1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
XVí. ülés naplója. Julius 6-án 1843. 155 nek sem Horvát-, sem Tótországra nézve; hanem azt kívánják, hogy itt is rögtön minden hivatalok és Törvényjairományok, mellyek közvetlen Magyarországgal érintkezésbe jőnek, magyar nyelven szerkesztessenek __ És igy küldőim semmiféle időzést, vagy határidőt nem kívánnak; egyedül, miután az 1840: 6 törvényczikk és ne.m''e*‘' 8-ik §—át, melly szerint minden vallásbeli különbség nélkül a! papok magyarul tudni határoztatnak kivi- ban. (ar8'd" hetőnek nem látják, annak megváltoztatását kívánják. Ez lévén utasításom, én az általános törvényjavaslat mellett szavazok. Torontál megye követe Karácsonyi László: Megvallom, hogy tekintve Szerém, Verőcze és Pozsega megyék érdemes követeinek abbeli előadásait, mikép megbízóik közül ugyan kevesen tudnak magyarul , de a' nyelvet rövid határidő múlva magokévá tenni fogadják, — hajlandó lehetnék a’ határévek törvény által leendő kijelentésére; de utasításomnál fogva ez óhajtás teljesítésére felhatalmazva nem vagyok, — sőt illyest határozni is következetlenségnek tartanám. — Mondám : jogosítva nem vagyok ; mert megbízatásomnál fogva az anyanyelv terjesztésére, és nem visszalépés-tételre hatalmaztattam fel. __ Következetlenségnek tartanám pedig, hogy nemes Szerém, Verőcze és Pozsega megyékre nézve kivételképeni czikk alkottassék, midőn némelly más megyéknél a’hasonló fekvés, vagy körülmény illy törvény hozatalára elégséges oknak nem ismertetik.— S azért figyelmeztetne a' szorgalmazó követ urakat arra, hány törvényszabta határidő járt légyen már is le, a’ nélkül hogy a1 magyar nyelv diplomaticus polczra emelkedhetett volna,—megtagadom a nemes megyék szorgalmazásának teljesítését,—’s mégis, ismervén e’ nemes megyék derék lelkületét, bizton reményiem, hogy a’közohajtásnak megfelelni ügyekezendnek, — melly iparkodás minden alakban, sőt az esetben is, ha az akaratnak csak bélyegét viselendi is, a’ testvérhatóságok által örömmel fog méltányoltatni.—Egyébiránt a' részletes törvényt magam is óhajtván, fentartom: hogy a' szerkezethez szólhassak . és mostan csak nemes Tolna megye követe indítványát — hogy a’ gyűlés eloszlassék — pártolom, következendő inditóokoknál fogva: 1) mert nyíltan kijelentem, hogy a’vallás tárgyában érkezett kegyelmes királyi resolutio három évi várakoztatás után igen kellemetlenül ébresztett föl reményemből ; — 2) mert illy ingerült állapotban a’ nemzeti nyelv gyarapítása és terjesztése tárgyában szóban levő törvényjavaslatban nem igen szívesen munkálkodnám, ’s felingerlett kedélyeink csilapitást igénylenek. Pest megye követe gróf Ráday Gedeon: Az országgyűlés elején, midőn megérkeztek ezen kegyelmeseknek nevezett királyi előadások, miután a’ nemzet látta, hogy a’ kormány valahára érteni kezdi, mi a’ nemzetnek több országgyűlésen keresztül kifejtett kivánata, a' tanácskozásokban minden ingerültség kikerültetett, 's higgadt vitatkozás ’s nyugott felszólalások valának napi renden, — voltak többen a’ t. KK. és RR. közül, nem csak itt, de a1 megyékben is, kik az ebből eredt öröm következtében azt kívánták, hogy ő felségéhez külön köszönő felirat intéztessék, 's valamint itt, úgy a" másik teremben is voltak ollyanok, kik az örömtől annyira elragadtattak, hogy a’ teendő feliratban az örömet előre tenni ’s a’ panaszt háttérbe akarták szorítani; a másik teremben mondatott egy hazafi által: szomorú helyzet az, hol először örülnek, 's végre talán sírni kénytelenek. A’ jelen királyi leirat, mellyet ha kegyelmesnek mondanék, szám igazat nem szólana, a’ kedélyeket félingerelte. Azon hitegetés, mellyet három év óta hallani lehetett , ’s melly leginkább azoktól származott, kik a’ sérelemnek eszközlői valának, és szép reményeink most füstbe mentek, midőn látjuk, hogy a’ vallás dolgában az ingerültség nem csak hogy ki nem lesz kerülve, hanem nagyobb mértékben fog kitörni; mit természetesnek tartok, mert a’ vallásbeli viszálkodás az , melly a’ polgárok kedélyeit leginkább felingerli, ’s ennek csak. szomorú jövendője lehet egyedül, de jobb vége soha. Mivel pedig ezen királyi leiratnak kihirdetése után azon közönséges nyugtalanságot tapasztalok , melly e’ törvényhozás minden egyéneit elfogta, — módját nem látom, hogy a’ magyar nyelv jövendőjéről épen azon hideg megfontolással tanácskozhassunk, mellyet e’ tárgy nevezetessége igényel; ’s igy Tolna megye tisztelt követének indítványát pártolom, ’s óhajtóm, hogy ezen királyi leirat minél elébb jőjön tárgyalás alá a’ kerületi ülésekben. Elnök: Több ízben hallottam, hogy nyugtalanság, ingerültség van , — az kinekkinek egyéniségétől függ, abba ereszkedni nem akarok; de egyébiránt mindenféle helyzetben, kivált ezen a’helyen, ingerültségnek hozzánk férni nem szabad , azt meg kell győzni egyes embernek is , annál inkább ollyanoknak, kiket megye bizodalma állított e‘ helyre. Sokszor történt ingerültség egyik másik tárgyban, — egyik a’ dolgot igy, a’ másik máskép veszi. Egyébiránt nem tartom helyesnek, hogy olly tárgy fölött, mellyet a’ t. KK. és RR. még föl sem vettek, mellyről még nem tanácskoztak, melly itt csak felolvastatott, vélekedésüket most már előre is kimondják; — erről szólani még elég idejök lesz a’ t. KKnak és RRnek ; de illy kijelentéseket előre tenni — hogy ezen szóval éljek — nem parlamentáris; úgy hasonlókép azok, mik a' másik teremben lévőkről mondattak, nem tartoznak ide ; de nem is történt soha sem, hogy az, mi ott mondatik , itt felhozatott volna, — mi nem szoktuk azokat, mik egyik vagy másik teremben történnek, felhozni ; a’ szokás is ezt tanúsítja. Ezt szükségesnek tartottam e’ tekintetben kimondani. Temes megye követe Vukovics Szabbás: Meg nem fog győzni soha senki arról, hogy bár törvényhozók vagyunk, mégis képesek legyünk kivetkezni az emberi gyarlóságból; mert úgy hiszem, ha itt állunk is , nem vagyunk képesek egy váratlan csapásnak higgadt kebellel elébe nézni. — Tolna vármegye tisztelt követe egy húrt pendített meg, melly keblemben viszhangra talált. Megvallom, hogy a csalódásoknak keserű nemét soha sem éreztem inkább, mint ma, midőn a’ mélt. Fő-RR. követsége eltávozott, akkor azon hír, melly köztünk mintegy varázserő terjedt el, azon meggyőződést szülte bennünk, hogy 39*
