1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 98. ülés

330

XCV11I. ülés naplója. Februarius 10-én 1844.

Kir. városok éber figyelemmel kell untalan kisérni a' nemzetben nyilatkozó rokonszenvet, és ha ez a’ törvény ellen nvirendezése. ** *

latkozik, kímélni kell azt. Engedjen meg Szepesnek követe, hogy ebbeli állítását egy történeti ténynyel

czáfoljam meg. Ezelőtt fit)—80 évvel a’ múlt század közepe táján (valamint ezt nem csak a’ történetek évkönyvéből tudjuk, hanem hagyománykint nagyapáinktól is hallottuk) a’ protestánsoknak állapotjuk nem volt sokkal kedvezőbb hazánkban a’ zsidóknak jelen állásuknál; a rokonszenv hazaszerte (ha a’ protestáns megyéket kiveszszük) ellenük nyilatkozott, és mégis ennek ellenére is előbb József alatt 1786-ban, azután 179°/,-ben emancipatiójuk sikerült. — Borsod megye érdemes követe előadásában, vagyis inkább előadásának egy részében, megvallom őszintén erősen botránkoztam, még pedig annyival inkább, mennél nagyobb iránta való szeretettel párosult tiszteletem. Emlité t. i. jeles beszédében a’többi között, hogy Debreczen városa községe 1526-ig a' catholica, azután mintegy közepe tájáig a’ 16. századnak lutherana, későbben végre a'reformata vallást követé, — és igy fokonkint ment jobb hitvallásra által. — Ezen kifejezést „jobb vallás“ mint Luthernek híve nem hagyhatom érintetlenül, és ha nem ismerném Borsod megye követének felemelkedett szellemét, nemes jellemét, ’s minden egyoldalú elfogult előítéleten felüllebegő lelkét: ismételt szavait részemről botránkozás nélkül nem fogadnám. — Azonban hiszem, és meg vagyok győződve, hogy velem együtt Borsod követének vallomása szerint is mindenki, legyen bár római catholicus, vagy református, evangelicus, vagy zsidó vallásu, avvagy mahomedanus, ha a’ szent morálnak elveit követi, jó, derék ember lehet, s valamint itt, úgy a’ túlvilágban is elnyerendi erényességének jutalmát, — elnyerendi minden valláskülönbség nélkül. — Magára a’ tárgyra nézve küldőim nevében a’ szerkezetet pártolom.

Bcreg megye követe Lónyay Menyhért: Én is utasításom következtében jelenleg a’ zsidókra nézve a’ kerületi ülésen keresztülment szerkezetbeni engedmény ellen nem szólok, hanem kívánom, hogy az megmaradjon; de továbbá nincs is szándékomban a’ zsidók polgárosítása ellen szólani, mert nem vagyok azon emberek egyike, kik azt hiszik, hogy lehetnek a' statusban olly osztályok, a’ mellyek minden más politicus osztálytól elzárva, önmagokra hagyatva ’s elkülönözve éljenek; hanem el nem mulaszthatom, hogy ugyanazon felszólalást, a' mellyet kerületi ülésben voltam bátor tenni, ne ismételjem, t. i. ne kérjem a’t. RRet, hogy a’ zsidókra nézve, érezvén azon nagy szükséget, mellyet leginkább az ollyan megyék éreznek, hol igen számos a' zsidóság, mint megyémben is, vegyük fel ezen egész tárgyat, és tökéletesen tárgyaljuk, ’s meghatározott vonalok szerint igyekezzünk a' zsidókat polgári jogokkal felruházni, azoknak nemzetiségiinkkeli egyesítését eszközleni; mert — kérdem, — hogy áll a’ dolog most? most ugyanazon elven mennek a’ t. RR, hogy részenkint akarnak jogot adni nekiek, ’s a’ városokban polgárokká akarják őket tenni, de tőlük viszont nem követelnek semmit. — Valljon nem maradnak-e meg nálok mind azon veszélyes szokások és balitéletek, mellyek által a’ néptől elválasztatnak, ’s az összeolvasztás gátoltatik? — Én azt tartom, a’ törvényhozásnak főfeladatai közé tartozik az idegen elemeket egyesíteni; főfeladata: azon közfalat, melly a’ zsidókat a’ néptől elválasztja, lerontani, és őket egyformán részeltetni a'polgárosítás jótéteményeiben; de azt tartom más részről, hogy ha a’ törvényhozás sikeresen akar a’ zsidókra nézve működni, főkép azon kell lenni, hogy velők azon szokásokat, mellyek meg nem állhatnak semmi jó társaságban, — elhagyassa, és e’ részben parancsolólag is hasson reájuk. — Most hogy áll a’ dolog? most rokonszenvvel nem viseltetik a" nép a’ zsidók iránt; ’s mi ennek következése? az, hogy bár bizonyos meghatározott törvények vannak is , miután a’népjellemmel meg nem egyeznek, foganatba nem igen mennek. Ismerek egy szép megyét hazánkban, mellyben a’ jólét ’s vagyonosság legfőbb fokán áll , ’s a" szomszéd megyékből mindeddig nyilvános törvények ellenére is vonakodott a’ zsidókat befogadni. Én azt tartom, a’ törvényhozásnak olly törvényeket kell hozni, mellyek a’ nép jellemével megegyezők, és csak akkor remélhetünk sikert, különben nem. Jelenleg úgy lehetne sikeresen rendelkezni, hogy a' városokra nézve polgár lehet minden zsidó, ki nagyobb kereskedést, mesterséget és földművelést gyakorol , s ez, mint a’ keresztény, minden jótéteményeket élvezhessen; de a zsidó népnek legnagyobb osztálya az, melly kis kereskedést gyakorol, melly a’ nép elszegényedésére nagy behatással van, és a’ mellynek veszélyes hatását mi, a’ kik olly megyékben lakunk, hol a’ zsidók nagy számmal léteznek, sajnosán tapasztaljuk. És a" mint már a’kerületi ülésben mondottam is, különös eszmének látszik előttem, hogy a’dolog jelen állása szerint olly lakosai a’ hazának, kik minden tekintetben számot tarthatnának a’ polgári jogok élvezésére, mint p. o. Miskolcz, Kecskemét polgárai ’stb, — a' zsidóság irányában semmiféle képviseleti rendszerben nen» részesülnek. — Én tehát jelenleg ismét kijelentem, hogy a’ szerkezetet pártolom; de mint a’ kerületi ülésben kértem, itt is kérem a' t. RRet, hogy ezen többször előadott kivánatomat tekintetbe véve , a zsidókról különösen rendelkezzenek.

Tolna megye követe Perczel Móricz: Csak röviden akarok Arad megye követének válaszolni. Igaza van, hogy Tolna megye rendei egy izraelita ifjút, ki iskoláit dicséretesen bevégzó, törvénygyakorlónak feleskettek. De azt hiszi az érdemes követ ur, hogy azért a’ balitélet a’ zsidók iránt megszűnt? mellyet — engedjenek meg a’ t. KK. és RR, ha őszintén kimondom — még talán mi itt ülők sem győztünk végkép le önérzeteinkben, — melly ha nem is a’ majoritásnál, melly e’ felesketést kivivá, de a minoritásnál igen is meglehetős mértékben létezik. És úgy hiszem, minekünk még a’ minoritások gondolkozására is kell tekintenünk. Csak lett volna Arad megyének követe azon igen jeles gyűlésünkön jelen, és hallotta volna követtársamnak diadalmas szónoklatát, ki akkor —épen szerencséjére azon ifjúnak — Pestről, hol mint az or-