1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 98. ülés

XCVIII. ülés naplója. Februarius 10-én 1844.

331

szagos választmány tagja a' codex crirainalissal foglalkozók , e’ gyűlésre leérkezett: úgy azt hiszem, meg Kir. városok fogott volna győződni, hogy nem csupán a' néptömegben, hanem még a* felvilágosodottabb nemesség közöttrendezese’ sem lelhető fel olly nagy mértékben a’ zsidók iránti sympathia, mint azt némellyek a' követ urak közül az általuk képviselt megyékre nézve szeretik bizonyítgatni. Mi, mint megyénk szándékainak hű tolmácsai, ép úgy, mint küldőink, soha sem fogjuk eltagadni azon érzelmeket, mellyeket mintegy az anyatéjjel besziván, csak a’józan értelem és az igazság szeretetének fegyvereivel vagyunk képesek leküzdeni; és ezért nem akarunk olly túlságos erénykedések feltalálásával dicsértetni, mellyeket úgy hiszem, még Magyarország egy megyéjében sem találandunk fel.

Uebreczen város követe Aagy Sándor: Szándékom nem vala, hogy szóljak, miután követtársam küldőim kivánatát kijelentette, ’s előadá azon számos polgárok aláírása alatti folyamodást is, — mint a’ zsidók iránti ellenszenvüknek bizonyítványát, — melly folyamodást én, megvallom, annak vételével szinte feleslegesnek tartottam, úgy gondolván, hogy a' midőn senki sem hozta kétségbe azt, hogy valljon küldőim a' város népessége közvéleményét mondták-e ki utasításunkban, vagy nem? nem láttam azt szükségesnek bizonyítványokkal támogatni. De más értelemben kénytelen vagyok most lenni, mert noha elömutattatott a’ számos polgárok aláírása alatti nyilatkozat is: mindazáltal nem állván ez ellent, a’ városi tisztviselői kar és képviseleti testület, mint a’ kik az országgyűlési követük részére adott utasítás készítésében hivatalosan részt vettek, — a' gyanusitgatás térén megtámadtattak. A’ visszatorlás utján tehetném ugyan én is ezt azok ellen, kik a’ zsidók polgárosítását pártolják, de az Hiedelem engem attól eltartóztat: csak arra kérem tehát Csongrád megye érdemteljes követét, — kit én magam is nagyon tisztelek, — legyen meggyőződve, hogy a’tiszta meggyőződés , a’városi körülmények és a’ közvélemény épen úgy igazgatták küldőimet az-utasítás készítésében, mint nemes Csongrád megye t. UReit a’ zsidók polgárosítása iránti tárgyban. Sajnálom, hogy nemes Borsod megye érdemes követe a’ zsidók polgárosításának megtagadását vallásos türelmetlenségnek vette; mert küldőim nem azt vizsgálják, hogy miképen tisztelik az Istent, hanem óvatosok akarnak lenni az alkotmányos jogoknak reájok ruházásában akkor, a’ midőn nemzeti törvények-vagy institutióknál fogva, tilos őnekik zsidókon kívül másokkal társalkodói, vagy csak egy tálból is enni, — a" közvélemény szerint szabad mindent, a1 ki nem zsidó, szántszándékosan megcsalni, és igy meglopni is, sőt van ollyan, a" ki őket az életveszélyeztetési bűnnel is vádolja. Ezek iránt akarnának tehát küldőim előbb velők tisztába jönni, ‘s ezt adta elő követtársam is. De ha van a- zsidók polgárosításában anyagi haszon, miért nem fogadják el a’ t. KK. és BB. személynök ő nagyméltóságának azon javaslatát, hogy a’ zsidóknak mostani állapotokból leendő ’s inennyibeni kivételük feletti tanácskozás nem egyedül a’ kir. városokra szoritólag, hanem az országra egyformán kiterjedőleg általánosan vétessék fel. A’jobbágytelkek megszerezhetésékez a' zsidók nem, hanem a’ polgári fekvő javak vételéhez nem csak jogosittatnak, de polgárosítással ’s polgári jogokkal is felruházandóknak nyilváníttatnak. — így, egy-két kir. várost kivéve , a’ kir. városok ellenére csak az önkénynyel egyesült hatalom rendelkezhetik.

Bihar megye követe Beöthy Ödön: Helytelenül és — merem mondani — alaptalanul vádolva, hozta fel Pozsony városának követe az általam és Csongrád érdemes követe által tett előadást; különösen által nem láthatom, mikint mondhatja azt Pozsony városának követe, hogy ha Bihar és Csongrád megye a’ zsidókat be akarnák fogadni, akkor ő semmit se szólott volna, miután ezen két megye méltán kimondó, hogy mind azon jogokban , mellyekben a’ hazának nemtelen lakosai részeltetnek, a- zsidóságot is teljes mértékben részeltetni kívánja. Ez nem semmi, mint Pozsony városának követe mondá, legalább minden esetre több, mint az October IT—i esemény, mellynek itt tanúi valónk ; ’s ha Pozsony követe keveseli, én ellenben sokalom azt, a’ mi akkor történt az emberiség irányában. Azonban szót ez iránt nem emeltem volna, megvallom, ha Szepes követe előbbi előadásában, — kiben azonfelül, hogy megyei képviselő, kormányhivatalnokot is van szerencsém tisztelni, pedig ollyat, kit én minden tekintetben ollyan egyénnek tapasztalok, ki a' maga hivatásának megfelel, — azt nem találtam volna, hogy ő azon rokonszenvi kapcsolatot tekintve, mellyel neki a’ kormány irányában lenni kell, reám nézve meglepő kiejtésekkel élt; ugyanis azt mondta a’ követ ur, hogy szeretné ő azt a’ kormányhatóságot látni, melly egy olly törvény keletkeztének, miilyen az 1840: 29 volt a’ zsidók irányában, mellyre nézve t. i. semminemű rokonszenv nem nyilvánult, sikert volna képes eszközölni; szigorú eljárás, vagy siker, ez mindegy. Ugyan kérem! tekintsük meg csak a’ törvények alkotását, azt merem mondani, hogy nincs , és nem létezett soha törvény, melly iránt a’ kívánság általános és tisztán összepontosítva lett volna. Vegyük fel magát Angliát: tudja a’ követ ur, hogy a' catholicusok emancipatiója egyetlenegy szó többséggel ment keresztül, és 319 követnek votuma nyíltan ellene volt. Azt kérdem , hogy Anglia ezen kis minoritás következésében nem volt-e képes sikert adni azon törvénynek? — de fordítsuk meg a’ dolgot: ha ollyan törvényeket végrehajtani bajos, mellyek iránt sympathia nincs, ollyan törvényt végrehajtani még bajosabb, melly ellen antipathia áll fen.

— És mégis emlékezzék vissza követ ur az 1837-i eseményekre: valljon az akkor történt dolgok nem sziiltek-e általános antipathiát az egész hazában? — Sőt menjünk tovább : a’ „Corpus Juris“-ban van egy törvény, mellyről nem tudom , sympathiát, vagy antipathiát kapcsol-e magához? hogy t. i. a mértékek országszerte egyenlők legyenek. Mondja meg a’ követ ur, birt-e a’ kormány annyi erővel, hogy 30 s néhány évvel a’ törvény hozatala után képes lett volna az alföldi köblöt a’ pozsonyi mérővel összeolvasztani ?

— nem volt képes, pedig ehhez sympathia nem kell. Nem ott van a" hiba, hogy csak olly törvényt le-83*