1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
150 WI. ülés naplója. Julius 6-án 1843. Tömnvja- réseket és Óhajtásokat foglal magában; én pedig a’ törvénynek .»Ottót kívánok adni mi a'jelen törvényg“'r“*S ben nincs; ’s igy, ha tetszik, megtanulnák á magyar nyelvet; ha tetszik, nem. A ,-ik §-bol pedig az 5. n( seg tárgyé ban. es "nemzeti- fl ? §_ok emlitését csak azért is kívánom kihagyatni, hogy ezen törvénycikk altalános legyen; mert see iám.- • azon , 6 és 7 g-okban nem kivételeket, hanem valóságos határozatokat és törvényczikkeket látok alkotva lenni Az 5-ik czikket ismét azért is kívánom kihagyatni, mert itt már a’2-ik §-ban, midőn az mondatik- Magyarországban és hozzá kapcsolt részekben«, benne értetik Horvátország is; hanem az 1830: 8 törvényczikk értelmében azon általánosságban fog kivételt tenni Horvátország, hogy Magyarországhoz nem tartozik, és Magyarországban magyarul szólani nem köteleztethetik; és igy, hogy a’tárgy felett komolyabban és méltóbban intézkedhessünk, azon vélekedésben volnék, hogy ezen törvényjavaslat a’kerületi ülésekre visszautasittassék. Pozsony város követe Dobrovics Mihály: A’ törvényjavaslatot a maga egész kiterjedésében pártolom, és a’ tótországi három megyékre nézve sem kívánok kivételt tenni; mivel azon tapasztalásból indulok ki, miszerint az, mi eleinte lehetetlennek látszaték, — iparral, szorgalommal később csakugyan kivihető. — Mennyiben Bihar megye tisztelt követe beszédéből kivehettem azt — noha azon tények némellyikét tagadni nem lehet — miszerint azt kívánta kihozni, mintha Pozsony városában a’ magyar nyelv iránt semmi vonzódás, sőt ellenszegülés volna (Beöthy Ödön: „Úgy van!-): azért bátor vagyok hogy a magyar színkörnek, vagy először is arra figyelmeztetni a’ szóló követ urat, miszerint igaz ugyan, arénának Pozsony városában helye nincs; valamint kötelessége mindenkinek, ki Magyarországban lakik, a’ magyar nyelvnek tudása és ápolása: úgy más részről annál inkább kötelessége minden magyarnak, hogy igazságos is legyen; már pedig Pozsony városa a’ szinjátéki helyeket bérbe adá, ’s le volt kötelezve: következéskép, azon haszonbérlőnek megegyezése nélkül, most más szinjátékhelyet határában nem adhat. A’ másodikra nézve: Bihar megye tisztelt követe maga is mondá azt, hogy Pozsony városa Magyarország határszélén van, és tagadni nem lehet, hogy németek is bejőnek hozzánk; de hogy a magyar lakosok iránt vonzódással ne lenne, hogy a’ magyar nyelvhez ne simulna, arra azt jegyzem meg: hogy a’ kisdedóvó-intézetekben kötelesség a’ magyar nyelvet tanítani; a kisebb iskolákban szinte tanittatik a magyar nyelv; a’ nagyobb iskolákban az evangel, egyesületnél pedig az rendeltetett: hogy magyar nyelven taníttassanak még a’ philosophiai tudományok is, és miután az evangel, gyülekezet pénztárából a’tanító nem fizettetik, összetettek egy pénztárt, hogy a’ latin iskolákban rendes tanítója legyen a’ magyar nyelvnek. — Ezeket kívántam Bihar megye tisztelt követének beszédére megjegyezni. Pest megye követe gróf Ráday Gedeon: A'mai nap felolvastatott királyi válasz annyira felingerelte a' kedélyeket, és olly nyughatatlanságot veszek észre e’ teremben, hogy békés tanácskozásnak helyét nem találom. (Többen egyszerre szólani kezdenek.) Elnök: Méltóztassanak egymás után szólani, különben kénytelen leszek a" követ urakat sorban felszólítani ; úgy látom, azon urak később keltek föl, — tessék a' tisztelt követnek szólani. Mosony megye követe Kroner Lajos: Tagadhatatlan, hogy a’ nyelv csalhatatlan mértéke a’ nemzet előhaladásának és műveltségének. — A’ magyar nemzet is, midőn törvényeiben a’ pallérozódás- és korszellemhez mért változásokat tenni készült, mindenek előtt a’ nemzeti nyelv virágzását látá szükségesnek , 's ez által gondola a’ nemzeti boldogság talpkövét inegvethetőnek; és valóban ki nem látja azt által, hogy e’ részben hozott törvényeinknek bámulatra való a’ sikere? — hogy 1825. óta, leginkább pedig mostanság dicsőségesen uralkodó kegyelmes fejedelmünk bölcs és atyai kormányzása alatt, a’ nemzetiség és nemzeti nyelv előmozdítása körüli buzgó törekvéseit a’ nemzetnek nem a’ legjobb siker koronázza e? — Küldőim is, t. KK. és RR! semmit sem óhajtanak forróbban, mint a’ magyar nyelv előmozdítását, ezt ők kötelességük és teendőik legelső és legszentebb feladatául veszik; valamint is, hogy a1 t. KK. és RR. bővebben meggyőződhettek, midőn a' magyar nyelv iránti kerületi tanácskozás alatt, nekem is küldőimnek a magyar nyelvnek megyéjök körébeni terjesztésére tett számos és czélszerű intézkedéseit előadni szerencsém volt. — Küldőim azért ezen vágygyal lelkesítve, meghagyák: hogy midőn a’ nyelv iránti tárgy szőnyegre kerülend, jelentsem ki azon forró óhajtásukat, miszerint tudnillik ők semmit sem óhajtanak buzgóbban, mint a magyar nyelv tárgyában múlt országgyűlésen felterjesztett felírásban foglalt pontoknak teljesítését; mi végből is kötelességemmé tették az e’ részbeni k. kir. válasz sürgetését; — meghagyák azonban egy úttal azt is: hogy miután lionunkbeli minden nyilvános és magányos levéltárakban a’ régi és legérdekesebb iratok egyedül csak deák nyelven szerkesztve találtatnak, nehogy utódaink — a deák nyelvnek nemtudása miatt — keserű helyezetbe ejtetvén, utóbb káros következményeket tapasztalni kénytelenittessenek, — kijelentsem ez úttal egyszersmind abbeli forró kívánságukat is, hogy a deák nyelv egészen ki ne küszöböltessék, hanem czélszerű intézkedés tétessék, miszerint az legalább az iskolákban mint tudományi tan és nyelv tanittassék. — A' mi a’ slavonitáknak ez alkalommal előterjesztett kívánatét illeti: szívesen és teljes készséggel osztanám, hogyha a kérést tevő megyéket lionunkbeli többi megyéktől elkülönözhetném; de miután köztük és a’ többi, jelesül pedig a felső tót megyék között, meUyeknek szinten a magyar nyelvnek körükbeui közönségesitésén azon akadályokkal és nehézségekkel küzdeni kellett, — különbség nincsen, miután ők mint integrans pars tekintetnek, és rajok nézve már az 1830-ik évi 8-ik törvenyczikk is kötelező erővel birt, — ezeknél fogva a’ tett kérésnek teljesítését nem vélem eszközölhetőnek. ’ '^‘Sre Horvátországot illeti: küldőim épen mivel a’ magyar nyelvnek mindenképi terjesztését
