1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
XVI. ülés naplója. Julius 6-án 151 szívből óhajtják , távolítani akarnak e‘ részben minden kényszerítő módokat és intézkedéseket, mellyek__ Törvényjaa mint mar is a tapasztalás tanúsítja egyedül ellenszegülésekre szolgáltatnak okot, és inkább káros, mint gyár nyelv üdvös hatást szülnek; — és ennélfogva, mivel bizton reményük, hogy horvát atyánkfiái az anyaországnak ségTrgyt nyelvét már valahára magokévá tenni {igyekezvén, a' magyar nemzetnek ebbeli forró óhajtását kielégíteni ban törekedendenek, én küldőim részéről a' horvátok buzgóságában bízván, nekiek határidőt szabni nem akarnék; __ha azonban e’ kivánatomtól elüttetném , az ehez közelebb álló módhoz ragaszkodván, elfogadom a’ tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban — mellynek többi pontjait is pártolom — kitett 10 évi határidőt, azon megjegyzéssel: hogy a' ki czélt akar érni, egy úttal a’ nyújtandó eszközökről is gondoskodjék, — a’ mint a’ javaslóit 6. pont is magában foglalja, ő felsége, tapasztalt atyai kegyelménél és magas hatalmánál fogva, Horvátországban felállítandó több magyar tanodák által, horvát atyánkfiainak módot és alkalmat nyújtani méltóztassék , miszerint azok a’ magyar nyelvet bizton és a’ legrövidebb idő alatt magokévá tenni képesek legyenek. Ung megye követe Horváth Simon: A’törvény általánosságára nézve követtársam már elmondó küldőim nézetét, — azért ahoz nem szólok; hanem tegnap emlité egy követ, hogy hazánkban ultramagyarról van szó. Ezt fájdalommal kellett hallani, és megvallom, hogy a'tisztelt követ úrral e’ részben egyetértek; mert noha a’ túlzást mindenben veszedelmesnek tartom, kiváltképen a’ törvényhozó testre nézve: de a’nyelvre nézve ünnepélyes kivételt teszek, és azt hiszem, hogy erre nézve senki túlzó nem lehet; mert minden polgár tartozik a’ törvény korlátái között a' nemzetiség terjesztésére annyit tenni, a’ mennyit tehet, annyival inkább a’ törvényhozó test, melly midőn a’ természetes igazság korlátain belől rendelkezik, nem tulságoskodik , hanem egyedül kötelességét teljesíti. Ha ezt némelly honfitársainknak, vagy idegeneknek túlzásnak, vagy ultramagyarságnak tetszik nevezni: ám tulajdonítsák annak; de én úgy hiszem, hogy ez nem egyéb, mint hétszáz évi elhanyagolásnak jóvátétele, és midőn a’ törvényhozó test ezt teszi, nem megrovatást, hanem dicséretet érdemel. — Volnának még a’ törvényezikk szerkesztésére nézve észrevételeim : nevezetesen a! 2-ik pontnak ezen szavaira is: -hivatalos nyelv“; óhajtanám szintúgy, mint Ugocsa vármegyének követe, még ezen epithetont hozzá tenni: „egyházi, polgári és katonai hivatalos nyelv“. Ez, t. KK. és RR! az általánosságot teljességgel nem csak nem rontja meg, sőt határozottabban adja elő a’ dolgot; a’ mi minden törvénynek főtulajdona. Továbbá észrevételem van a’ 2-ik pontra nézve, hol ez mondatik: „'s csak olly esetekben szabad“ ’stb. Én figyelemmel olvastam az 5. 6. és 7-ik §-okat, különösen az 5-et; de azon kivételeket nem veszem észre azokban, mellyek a’ 2-ik pontban érintetnek. Ha a' t. KK. és RR. ezt kivételnek veszik , és ez által kivételt akarnak eszközölni Horvátországra nézve , olly értelemben véve, hogy Horvátország a' 2-ik pont által csupán arra van kötelezve, hogy a’ magyar törvényhatóságokkal magyar nyelven tartozzék levelezni: akkor valóban azt ezen értelemből kihozni teljességgel nem leheti ha pedig ellenkezőt akarnak a- t. KK. és RR, tudnillik: ha arra akarják kötelezni a’ horvátokat, hogy minden megyei hivataloskodásaikban a’ nemzeti nyelvvel éljenek: akkor ez felesleges; mert a’2-ik pontbeli általános kifejezés [Magyarországra és a hozzá kapcsolt részekre lévén kiterjesztve, az 5-ik §-t tökéletesen szükségtelennek látom ; annálfogva óhajtóm az elolvasott szavakat ekkép módosíttatni: „Horvátország három vármegyéit ezen szakasz csak annyiban kötelezvén, mennyiben azt a’jelen törvénynek 5. 6. és 7-ik §-ai rendelik“; akkor tökéletes értelme lenne az egész törvényezikknek, és ki volna fejezve az, mit a' t. KK. és RR. Horvátországra nézve kivételül alkalmazni kívánnak. — Mi a’Szerém, Pozsega és Verőcze vármegyékre nézve történt indítványt illeti, miszerint ezekre nézve is a’ törvényben kivétel legyen : őszintén meg kell vallanom, hogy noha minden módon kívánom nemzeti nyelvünket gyarapítani, és e’ tekintetben minél szorosabb törvényt hozni: de a’törvényt mégis úgy kívánom szerkesztetni, hogy az sikeres és lehetséges legyen. — Ha t. KK. és RR! ezen törvény áll, — vegyük gyakorlatilag a’ dolgot, — akkor, midőn ezen vármegyék követeitől hivatalosan tudjuk, hogy tisztviselőik nem bírják a’ magyar nyelvet úgy, hogy ezzel hivataloskodhassanak, kétségen kívül a’ törvénynek kihirdetése után a’ legtöbb hivatalbelinek le kellene mondani hivataláról; ez pedig zavart okozna a’ közdolgok menetében,és annyira sértené a magányérdekeket, hogy vagy törvényszegésre bírná az egyéneket, vagy pedig a‘ kormányt tennők azon helyzetbe , miszerint ő a‘ törvény foganatba-vételére czélszerű lépéseket tenni nem tudna. Ennélfogva miután különben is igazságtalanság lenne, azon tisztviselőket, kik a" régi szokás föltétele alatt vállalták hivatalaikat, azoktól rögtön megfosztani, és a’ tisztválasztások is minden harmadik évben lenni szokván, adjunk e részben azon 3 vármegyének 3 évi határidőt, és ha ezen 3 év alatt hivatalnokaik meg nem tanulják a' magyar nyelvet, meg fogják érdemelni, hogy a’legközelebbi tisztválasztáson kimaradjanak. Ezen megjegyzésekkel a javaslatba hozott törvényezikket elfogadom. Elnök: Nem csudáloin, hogy a’ KK. és RR. olly sokáig foglalatoskodnak ezen törvényczikkelylyel; az úgy van, — a- mit az ember szeret, azzal sokáig bíbelődik; — igen jól akarják ez ügyet elintézni: de utójára mégis csak végeznünk kell. — Mi a’ stylust illeti: én is fogok észrevételt tenni annak idejében; hanem most méltóztassanak csak az elvekről szólani, és azon indítványokról, mellyeket elősoroltam. Nógrád megye követe Huszár Károly: Az anyanyelv jogainak kivívásában tapasztalt majdnem félszázad ótai küzdésnél fogva küldőim azt hiszik: hogy itt az ideje a’ magyar nyelvet azon helyzetbe hozni, hogy az a1 közigazgatás minden ágaiban, minden kivétel nélkül használtassák; annálfogva olly utasítással láttak el küldőim , miszerint az országgyűlésen olly általános törvényt igyekezzem kivíni, misze-38*
