1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 199. ülés
CXCIX. ülés naplója. Augustus 17-én 1844. 11 azon jövedelmek, mellyek, ha ezen jószágok netalán örökös szerződések mellett magányosoknak adat- sérelmeké, nánakát, a’ közönséges jövedelmeket felülhaladnák, mellyekkel a’ hazának annyi sok szükségeit lehetne fedezni. Minél több szükségek keletkeznek a’ statusban, annál inkább érdekében kell lenni a’ közállománynak a’ status jövedelmeit is szaporítani; ’s miután ezen czél eléréséhez vezető legártatlanabb mód okvetlen az, ha az egyházi jószágokat a’ status az egyházi rendtől visszavenné, ’s levonván azokból azt, mi az isteni tisztelet díszes fentartására megkívántatok, az érintett jószágok feumaradandó jövedelmeit a’ haza közszükségeinek fedezésére fordítaná, — ’s ezt tenni, ezen eszmét mentül elébb életbe léptetni annál inkább látom a’ közállomány érdekében, minél bizonyosabb az, hogy ezen rendelkezés szerint a’ status jövedelmei okvetlen szaporittatnának , ’s ez által az egyházi rendnek jogai, a’ fenérintetteknél fogva , legkevesbbé sem sértetnének meg. ’S ime ezek lévén azon nézeteim, mellyeket, e’ tárgjat status-politicai szempontból fejtegetvén, rövid vázlatokban előadni kívántam, — átmegyek előadásomnak második részére, hol e’ tárgyat egyházi szempontból kiindulva, tárgyalni feladásom. Fentebbi állításomat, melly szerint az egyházi jószágokat status tulajdonának ismerem , ’s az általam javaslóit törvény nek életbe való léptetését támogatják 1-ör: az egyházi adatok, 2-or: az egyház érdeke és az igazság,’s 3-or: az egyházi rend szent hivatása. — Hogy az egyházi jószágok az egyháznak ’s vallásnak fentartására nem csak nem szükségesek, sőt inkább hogy azoknak birtoka az egyházi rend szent hivatásával ellentétben áll, — erre igen sok egyházi adatokat lehetne felhozni; azonban ezen számtalan adatoknak elősorolásával, időnyereség tekintetéből is, néni akarok a’ t. KKnak és Iliinek alkalmatlankodni, ’s kegyes béketürésökkel visszaélni: szabad legyen mindazáltal legalább egy pár illyetén adatokat felhozni. Ezeknek sorában, miután e’ tárgy leginkább ’s legközelebbről az egyházi rendet érdekelné, — mindenek előtt az egyházi rend constitutiójára, t. i. a’ szent Írásra, fogok hivatkozni. Szent Máté XXVII. r. 24. v. igy szól: „Senki sem szolgálhat két urnák; mert vagy egyiket gyűlöli, ’s a’ másikat szereti, vagy egyikhez ragaszkodik , ’s a’ másikat megutálja; nem szolgálhattok Istennek és a’ világi gazdagságnak.“ E’ szerint a’ kereszténységnek alkotója a’ lelki tanitókat a’ világi gazdagságtól ’s ehhez való ragaszkodástól el akarta vonni. — Szent János XVIII. része 36. versében azt mondja : „Az én országom nem e’ világból való“: következőleg a’ szent írásnak ezen szavai arra mutatnak, hogy a’ keresztény vallás alkotója csakugyan nem akarta, hogy a’papok jószágokat bírjanak. Midőn ezen tárgy a kerületi ülésben tárgy altatott: hivatkoztam a’ szent írásnak azon szavaira: „meum regnum non est de hoc mundo“; de arra egy káptalannak érdemes követe azt feleié: „séd in hoc mundo;“ — azonban mindegy: „de hoc mundo,“ vagy: „in hoc mundo“; minden esetre a’szent Írásnak ezen mondása csak azt bizonyítja, hogy a" jószágok a’ papokat nem illethetik; ’s hogy a’ szent Írásnak érintett szavait csakugyan úgy kell érteni, ez bővebben kiviláglik abból, hogy midőn a'baseli concilium határozatai ellen ’s ezen határozatok megsemmisítésére Eugenius pápa kiadta az úgynevezett „Inscrutabilis“ bulláját, ’s azt a’ baseli zsinatnak átküldötte: akkor Julianus cardinalis, ki később pápa lett, Eugenius pápának az „Inscrutabilis“ bulla ellenébe Írott levelében világosan megmagyarázta, mi azon szavaknak: „meum regnum non est de hoc mundo“ — valódi értelme, — azt mondván egyik levelében: „Az egyháznak valódi feladata a’ jó lelkek megnyerése és azoknak Isten igéjével való legeltetése, — Krisztus példájakint az áhitatosságra , szükölködésre , nem pedig kincseknek felhalmozására hódítására hivott meg téged Krisztus. Minek törsz te ezen isteni szántod te olly merészen az összes keresztény egyházat? miért legszentebb ingerelsz városok uralására, váraknak akarat ellen? miért boolly esztelenül minden keresztény népeket? 11a a’Krisztus helyettese vagy: úgy nyomaiba lépj , ’s kövesd tanítását.“ így értette Julianus cardinalis a’ szent Írásnak azon szavait: „meum regnum non est de hoc mundo“; neki pedig értenie kellett ezen szavak valódi értelmét, mert cardinalis volt, később pedig pápa is lett: következőleg az egyháznak illy kitűnő tagja, de maga a’ pápa is, nem találta a’ papi hivatással megegyeztethetönek azt, hogy a’ papok jószágokat bírjanak. ’S ezen eszme már a’ régi időkben tartatott szent gyülekezetben szóban forgott; igy az 1421. esztendei julius 7-én tartatott prágai synodusnak G-ik pontjában az rendeltetik: „Asserimus et docemus: ecclesiae ministris et sacerdotibus, sicut ex oflicio sunt vicarii apostolorum et successores discipulorum Christi, ita exemplo illorum in voluntaria paupertate evangelica vivendum esse, ingentibus facultatibus hujus mundi et dominiis secularibus abdicatis.“ Világosan kimondatik tehát ezen synodusban, hogy a’ papok jószágokat nem bírhatnak , ’s hivatásuk az , hogy szegénységben és sziikölködésben éljenek. Ugyanezt még bővebben bizonyítja ugyanazon prágai synodusnak 15—ik pontja, mellyben az mondatik: „nemo sacerdotum Christi, vel politico jure praesit agris, praediis, domibus, censibus, aut quibuscunque aliis proventibus , vel possessionibus, sed vivat ad normam paupertatis evangelicae et vitae apostolicae, contentus victu et amictu mediocri.“ Ime! elegendőleg meg van itt magyarázva az, mit kell jen érteni ezen szavak alatt: „meum regnum non est de hoc mundo." A prágai synodusnak szabályai pedig leginkább érdeklik a’ magyar derűst; mert— ha jól emlékezem — ezen synodus szabályait Zsigmond király aláírta ’s helyeselte. A’ tridenti concilium első fejezetében azt mondja: „Optandum est, ut ii, qui episcopale ministerium suscipiunt, quae suae sint partes, agnoscant, ac se non ad propria commoda, non ad divitias, aut luxum , sed ad labores et solicitudines pro Dei gloria vocatos esse intelligant. • Aec enim dubitandum est, et fideles reliquos ad religionem innocentiamque facilius inflammandos, si praepositos suos viderint, non ea, quae mundi sunt, — sed animarum salutem ac coelestem patriam cogitantes. maga tehát a’tridenti zsinat, mellynek különös érvényességet tulajdonít az egyházi rend, világosan i 3*
