1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
148 Törvény)«- latosság hű képe állásunknak: a’ magyar egy kicsiny zöld sziget, melly a’ szláv óceántól körülhullámozvaslata'ma- , nfim nggy felhábor°-ás kell hozzá, hogy általa elborittassék. ’S ha az elnök nagy bizodalmát fejezé és nemreii-ki a, gondviselésben nemzetünk fenmaradása iránt: en e teremben egy mosolyt revek eszre, hozza nem ban.t4W<’ messze , melly másféle reményektől lelkesittetik. — A' horvát művelje nyelvét; nincs okunk, sem jogunk ezt eltiltani: _ (igyekezzék lenni nagy nemzet; de maradjon e'törekvésében a’statusczélok korlátái között Hiszen mi is óhajtunk nagy nemzet lenni; mi is nagyszerű állást óhajtunk Europa nemzetei sorában; mi is szeretnök, ha országgyűlésünk olly fontossággal bírna, mint a' frank kamara, vagy az angol parliament hol egy kiejtett szó örömmel és félelemmel tölti be a félvilágot, mellynek tanácskozásait aggódó figyelemmel kisérik idegen koronás fejedelmek is; mi is óhajtanok, hogy hajóink nemzeti lobogók alatt bejárnák a’ földet, ’s nemzeti dalaink és énekeink messze szigeteken úgy ismertetnének, mint az angol ..Rule Britanniaa-ja, ’s onnét a’ csendes tengeren széltől zengenének vissza; — de azért, hogy nagy nemzet nem vagyunk, nem gyűlölünk más nemzetet, p. o. a’csehet, melly annak nem oka, mintáz illyrek gyűlölnek minket, kikannak, hogy illyr birodalom nem volt ’s nincs, szinte nem vagyunk okai; és mi, bár hatalmunk volna nemzetiségünk erőszakos terjesztésére, — mi nem élűnk vele, csak a’ status czélját töltjük be, midőn hivatalos nyelvvé egyet emelünk,’s nem annyira jogot gyakorlunk, mint kötelességet teljesítünk. _Még a’ nemzetiségről jog tekintetében szólok egy pár szót. Azt hiszem, két nemzetiség szemközt egymással nem bir egymás fölött semmi joggal, bármi nagy egyik, bármi parányi a’ másik; de ha két nemzetiség egymással harcza száll, melly a’ másikat fölemészté, elnyelé, nem jogát gyakorlá ugyan, de bűnt sem követett el, ha nem ő volt a’ megtámadó. ’S ha nemzetiségünk léte ekképen veszélyben forogna, én nem késném kijelenteni: hogy elő állt a’jus inculpatae tutelae esete, ’s nyugodt lelkisinerettel indítványoznám: hogy Horvátországban a’ tartományi gyűlés szüntessék meg, a’ megyék magyarországi lábra állíttassanak, ’s kezdessék meg és hajtassák végre az assimilatio nagy munkája. — A’ nemzeteket én ugv tekintem, mint az egyedeket: nekem nincs jogom megölni mást; de ha megtáinadtatom, ’s védelmemben az ellenfelet megölöm, nem követtem el bűnt; két nemzetiség két élet, ’s ha nemzetiségünk megtámadtatik, a’ megtámadót magunkban felolvaszthatjuk, a’ nélkül hogy bűnt követnénk el. — Nekem azonban még mindig reményem van, miképen azon két nép, melly egymásért ’s egymás mellett olly sokat harczolt századokon keresztül, nem fog egymás ellen harczolni, ’s napjaink szomorú jelenetei, mint alaptalan félreértések, el fognak múlni. Ugyan kérdem én, — nem a’ horvát követeket, mert ők nem akarnak szólani, de kérdek mindent: valljon az által, hogy a’horvátok eddig latinul szóltak ’s hivataloskodtak, elveszték e nemzetiségöket? valljon ha fogják tudni a’ magyar nyelvet, az által a horvátot el fogják e felejteni? — mióta a magyarok a’német, frank, angol nyelvet művelik, az anyai elhanyagoltatok ? — Véleményem röviden oda megy ki: hogy a’ közéletben a’ horvátnak joga van bármi nyelvvel élni; de a‘ hivatalos nyelvet meghatározni a’statusnak van joga; ’s ettől el sem állok, ’s ezért a’törvényjavaslatot, mint mellyben ezt tekintve inkább kevés foglaltatik, mint sok,— pártolom. Nem is tartom szükségesnek, hogy Bihar's mások kivánata szerint kerületre visszavitessék a’ törvényjavaslat, részint azért, mert ha kezdetileg óhajtóm is a' tárgyakat kerületi ülésben megvitatni, azonban itt elvekről nem lévén kétség, a’ többségre nézve az országos üléseket nem akarnám annyira puszta formává tenni, hogy bennök még csak a’ szerkezetről se értekezhessünk; részint azért, mert tudjuk, a" szerkezetet illetőleg, mi zavarban‘s nehezen született meg e’ törvényjavaslat; ’s ha most visszaviszszük, a' meddő viták a’ szerkezetre nézve csak megújulnának, mellyeket én akkorra kívánnék halasztani, midőn e’ tárgyra nézve a másik táblának meglehet helyes észrevételeit meg fogjuk érteni. Elnök: Közbe kívánok szólani arra, mit a’tisztelt követ ur mondott. Mi ezen 2-ik §-t illeti: azt tartom, hogy az általánosságban van mondva, de érthetőkép és jól; mert itt ezen szó „érvénytelen“ van hozzá adva, — az által minden aggodalom megszüntethetik. Sokféleképen lehet kimondani a gondolatokat; de bajosan lehet azt máskép jobban kifejezni; —- ezen szó „érvénytelen“ a’ dolgot tökéletesen kifejti; és igy, azt tartom, inegnyughatunk. Ekkor megjelent a’ mélt. Fő-RR-nek e’következő tagokból álló követsége: Kassai megyés püspök Ocskay Antal, fópokárnokmester gróf Keglevieh János, Ugocsa megye főispánya báró Perényi Zsigmond, Győr megye főispánya Marich Dávid, báró Kulrner Ferencz, — melly követségnek szónoka kassai megyés püspök Ocskay Antal ekkép nyilatkozott: „Van szerencsénk a’ t. KK. és RRnek a’ turmezei gróf panasza iránta’ mélt. Fő-RR. válasz-izenetét bemutatni, és egyszersmind öcs. kir. fensége meghagyásából a’ t. KKat és RRet elegyes ülésre — mennyiben a’ t. RR. tanácskozása tárgya engedi — meghíni, mellyben ő felségének k. kir. leirata fog felolvastatni. Kötelességünkben eljárván, magunkat nagyméltóságod és a’t. KK. és RRnek nagybecsű kegyeibe ajánljuk.“ — A’ követség eltávozása után — Elnök: Majd ha az elegyes ülésnek vége lesz, visszajővén, folytatni fogjuk a’ tanácskozást; most pedig menjünk át. Ezután a t. KK. és RR. elegyes ülésre átmenvén, — K. kir. vá- Nádori itélőmester Széli Imre által felolvastatott ö felségének f. e. julius 5-én költ k. kir. Tárgyában* Olasza a’ vallás dolgában, — melly az országgyűlési iratok közt 25. szám alatt találtatik. Jászára Királyi személy nők: Méltóztassék cs. kir. fenséged megengedni, hogy ezen most felolvasott k. kir. leirat a’ t. KK. és RR. teremében is annak módja szerint kihirdettessék, és azután kinyomtattassék. XVI. ülés naplója. Julius 6-án 1843.
