélnak elérésében, de mint eddig, úgy ezentúl is követendő példával fog előmenni, és utat nyitni. Már egynéhány ízben felhozta ellenünk a’követ ur idvezitőnk ama’ szavait: „regnum meum non est de hoc mundo.“ Erre már f. é. julius 27-én tartatott 183-ik országos ülésben bőségesen megfeleltem a1 követ urnák. Idézte továbbá idvezitőnk azon mondását, melly szerint két urnák nem lehet szolgálni. Nekem is, követ urnák is, és mindnyájunknak szól e’ leczke; nem lehet ugyanis két ellenkező
