1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 39. ülés
XXXIX. ülés naplója. September 6-án 1843. 9 lopta, és a’ ki azt tudja, fel nem jelenti, szinte a’büntetést megérdemli; mert kötelessége lett volna a’ Bünteiőtörgonosztevőt feljelenteni. vénykönyv Elnök: Lz a választmányban lioszas vitatkozásra adott alkalmat; közönségesen minden polgárnak kötelessége volna a’ tettest feljelenteni; de bajos e’ tekintetben a’ határt a" kötelesség teljesítésében meghatározni; azonban a’ dolog nagy ügyeimet érdemel, és ha az ember praxisból akar beszélni, rettentő_ kivált Magyarországban — azon részvétlenség, mellyet az emberek e’ tekintetben mutatnak; mert nem csak fel nem jelentik a' vétket, de szemük előtt hagyják azt elkövettetni, 's meg sem akadályoztatják; ez ollyan tárgy, hogy mind a két oldalról lehet argumentumokat előhozni; azonban a' választmányban többséget nem nyert. A’ t. Hittől függ, azt akár ezen helyen, akár a' rendőrségi kihágások között felvenni. Pozsony megye körete Jankó Mihály: En is azt tartom, hogy ez nem lehet másképen, mint hogy a' fel nem jelentő megbiintettessék ; ha én p. o. tudom , hogy egy óra múlva gyilkosság történik, ’s azt feljelentés által gátolhatnám , de ezt nem teszem , s a' gyilkosság e" miatt valóban meg is történik , — vagy ha bizonyosan tudom , hogy valakit ki akarnak rabolni, és én azt fel nem jelentem , ezért csakugyan büntetést érdemiek : én is úgy vélekedem tehát, hogy ezen § kapcsolatban van azzal, melly a hamispénzkiadóról szól. Tisztelem ugyan a’többséget: de kijelentem, hogy ha ezt igy hagyjuk, a’legnagyobb ellenkezésbejövünk. (Felkiáltás: „Maradjon !a) Olvastatik a' 43-ik fejezet a' felségsértésröl. A' 423. §-ra nézve : Zemplén megye körete Lónyay Gábor: Küldőim nem elégesznek meg egy évvel, "s három évet kívánnak. Olvastatnak a’ következő §-ok a’ 429-ig. A' 44-ik fejezetben a’ 429. § d) pontjára nézve: Elnök : Ezen utolsó 4-ik pontra nézve ismét a' minoritás votumát fogadták el a' t. KK. és RR. — Méltóztassanak megengedni, hogy kötelességem szerint e’ tekintetben nézeteimet olly röviden . mint lehet, előadhassam. — Itt a' t. KK. és RR. azt mondják: „a" ki valamelly alkotmányos jogot erőhatalommal felforgató királyi rendeletnek kiadásában vagy végreh ajtósában , akár egyenesen és határozottan kijelentett tanácscsal, akár te ttleges teljesítéssel, részt vesz.2 — Első észrevételem az: hogy a büntetőtörvénynek nagyon határozottnak és világosnak kell lenni a’ legkisebb büntetés nemére nézve is, annyival inkább a' legnagyobb büntetésre; ha a’ hűtlenségnek 3 első eseteit veszem, azokra nézve a" bírónak nem lesz kétséges, mi a' bűn és büntetés? de a’ felolvasott 4-iket illetőleg — méltóztassanak megengedni! — melljek legyenek az alkotmányos jogok ? világosan meghatározva nincs: előbb tehát azoknak sorozatát tessék előadni, mert azokat kiterjesztve is , megszorítva is lehet venni; örökös fogságot pedig határozatlan bűnre szabni nem lehet. Es ezt előrebocsátva, —most átmegyek a’ kérdés lényegére. A’t. KK. és RR. két elvet állítottak fel, 1-ör: hogy a' tanácsos büntettessék; a' tanácsosok büntetése összeköttetésben van az ő felelősségükkel; ez olly eszme, melly Európának sok tartományiban fenáll; nálunk mi volt e’ részben, és mi van? vélekedésem szerint bővebben elő kell adnom. — A’ másik eszme, mellyet a’ t. RR. felállítanak, hogy t. i. a' végrehajtó is büntettessék , olylyan, mellyre más országokban kevés helyütt, vagy talán sehol sincs példa. Akárhogy vegyük is, t. KK. és RR! a’ constitutionalis felelősséggel felruházott hatalomnak engedelmeskednünk kell; mert ugyan a’ subalternus tiszt fogja e azt megítélni: mi legyen alkotmányos jog, "s miben kelljen neki engedelmeskedni, miben nem?— Ekképen a’ már magában felelősséggel járó kormányzás igen bajos, sőt lehetetlen volna, és soha semmi végre nem hajtatnék. Nem gondolnám, hogy ez az eszme valahol létezik; büntettetik az, a‘ ki parancsol; felelet terhe alatt van, a‘ ki rendel; a’ teljesítő pedig amannak felelősségével van takarva. — Mind ezen két elvre nézve nem tudom, a’ t. KK. és RR. fenálló törvényekből mennek e ki, vagy pedig közönséges szempontból s theoriából ? — miszerint talán ollyan dolgot állitnak fel, mi eddig törvényeinkben nincsen , és a- mellyet legfelebb más nemzetek példájára kívánnak behozni. Mint én gondolom , a t. KK. és RR. a’törvényhez ragaszkodnak; mert a’2-ik §-ban az 1825-ki törvényre hivatkoznak. — Itt, t. KK. és RR ! ő felségének tanácsáról, ő felségének hatalmáról ’s a' tanácsnak ő felsége hatalmárai befolyásáról , és azoknak , kik vagy rósz tanácsot adnak , vagy azt követik, büntetéséről van a' szó. Ha törvényből megyünk ki, kénytelen vagyok engedőimet kérni, ha e' két nagy könyvhöz folyamodom (a’ Corpus Jurist kezébe veszi). — Magyarországnak törvény által kijelelt királyi consiliuma régi időben — nem hozom fel a' legrégibbet — nem volt; először Mátyás király alatt jön az elő ; ottan a’ „consilium regis“-ben azok vannak említve, kiket „judex regni ordinarius“-oknak nevezünk; hozzájuk járultak ollyan hivatalok, mint az erdélyországi vajda, nagy szenesál és mások , mellyek most nem léteznek. Mátyás alatt már a fejedelem jelleme sem engedte , hogy olly tanácsadókat szenvedett volna, miilyenekről itt szó van, és az ő idejében a’ consilium felelősségéről szó sem lehet. Azonban meg kell engednem, hogy a felelősség ideája egesz kiterjedésében, a’ consilium befolyása a’ fejedelem tetteire, végzéseire nézve, és a büntetés mind a consiliariusokra, mind azokra , kik azokat követték , és az ország alkotmányát megsértették, tisztán s világosán ki van törvényeinkben téve; és pedig sajnálom , hogy illy törvény a’ legszomorúbb időkben, a legélhetetlenebb és szerencsétlenebb fejedelmek , Ulászló és fia alatti időkben hozatott. I lászló \ I. decr. 5-ik czikkében azt mondja: „quod regia majestas omnia, quae negotia hujus regni concernunt, cum consilio praefatorum dominorum assessorum et aliorum suorum consiliariorum de RR. Napi. 11. köt. 3
