1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
XVI. ülés naplója. Julius 6-rin 1843. 147 fos ja majd legjobban kimutatni. A" magyar nyelv ügye még sok dajkálást, sok közremunkálást, sok áldó- Tömsnyj»zatokat és hosszast» fáradozást kíván: én tehát czélirányosnak sem tartom, hogy a’törvényhozás most a’fryaí^vek us ultrát víja ki; én a' kivételekre szavazok, Horvátország s azon megyék irányában, hol nyelvűn- té*“férgei* ég ezután fogják megtanulni és beszélni; sőt tartok tőle, hogy ha itt e’ teremben a’magyar nyelv ban non plus két még előmozdításáról többé szó nem lenne, azon külső kezek és erők, melly eknek a‘ tágas honban mellette még sokáig kell működni és fáradozni, — ezen hallgatás alatt ellankadnak. Borsod megye követe Szemére Bertalan: Követtársam a törvényjavaslatról általában — Szeréin, Verőcze, Pozsega megyék indítványairól 's kivánatairól részletesen szólván,— ahoz nincs mit adnom. Felszólalásomnak egyik oka azok, miket a’törvény általánosságáról hallottam mondatni. Én nem látom, hogy az ügy általános törvény által veszélyeztetnék. E1 törvényjavaslat föl fog terjesztetni, 's azt hiszem, ha a' kormánynak nincs megtartani szándéka, nem fogja elfogadni. Irtózatos political bűn volna, törvényt azon szándékkal fogadni el, hogy nem tartatik meg. 11a pedig elfogadja, meg is értheti a’ kormány azért is, mivel bár általános, de világos a" javaslat; azért is, mert czélja és terjedelme a’ felírásban még határozottabban megmagyarázhatik ; 's a’kormány nem csak azokat tudja, mik neki megiratnak, de azokat is, mik itt elmondatnak; 's mind ezek befolyással vannak a’ törvényjavaslat el- vagy nem fogadásába. — En azt sem ellenzettem, hogy e’három kifejezés: „polgári, egyházi, katonai“ bejőjön a' szerkezetbe, ’s azt tartom, mindezek mellett is a törvény általános maradt volna. Mi a’ generalis ’s mi a’ speciális törvény? magok e’ nevezetek tisztán meghatározzák. ’S kérdem én: valljon van e hatóság és hivatal, melly e’ három kifejezés alá nem tartoznék ? — Bizonyosan nincs. Tehát e’ három szó csak a’ genust fejezné ki, nem a’ részleteket külön-külön, — úgy hogy ha valaki e’ kifejezésekben részletességet lát, annak minden törvény részletes, mihelyt több szóbul áll. Én azt veszem észre, törvényeinkkel mi úgy vagyunk, mint fa- és kőhidainkkal: megszoktunk nagy erőt csak nagy testben vagy volumenben hinni, azért ha vékonydad vassodronyhidra lépünk, csak még sincs benne bizodalmunk. Azt hiszszük, a’ bővebb törvény erősebb is. — Felszólalásomnak másik oka azon theoria, vagy elv, mit Tolna követe a'kerületekben’s tegnap felállított. Órvendek, hogy vele rendszerint egy véleményben szoktam lenni, ’s annyival inkább sajnálom, hogy ez ügyben nyilvánított elveit teljességgel nem helyeselhetem. Beszédének argumentáló részébe nem ereszkedem; csak arra szorítkozom, mi benne az uralkodó alapeszme volt, t. i. hogy Horvátországban a kormány kinevezésétől függő hivatalok se köteleztessenek a' magyar nyelv tudására. Az érdemes követ ur aligha számolt elvének végkövetkezményeig. Kérdem én: valljon egy nép mi által nemzet: azáltal e, hogy saját alkotmány nyal bír, vagy hogy Független országot képez, vagy hogy külön saját nyelvén szól? Ha a' két első által nemzet a’ nép: úgy nem ismerek horvát nemzetiséget, mert magyar alkotmány alatt él, mert nem független, hanem meghódított s meghódolt ország, a’ mint legrégiebb törvényeink „regnum subjectum et incorporatuma-nak nevezik; — nem állítom, hogy alattunk van; de azt sem ismerhetem el, hogy felettünk van; hanem hennünk, velünk és általunk van: tehát az által nemzet, mert külön nyelve van, "s ez oknál fogva nem kötelezhetni még a’ hivatalbelieket sem a' magyar nyelv tudására? De kérdem én Tolna követét: a" jog létele's érvénye 's a’ nemzetiség, jog a’ sokaságtól, a számtól függ? — Azt hiszem, ezt nem fogja állítani; mert igy mindig jogszerű volna, mit a’ sokaság határoz. De ha a’jog nem függ a’ sokaságtól, ha a' nemzetiség pusztán a’ nyelvben áll: akkor nem csak Horvátország hivatalnokait nem lehet arra kényszeríteni, hogy magyarul tudjanak, akkor a’felsőmagyarországi tótok, az erdélyhatárszéli oláhok, a' bánsági ráczok hasonló kímélést ’s jogtiszteletet követelhetnek; mert a’ nemzetiség, nyilatkozzék bármi kis töredékben, egyaránt kímélendő, mert Magyar- és Horvátország egy, mert e törvényhozás mind a' (névre) két ország lakosaira nézve egyenlő rendelkezési joggal biríme Tolna követének elve ide vezet! — 's benne ki van mondva Horvátország függetlensége Magyarországtól.— Mi ellenben más theoriát tartunk. Az élet nyelvét illetőleg, beszéljen a’horvát, rácz, oláh, tót azon nyelven, melly neki tetszik; ha nekem tetszik 's tudok, angolul beszélek;—a’status az egy nyelvet óhajtja: de itt nem gátolhatja más nyelvnek használatát; ellenben a’ statusnak joga van a’ hivatalos nyelvet meghatározni, sőt miután nyelvegység a'jó kormányzásnak szükséges kelléke, azt meghatározni kötelessége is, — és ez az egyesekre nézve nem kényszerítés, mert hivatalt vállalni senki sem köteleztetik. Tehát a’ mi theoriánk igazságos; mert nem tesz különbséget a’ különajkú népek közt, lakjanak akár Magyar-, akár Horvátországban; de nem is lehet, hogy a’különajkú népnek több joga legyen Horvátországban, belőle azon furcsaság következnék, hogy egy horvát Magyarországban köteleztethetnék valamire, de már Horvátországban nem, — mintha bizony a’ jog ott talán az éghajlatban volna, vagy talán a’ földből származnék ! Mi szemközt igy állunk a’ horvátokkal: ők életnyelvnek a’ horvátot követelik, és nincs jogunk azt eltiltani; ők hivatalos nyelvvé is azt akarják emelni; azonban erről már joga van a’ statusnak határozni, ítéljen bár e’ jogról Europa bármellyik nemzete, bármelly statusférfiak , 's ha van sok status a’ világban, egy sincs ollyan, hol különajkú népek egy alkotmány alatt élnek, mellyhen nem volna egy a’ hivatalos nyelv. — Az illyrismusra nem bocsátkozom ki; óhajtanám azonban , hogy e’ kérdés hovaelőbb ex thesi és méltósággal tárgyaltatnék. — A’ mellékes kilobbanásoktól, ha ugyan van erőnk, azért kellene óvakodni, mert könnyen egy nemzeti gyülölség kitöréseinek magyaráztathatnak. Csak azt jegyzem meg: hogy nemzetiségünkre mi féltékenyebbek lehetünk, mint mások; mert Európában a’ magyar társ és rokon nélkül áll. — A’ Zemplén követe által érintett hason-37*
