1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 23. ülés
litni azon körlevelet, melly a’ fenébb idézett, úgy mint az 1792-ik évi Sept. 25-én a’ 21,098-ik szám alatt kibocsátott körlevélre Gömör megy e által tett felírás következtében az ország minden törvényhatóságaihoz, az ugvan azon évi Decemb. 21-én a’ 28,600-ik szám alatt ő Felsége egyenes parancsolatjából az előbbinek magyarázata végett bocsáttatott, és mellvnek szavai következők: per dictas circulares revcrsalium rcvcctionem non intendi, séd tantum reversales ante 1 -am Octobris anni 1781. emanatas, quae velut per benignam resolutionem anni 1782. in suo vigore reliclae sunt, ita ncc per articulum 1791 : 26. sublatae habentur intelligi: cum ceteroquin a tempore decreti tolerantialis, seu indc ab anno 1781 usus reversalium in conlrahendis mixtis matrimoniis cessaverit, imo per normalem resolutionem anno 1786 publicatam, de eo quoquc iám provisum sit: ut ex reversalibus etiam illis, quae ante 1-am Octobris 1781. emanarunt eae solum pro vigorosis reputentur, quae absque coactione datac, et absque subsequa reclamatione usu roboratae sunt. A’ méltóságos Főrendek által előadott történetirás tehát inkább a’ KK. és RR., mint a’ Főrendek kivánata mellett szól; mert öszve hasonlittatván az 1769, 1782, 1786, 1790 és a’ most kiirt 1792-ik évi intézvények, világos: hogy mind ezekben csupán olly reversalisokról volt szó, mellyek az 1781-ik Octobr. 1 —ső napját megelőzték, és mellvek ellen a’ kiadók maguk kifogást nem tettek; továbbá, hogy az 1790—ik évben a’ revcrsalisok használatban már nem lévén , azokról nevezet szerint a’ 26—ik törvény czikkelyben említést tenni sziikséges nem volt. — Végre, hogv azon revcrsalisok eltörlését , mellyek az 1781-ik évi Octob. 1-ső napja után kőitek, az 1790: 26—ik törvény általános rendeletébe maga ő Felsége is belé értette; és igy mindazon rendeletek, mellyek által később a’ revcrsalisok ismét érvényességgel ruháztattak fel, az 1790: 26. és 12-ik czikkelyekbe ütköznek, a’gyakorlat pedig törvényes szokásnak nem, hanem egyenesen törvény elleni visszaélésnek tartathatik. Midőn tehát a’ KK. és RR. a’ reversalisokat a’ múltra nézve is eltöröltetni kívánják, a’ törvénynek visszaható erőt tulajdonítani épen nem czéloznak, hanem csak kimondják azon intézkedéseknek érvénytelen voltát,mellyek a’ törvények világos rendelete ellenére a’ lelki ismeret szabadságának nyilvánságos megszorításával jöttek létre. Ha ez meg nem történik és pedig azon oknál fogva, mivel az alkotandó törvénynek visszaható erőt tulajdonítani nem lehet, a' KK. és RR. nem látják módját , mikép lehessen a’ jövendőt biztosítani; mert ha valamelly törvény elleni tényből, csak azért mivel megtörtént, törvényes erejű következményeket lehet húzni, ki áll értejét, hogy rév ersalisok ismét használtatni nem fognak, és a’jövő törvényhozás ugyanazon oknál fogva , melly a' méltóságos Főrendek által felhozatik ismét azon kénytelenségbe nem lesz, azokat szinte úgy, mint most a’ méltóságos Főrendek czélozzák, a’ múltra nézve megtartani ? — A’ KK. és RR. mindezeknél fogva úgy vélik, hogy a’ reversalisok soha törvényes erővel nem bírtak, és azért azoknak érvénytelenségét kimondani lehet a’ múltra nézve is a’ nélkül, hogy a’ törvénynek visszaható erő tulajdonitatnék. 11. Az áltat menetre nézve a’ méltóságos Főrendek megegyezvén, hogy az eddig gyakorlatban lévő 6 héti oktatás , ha az 1790: 26. czikkelv 12-ik §-a azon rendeletének ,,Ne transitus temere liánt“ megfelelő más alkalmas mód találtatnék, szüntessék meg: a’ KK. és RR. nem ellenezték, hogy' az általmenet bizonyos ünnepélyes formaságokkal történjék, és c’ tekintetből azt tették indítványba, hogy az általmenni kívánó szándékát az illető törvényhatóság előtt bejelentvén, világi tagokból vegyes választmány küldessék ki, melly kiküldetése után 15. nap alatt a’ folyamodót meghallgatni, és ha kijelentett szándéka mellett megmarad , egy a’ szabad általmenetről szóló bizonyság levelet részére azonnal kiadni, a’ végezettekről pedig a’ kiküldő törvényhatóságnak tudósítást tenni köteles leend; ezen tudósítás az 1790 : 26. t. ez. 13—ik §-ának rendeletéhez képest szükséges tudomás végett ő Felségének felküldendő lévén. A’ méltóságos Főrendek ezt elegendőnek nem találták , hanem részükről azon módosítást javaslották , hogy a’ választmány kiküldetése után lo. nap alatt a’ fal vamodot kihallgatván, rendeljen 4 hetet, melly alatt szándékát komolyan megfontolhassa ; ezen idő eltöltő után pedig őtet újólag kihallgatván , tegyen minden esetre tudósítást; és ha az általmenni kívánó szándékában ekkor is állhatatosan megmarad , még az általmenet előtt ezen tudósítás ő Felsége eleibe az engedelem kiadása végett felterjesztessék; hogy pedig hasonló esetekben a’ legfelsőbb elhatározás hosszabb időre ne haladjon , megny ugodtak abban is , hogy ő Felsége kéressék meg olly rendeléseket tenni, miszerint hasonló esetben a’ válasz 3 hónap alatt mindenkor kiadassák. E' két javaslatnak Öszvehasonlitásából első tekintettel látni lehet azon különbséget, mellyben a' méltóságos Főrendek véleménye a’ KK. és RR. véleményétől lényegesen eltér; ez pedig abban áll, hogy a' méltóságos Főrendek az általmenetre legfelsőbb engedőimet kivónnak; a’ KK. és RR. ellenben az általmenetelt bármelly engedelemtől felfüggeszteni nem akarják. Véleményük támogatására a’ méltóságos Főrendek felhozták az 1790: 26. t. 13—ik §-át és azt adták elő: hogv bármi foglaltassák is a’ bécsi és linczi békekötésekben, az 1790 : 26 mint későbbi törvényt tartván szabályosnak, miután ebben az átmenet a’ katholika vallás elveivel ellenkezőnek mondatik , és ezért, nehogy az általmenet vakmerőén történjék , az rendeltetik : hogy hasonló esetek ő Felségének bejelentessenek, a’ korlátlan átalmenet megengedve nincs; az eddig gyakorlott 6. béli oktatást sem látják tehát törvénybe ütközőnek; de ha ez megszüntetik, az átmenet esetében a' legfelsőbb engedelem tartalékát annjd inkább szükségesnek vélik. A’ KK. és RR. mind ezen okokra megfeleltek nevezetesen megmondották azt, hogy ha az átmenet a’ katholika hit elveivel ellenkezik, ő Felsége az engedelmet vagy soha sem adhatja meg , vagy ha igen , azt kell állítani , hogy a’ katholika bit elveitől tetszése szerint felmenthet ; ezen okfóbül merített okoskodás tehát kclletinél tovább terjed; megmondatták azt, hogy az 1790 : 26. t. ez. 13—ik §-ban egy szóval sincs említve a' legfelsőbb engedelem szüksége ; mivel pedig az 1790: 26—ik törvény a’ bécsi és linczi békekötés alapján alkottatott, ha azon szavait ,,ne transitus temere fiant“ magyarázatot kívánnának, ezen magyarázatot nem királyi rendeletekből, hanem ugyan azon kutfőkbül kell meríteni, mellyekből maga az 1790: 26. t. ez. merítve van; és igy a bécsi és linczi békekötésekben az 1608 : 1-ső és 1647: 5. t. czikkekben az általmenet korlátlanul szabad lévén, az 7 23. Ütés írásai. Augustus 9-kén 1843. 2Ó ()ís'/,áfiauii/. /1 fisat II.
