1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve

15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843.

Tanácskozásba vétetvén a’ 27—ik pont ,,a’ birák vitatkozása nyilvános légyen-e vagy nem'?’’ minthogy a’ nyilvános szavazás bizonyos körülmények között a’ bíróság tagjainak vagyonbeli, vagy egyéb károkra fordulhatna; ’s miután a’ vitatkozásból csak nem kikerülhetlenül kivilágolnék, mikép szavazand a’ bíróság külön mindenik tagja: megállapittatott — hogy a’ birák vitatkozása és szavazása ne légyen nyilvános.

A’ 28-dik pont alatti kérdés ,,elitélésre szükséges-e a’ szavazók egyhangúsága vagy nem?” olly képen intéz— tetett el, hogv a’ szavazatok egyhangúsága nem kívántatik meg szabályosan az elitélésre; — az iránt, hogy erre a’ szavazatok milly többsége lészen szükséges, — az Alválasztmány a’ részletek között határozandja meg.

A’ 29-dik pont ,,a’ megsértett formákra nézve van-e felcbbvitel?” ’s a’ 30-dik pont: az érdcmlegi felebbvitelnek adatik-c hely vagy nem?” igen-ncl döntettek cl.

A’ 31-dik pontra nézve: ,,megújithatja-e a’ közvádló a’ büntető port vagy nem?” ’s az ezzel öszvefüggő 32-dikre ,,megújíthatja-e ezt a’ vádlott vagy nem?” igen gyakoriak lévén a’ példák, hogy felmentés, vagy elmarasztalás után új ’s elhatározó ellenadatok kerülnek elő, ’s a’ köz igazság kívánván, hogy illyenkor az előbbi próbák hijányából, vagv szűkéből felmentett elmarasztaltassék, ’s más részről a’vádlott biztossága követelvén, bogy ártatlanságának kiviláglására, ’s a’ büntetés elhárítására, elmarasztalás után is törvényes mód szolgáltassék; de azért is hogy a’ büntető kereset nem ritkán magányos keresettel is van kapcsolatban, batároztatott: hogy közvádló, és vádlott megújithatják a’ pert.

Melly pontok ekkép megvitattatván és elfogadtatván, a’ felebb meghatározottakhoz mérséklendő bizonyítási tan kidolgozása, nevezetesen e’ bizonyitványok nemeinek, és nyomadékának meghatározása az Alválasztmányra bízatván, ’s ugyan csak erre a’ vétségek, 's büntetésekről! törvénykönyv általános részében megállapítandó azon eszmék kifejtése is, mellyek a’ beszámítást, vétkes szándékot és vétkes mulasztást, bűnokozást, bűntársulatot, bűnkisértést, 's bűnteljesitést ’stb. illetik.

Az országos Választmány ezen kérdés megfejtésére: ,,mik légyenek a’ büntetés nemei, jelesen megtartassék-e a’ halál büntetés?” tért által. Melly tárgy felett a’ tanácskozások ezen ülésben bé nem fejeztetvén — azoknak folytatása más napra hagyatott.

22(J (28—29)

\lll-ik ülés December 22-ik napján 1841-ik esztendőben

a megnevezetlek jelenlétében.

Folytattatván a’ halálos büntetés kérdése feletti tanácskozások

A’ n. m. Választmány tagjai közül nehányan a’ halálos büntetést még most nem tartották nélkülozhetőnek, és ezek a’ kérdést nem a’ jog, vagy emberiség altalános szempontjaiból, hanem azon gyakorlati tekintetből látták felteendőnek, valljon azon czélok, mellyek elérésére a’ halálos büntetés használtatik, a’ büntetésnek más nemei által nem szinte úgy elérbetők-e? mert ha bebizonyul, hogy a’ társasági czélok biztosítására a’ halálos büntetés megkivántatik, úgy annak valamint a’ háborúnak jogossága az önvédelem eszméjéből önként következik. Nem különben ha kimutattatik, hogy' a’ halálos büntetés a’ bűntettek, például a’ gyilkolások mcggátlására a’ leghathatósabb, nem szenved kétséget, hogy az az emberiséggel sem ellenkezik; mert kettő között lévén a’ választás, az igazság érzete hozza magával, hogy inkább a’ vétkes szenvedjen halált büntetéskép, mintsem az ártatlanok gyilkoltassanak. Egyéb okaikat a’ következőkben adván elő:

Fő tekintet a’ halálos büntetés eltörlése ellen, az egész mívelt világ példája. Történtek ugyan a’ halálos büntetés eltörlesztésével kísérletek, de azoktul a’ törvényhozás ismét mindenütt visszalépett, és a’ büntetésnek ezen szigorú nemét a’ szükség jelen óráig minden törvénykönyvben fentartotta. Egy illy intézet, melly a’ századok hosszú során keresztülélt, nem nélkülözhet erős alapokat az emberi természetben. Azon elméleti okoskodások, mellyek ezen büntetés ellen felhozatnak, más nemzetek törvényhozói előtt is ismeretesek valónak; és ha mindezek ellenére mindenütt még a’ szelíd szósz nemzet törvénykönyvében is feltalálható — tanácsos-e a’ népek köz Ítélete ellen a’ halálos büntetést épen nálunk megszüntetni, hol a’ nép erkölcsi míveltség tekintetében sok másnál alantabb áll.

Egy más tekintet a’ halálos büntetés mellett inkább az érzelem, mint a’ gondolkozás köréből van véve. Bizonyos bűntettek nemeire nézve — értve ollyanokat, mellyeknek elkövetője többé sem magával, sem a’ polgári társasággal ki nem békülhct, — a’ halál igen emberi neme a’ büntetésnek. A’ ki atyját, anyját, jótévőjét orozva szándékosan meggyilkolta, az emberek ezen osztályába tartozik. Ha tettének súlyát érzi — úgy áldás reá nézve az élettől szabadulni; ha nem görnyed alatta, úgy megrögzött gonosz, kit emberek közt azok bátorságának veszélyeztetése nélkül megszenvedni nem lehet. Ám légyen, hogy az emberre nézve nem létezhet absolut jávíthatlanság — de áll—e az emberi társaság az erkölcsi kifejlődés, a’ keresztény szeretet azon fokozatán , hogy a’ szándékos atyagyilkost, midőn busz évi fogsága után kiszabadul, körében ismét felvegye. Azon nemleges tény, hogy fogsága alatt nem tett roszat, elegendő megnyugtatás leend-e polgár társaira? vagy inkább javulása felett örökös kétkedésnek lesz helye, annál fogva: hogy atyját kétszer megölni úgy sem lehet.

De a’ halálos büntetés azon hathatóságánál fogva, miszerint bűn elkövetésétől inkább, mint más büntetés képes az embereket elrettenteni, a’ bűntettek megelőzésére, a’ legsikeresebb büntetés; és a’ halálos büntetés fentartása mellett ez a’ legfontosabb ok. Történnek ugyan öngyilkolások, vannak kik csekélységért életüket koczkáztatják, vagy kikre a kivégeztetések látványa behatást nem tesz; de mind ezek csak egyes kivételek, a’ köztapasztalás tagadhatatlanúl bizonyítja, hogy az emberek véghetetlen többsége az élethez mindenek felett ragaszkodik, és azért az életnek megszüntetése mindig a leg-