1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
CC. ülés naplója. Auguslus 19-én 1811. >1 jószág bírása semmikép sem ellenkezik az isteni szolgálattal, ezzel nem csak megfér, de hatalmasan előmozdítja azt. Említette a’ követ ur: hogy több rendű citátumai szerint a' pápa megismerte, miszerint az egyházi rend jószágokat nem bírhat, „flui multum probat, nihil probat;“ egyházi törvényünk egy helyen sem szól erről; sőt számtalan helyütt azoknak ép íentartását, czélszerű használatát parancsolja. Lehet, hogy a’ követ ur némelly „Isidorus mercator“ vagyis „peccator“-hoz hasonló apocriphus iratokból, vagy canonokból vette adatait. Előhozta még az önkényti szegénységet is, hogy ez a’ papi javakkal meg nem férhet. — Ellenkező példáját adták és adják jelenleg is ennek számtalan egyházi férfiak, kik jövedelmeik igen nagy részét üdvös dolgokra , a’ szenvedő emberiség, szegények, árvák, özvegyek felsegélésére, a’ haza javára, ótalmára, tudományok ápolására , szép müvek gyarapítására áldozatul adták és adják. Hogy ne említsem a’ nem rég megholt báró Szepessy, Vurum, Lajcsák püspököket, Rudnay prímást, Klobusiczky kalocsai érseket, kik csak annyit tartottak meg jövedelmeikből, mikből gazdálkodva tisztesen láthatták el házaikat, — a’ többit szent czélokra fordítván: bátran említhetnék számtalan egyházi személyeket, ha szerénységeket meg nem sérteném, kiknek országszerte tudva lévő jótékonyságukat, bő adakozásukat részint, részint pedig hazafiui buzgóságukat törvénykönyvünkbe igtatott hálás emlékezet hirdeti. Hiszen királyok ’s más dúsgazdag herczcgek és egyéb világi urak is éltek önkényti szegénységben , mind a’ mellett, hogy roppant jószágokat bírtak. Dicső első királyunk Szent István, kinek holnap üljük ünnepét, csaknem mindenét az Isten dicsőségére, hazánk boldogságára, népei javára fordította. Azt mondja a’ követ ur: hogy az aránytalanság tekintetéből is elveendök a’ papi jószágok , és aránylagosan fizetendők az egyháziak; de mondja meg követ ur : nem volt-e ez a' világ kezdetétől fogva úgy? hacsak hazánkban aránylagosan nem akarja a’ követ ur részesíteni az embereket a’javakban; de akkor bizonyosan a’követ ur jószágára is jön a’ sor; mert több millió emberek vannak , kiknek aránylagosan hasonlíthatatlanul kevesebb vagyonuk van , mint követ urnák. Ezen elv veszedelmes , és utóbb coinmunismusra, egyenlőségre vezetne, — arra vezetne , hogy a’ vagyonostól , takarékostól fogjuk el vagyonát, és oszszuk el egyenlően a’ kevesebbet bírókkal, pazarlókkal, egy szóval: hogy a’ „lex agraria“ életbe, divatba hozassák. Veszprémi káptalan követe Bezerédy Miklós szólni akar. Borsod megye követe Palóczy László: Azok közül, kik szombaton felállottak, én következem, és ezen jusomat engedni nem fogom; főtisztelendő urnák tessék akkor szólni, ha a’ sor reá fog kerülni. Tegnapelőtt sem állottam volna fel, ha nem tiszteltem volna a’ többségnek azon „maradjon“ szavát, melly elnök ő nagyméltóságának kijelentését kisérte, — mondom: a’ dologhoz nem szólottám volna, sem azon indokokra , mellyek a' főtisztelendő urak által elöhozattak ; — de minthogy tegnapelőtt az esztergomi káptalan követe a’ nélkül, hogy szólottám volna, Borsod megyét és követét gunynyal támadta meg: most tehát küldőim becsülete és az enyém kívánja , hogy feleljek; és arra kérem a1 főtisztelendö derűst, hogy ne vegye vérébe ezen egész dolgot, ’s ne jőjön sisakkal, midőn mások ellenvetést tesznek. Azt szokták mondani: hogy kereskedésben és diplomatiában nincs barátság, hanem érdek, úgy a’ törvényhozásban sins barátság, hanem van csak igazság, melly az egymással ellenkező eszmékből fejlődik ki: azért az ellenvetéseket tűrni és szenvedni kell, és ha a’ főtisztelendő clerus fájdalmasan veszi ezen ellenvetéseket, reájok fog illeni a’ római Írónak azon mondása: „si irascare, agnita videntur.“ A’ főtisztelendö urak a’ laicusok panaszát semmibe sem vették akkor , midőn a’ vegyes házasságbani áldás megtagadása által zavarba hozták az országot, — ’s mikor a’ laicusok az egyház jószágairól beszélnek , aligha igaz nem lesz a‘ laicusok részéről tett ama’ mondás: „Et mihi sunt arma , et mea tela nocent.“ A főtisztelendö derűst továbbá arra figyelmeztetem, hogy olvassa meg jobban a’ borsodi indítványt. Nem áll abban egy szó is arról, hogy a’papok jószágait, á la Miklós czár, el kell venni ; hanem csak azt mondja indítványában Borsod vármegye: hogy az egyházi javaknak jövedelmei — kiszakittatván azokból a’ meghatározandó öszveg az isteni tiszteletre és a’ vallás külső fentartására, valamint a papi személyeknek állása és hivatalához mérsékelt pénzbeli mennyiség — ’s az ezekből felülmaradandó felesleg fordittassék népnevelésre, iskolák felállítására , tanítók kiképzésére és más közhasznú czélokra. De annyira megütköztek Borsod megye indítványán , mikint azt sem tudják a’ főtisztelendö urak , hogy mi foglaltatik benne. (Tetszés.) Hogy ezen indítvány most az országgyűlés vége felé került elő: annak Borsod vármegye nem oka; mert az indit\ánjt Borsod megye az országgyűlés kezdetén Csanád vármegyével együtt tette meg; de a t. KK és RR akkor küldöttek ki egy választmányt, melly a’ népnevelésről egy munkát készítsen, s a t. RR azt mondták, hogy az indítványnak akkor lesz helye , midőn a’ népnevelés fog tárgyalás alá kerülni. Ekkorra halasztottam tehát annak megtételét, mit a’ KK és RR nem csak helyeseltek, sőt azt mondták: ha megtenném is az indítványt, nem veszik fel előbb, mint a’ népnevelés tárgyalása alkalmával. Ezt küldőimnek tudtára adtam, ők meg is nyugodtak benne; a’ népnevelési munkálat azonban megkészült; de tárgyalás alá nem \étet\én, várja a’ boldog feltámadást. Én tehát ezen indítványnak felelevenítését most teszem meg; mert köteIesséDem azt megtenni, mit küldőim indítványba tesznek, — s mit előbb nem lehetett megtenni, azt most teszem meg. Ezeknek előrebocsátásával elnök ő nagyméltóságának azon mondására, bog) példa íeánk nezw Anglia, hol dúsgazdag clerus mellett az értelmiség, szabadság és szép mesterségek szépen viiá0ozna\, BR. Napi. V. köt. 6
