1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 199. ülés
7 azokat nem adta; mert „nemo dat, quod non habet“; hanem első szent királyaink, dicső utódjaik és sérelmek és egyes jótévők maguk tulajdonából ’s birtokukból, mellyel szabadon rendelkezhettek, adták ezen jószágokatv^atáí a’ clerusnak az isteni tisztelet fentartására , a’catholicismus javára, előmozdítására, és neki is élelmére. Hi- ° Zta' szén törvénykönyvünk I. részének 13-ik czime nyilván mondja minden adományozásoknak forrását: .omnes domini praelati, barones, magnates nobilesque et proceres totius regni Hungáriáé, nec non regnorum eidem incorporatorum ac partium sibi subjectarum— cujuscunque status, dignitatisque et praeeminentiae existant universa eorum jura possessionaria ex donationibus serenissimorum dominorum regum Hungáriáé habent atque possident“. Illy értelemben szól a’ II. résznek 1-ső czime is; de ha „dato non concesso“ statusjavak volnának is az egyházi jószágok, kérdem . micsoda javak azok, mellyeket akár királyi adomány által, akár más törvényes utón nyertek, nyernek és bírnak az országban a’ világi nemesek? ha amazok status javai akkor bizonyosan ezek is status javai, — akkor ezeket is szinte szabályozni, vagy elvenni, azokról rendelkezni, és népnevelésre, az ország hasznára fordítani lehet; mert a’ clerus hasonló jussal bírja javait a’ világi nemesekkel, mint ezt törvénykönyvünk 1. részének 2-ik czime világosan mondja: „omnes domini praelati et ecclesiarum rectores ac barones et caeteri magnates atque nobiles et proceres regni Hungáriáé, et ratione nobilitatis, et ratione honorum temporalium una eademque libertatis, exemptionis et immunitatis praerogativa gaudent“, — mellyeknek fentartását ő felsége a’századoktól szokásban levő kir. koronázási esküben is fogadja: „Majestas sacratissima, ut supremus ecclesiarum patronus, ecclesias Dei in suis juribus conservabit , et fundationes cujuscunque nominis ad mentem fundatorum administrari faciet“. Továbbá gyarapittattak az egyházi javak tulajdon szerzeményéből is a’ clerusnak, — ipar, szorgalom és örökösödés által: azért legnagyobb igazságtalanság volna azokat megtámadni, midőn épen a' személy- ’s vagyonbátorságot a1 jelen nemzedék korszerű elvei szerint örökíteni igazságosan törekszik. Emlékezzenek csak vissza a’ t. KK és RR az 182s/7-iki országgyűlésre: ez alatt az előleges sérelmek és kivánatok tárgyában, április 17-én 1826-ban felírás bocsáttatott ő felségéhez, nevezetesen a’ clerus taksálása végett; ebben nyíltan kimondották az országos RR: „Cum taxatio cleri íam secularis,quam regularis contra cardinales SS. regni praerogativas continuata jam in permanens onus vergere videatur: tam justa est profecto hac in parte SS. et OOnum solicitudo , ut ejusdem hoc loco manifestationem, medelaeque quo ocyus adferendae petitionem inter praeferentes suas obligationes reputent“. Nyilván megvallották továbbá: „clerus Hungáriáé bona sua nobilitari jure, nullis datiis, aut praestationibus obnoxia.“ — A’ clerus taksálását visszaélésnek nevezték, és mint „legibus regni minus conforme, fundamentali articulo 8 : 1741 e diametro contrariens“-t megszüntetni kérték,— oda nyilatkozván végre, hogy a' KK és RR „ad nullum legibus adversum, seu transitorium, seu certum et continuum, statui ecclesiastico, etiamsi nefors cum assensu ejusdem, injunctum onus, salva legali sua immunitate et constitutionalium suorum jurium securitate, accedere ullatenus possint.“ Megismerte a’ legújabb időkben is a' törvényhozás, hogy a’ clerus jószágait nemesi jussal bírja, és pedig olly hathatós kifejezésekkel ismerte el, hogy azokat akármikép is terhelni törvénytelennek tartotta, — mennyivel inkább törvénytelen lenne azokat most szabályozni, vagy más czélra fordítani rendeltetésök ellenére.—Mind ezek szerint az egyházi jószágok — mint a’ veszprémi káptalan követe a’ kerületi ülésben helyesen mondá — a’ status javai ugyan, azaz az egyházi statusé,—elismerem, hogy rendelkezhetik azokkal a’ törvényhozó test: de — mint a’ kerületi ülésben kijelentéin — nem ellene, hanem mellette, azaz rendelkezhetik róluk védőleg, pártolólag , de nem megtámadólag , — mint ezt igen sok törvényeink tanúsítják , úgymint: az I. rész 84-ik czimének 15. §-a; Sz. László decretuma I. könyvének 23-ik és 24-ik fejezetében, Kálmán decretuma I. könyvének 18—ik és 19-ik fejezetében; az 1222 : 3 , 1298 : 26 , 1447 : 56, 1453 : 7, 1492 : 28, 1498:55, 1536:9, 1542:44, 1543:6, 1548:8 és 12, 1550:9 és 17, 1567: 31, 12. §-a, 1567 : 32, 1613 : 21 , 1622 : 6, 1630 : 46, 1557 : 11 , 1639 : 36 , 1715 : 16, 4. ’s 5. §-a, és az 1741 : 8 t. czikkek. Ugyanazért Borsod indítványát minden észrevétel nélkül mellöztetni és az országos választmány véleményét elfogadtatni kívánom. Zólyom megye követe Radvámzky Antal: Nem uj eszmét pendített meg Borsod megye, midőn 1841. évi augustus 9-éröl kelt körlevele által indítványba hozta azon kivánatát: miszerint a papok jószágainak jövedelmeiből levonván előre azon meghatározandó összeséget, mi az isteni tisztelet s ennek díszes fentartására kívántatik, a' felesleg iskolák állítására, tanítók képzésére, szóval közhasznú czélokra fordittassék , — nem uj eszmét pendített meg — mondom — Borsod megye a' haza minden törvényhatóságaihoz bocsátott ezen körlevelében ; mert ezen eszme Európának több tartományiban részint már tettleg lépett életbe, részint életbe lépni készül. Valamint az egyes embernek szükségei fejlődésével szaporodnak, úgy a’ mindennapi tapasztalás tanúsítja , hogy a’ statusnak közszükségei is azon arányban szaporodnak, mellyben a’ status a’ műveltségben ’s pallérozódásban halad előre; ’s miután a status szükségei a mostani korszakban minden országokban növekednek, ezen szükségeknek miképeni fedezése felöl gondoskodni jelenleg csakugyan a’ törvényhozásoknak főfeladatává vált; s ennek következtében történt , hogy Euiópának több tartományiban a' papi jószágok az egyháztól elvétettek, s jövedelmeikből az egyházi tagok illő készpénzbeli fizetéssel elláttatván, a’ többi, a- mi a’jövedelemből felmaradt, a status közszükségeire foidittatni rendeltetett. Ha csak futó szemmel pillantunk hazánk fejlődésével s műveltségével napról napra szaporodó közszükségeire, mellyek közt szellemi tekintetben csak a népnevelés, iskolák s több más intézetek hiányát, anyagi tekintetben egyedül a’ kereskedésbeli közlekedési módok nélkülözését érintem, meggyőződünk arról, CXCJX. ülés naplója. Augustus 17-én 1841.
