1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve
75. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. 227 (2i>—ao) félelmesebb büntetés fog maradni. Felhozatik ugyan a’ halálos büntetésnek sikeres volta ellen a’ tapasztalás, mi szerint az, századokon keresztül a’ legnagyobb kegyetlenségekkel használtatván, a’ vétkeket megelőzni nem volt képes, és Imgv a' múlt idők példája inkább azt bizonyítja; hogy mentői kegyetlenebbek voltak a’ büntetések, és gyakoriabbak a’ halálos büntetések, annál roszabb lábon állott a' közbátorság állapota; — de ezen okoskodást megfordítva, szinte állítható, hogy a’ halálos büntetés nélkül a’ közbátorság még kevésbé lett volna biztosítva, és ezen állítás valóságát igazolni látszik azon kény telenség, miszerint a' halálos büntetést ott is, hol már eltöröltetett, nem nélkülözhették, és visszaállították. — Hogy a’ szigorú, sót kegyetlen büntetések félelme sem volt képes a’ múlt időkben a’ köz bátorságot annyira is fentartani, mint az jeleideg szelidebb büntetési mód mellett fenáll, egyik oka a’ nemzetek jelen erkölcsi kifejlődésében, miveltségében kereshető, melly a’ múlt időben még alantabb állott mint most, ’s a’ melly ha megasabb fokra emeltetik, ha a’ népnevelés által annak erkölcsei még inkább szelídülnek, és javíttatnak, elkövetkezhetik azon idő, mellyben a’ halálos büntetés szüksége megszűnik, ezt mindenki óhajtja, és reményű; a’ különbség csak az, hogy a’ n. m. Választmány ezen tagjai még a’ jelen körülállások között, nem látván a’ halálos büntetést nélkülözhetőnek, és más büntetés által kipótolhatnak, annak végképeni megszüntetését sem javalhatják. Sokan úgy mondanak a’ n. m. Választmány ezen tagjai, az ellenvéleményüek közül magok elismerték, hogy a’ jelen fenyítő rendszer fentartása mellett — nem lévén a’ halálos büntetés pótolható — annak eltörlése csak az újabb rendszer behozatalával történhetnék czélszerűen, melly a’ halálos büntetésnek más büntetés nemével leendő kipótolását lehetségessé teszi. De mi által pótolná ez is a’ halálos büntetést? lehet-e magányrendszer körében keresni a’ pótlékot, mikor még nem bizonyos, nem fog-e a’ magány rendszer a’ teendő próba után elvettetni? Hol lesz pedig a’ hallgatórendszer körében a’ halálos büntetés surrogatuma? Egyébkint is a’ magány elzárás kivált a’ bűntettek megelőzésére nézve koránt sem oily hathatós büntetés, — mert noha a’ szigorú magány elzárásban hosszas lévén a’ kin, mellvet a’ rab szenved, e’ tekintetben sanyarúbb büntetés a' halálosnál; még is mivel a’ halálos büntetésben a’ látszatos rósz nagyobb a' valónál, ez a- bűntől való elrettentésre sokkal alkalmasb eszköz amanál; mert továbbá a’ haláltóli irtódzás inkább természeti érzetből mint eszméletből eredvén, ezen a’ halálos büntetésben lévő roszat mindenki magyarázat nélkül felfogja, 's ez már magában függetlenül a’ végrehajtástól, és annak látásától, leghathatósabban érinti az emberek képzelődési tehetségét. A’ magány elzárás sanyarusága ismeretlen — a priori, kivált miveletlenebb emberek által; kik közül kerül a' legtöbb vétkes, nem olly könnyen felfogható, sok időben kerül, még annak ismerete közönségesen elterjed, és egy nemzedék múlik el, mig a’ magány elzárásban lévő rosznak tudása a’ nép minden osztályaiba annyira eljut, hogy annak eszméje közönségesen visszarettentő erővel bírjon; — addig tehát a’ halálos büntetés minden pótlék nélkül lesz eltörölve. Pedig nehéz meghatározni, hogy a’ halálos büntetésnek olly általános eltöröltetése, miszerint az többé bár mi körülállásokban, és bár mi vétkekre se alkalmaztathassék, milly hatással leend a’ társasági állapotokra. Nem kívánják a’ n. m. országos Választmány ezen tagjai a’ halálos büntetést mind azon esetekre, mellyekre eddig állott, megtartani, sőt inkább czéljok azt mentői kevesebbre szorítani, és e’ részben legbiztosb útnak látják azt, mellyet az angolok követtek. Az angol törvényhozás mint egy húsz esztendő óta a’ 78, vétkes esetet, melly halállal büntettetett, lassankint 12-re szállította le. Ila látta, hogy a’ bűntettek bizonyos nemei a’ halálos büntetésnek azokra nézve lett megszüntetése után nem szaporodtak, egy lépéssel tovább ment, és más bűntettekre is eltörölte azt. Ezen példát követve kívánnák nálunk is a’ közbátorság veszélyeztetése nélkül lassankint a’ halálos büntetést megszüntetni, mire nézve javaslották: hogy d) tekintetbe véve más nemzetek törvénykönyveit is, a’ lehető legkevesebb esetekre szorittatnék a’ halálos büntetés; ft) annak helye csak legvilágosabb, és az ellenkezőnek lehetőségét kizáró próbák mellett lehetne; c) az elitélésnél a’ szavazatok nevezetes többsége, ha nem egyhangúsága kivántatnék meg; d) és a' fejedelem megkegyelmezési joga fenmaradna. Illy korlátok kozott majd nem lehetetlen, hogy a’ halálos büntetés ártatlanon végrehajtassák, — ’s ez által azon eset, hogy az elitéltnek ártatlansága a’ büntetés végrehajtása után derüljön csak ki, az alig megtörténhetők sorába tartozván, a’ halálos büntetésnek jóvá nem tehetéséből (irreparabilitas) merített ellenvetésnek fontossága elenyészik. Minden esetre sokkal tanácsosabbnak tartják a. n. m. Választmány ezen tagjai igy a' tapasztalás biztos utján haladni, mind egyszerre, és végképen eltörölvén a’ halálos büntetést, annak a’ lehetőségnek tenni ki a’ törvényhozást, hogy azt később ismét visszaállítani kéntelenittessék. Azok közül, kik a’ halálos büntetésnek eltorültetése mellett nyilatkoztak, némellyek a’ halálos büntetés jogszerűségét is kétségbe hozták, miután a’ Status az egyén minden polgári viszonyok felett álló személyességének eltörlesz— tésére ’s az egyéni tökéletesbülés lehetetlenitésére nem lehet jogosítva. Többen azonban elmellőzvén a’ jogszerűség kérdését, vagy meg is engedvén, hogy a’ halálos büntetésre joga van a’ Statusnak, és hogy élhet vele, ha fentartására szükségesnek találná, ’s ha nélküle czéljai létesíthetők nem volnának, — azért nyilatkoztak a’ halálos büntetés ellen, mert nem czélszerü, ’s mert a’ belőle származó rósz néha nagvobb az általa fenyítendő bűntett által okozoltnál. Tagadni ugyan nem lehet, hogy a’ vétek-megelőzés mindig egyike marad a’ büntetések fő czéljainak, de eléretett, vagy csak megközelittetett-e ezen czél a’ halálos büntetésnek évezredekig tartó gyakorlata által? A’ históriai adatok ellenkezőt bizonyittanak. Minél gyakoriabbak voltak a’ halálos büntetések, annál sűrűbben fordultak elő épen azon bűntettek, és vétségek, mellveket halállal parancsolt megfenyíttetni a’ törvény. A’ hosszas gyakorlat azon tekintet, hogy minden korban, minden nemzetnél divatozott a’ halálos büntetés — illyes eredmények után — nem a’ büntetés mellett hanem ellene nevezetesen czélszerüsége ellen szól, ’s csak azt bizonyítja, hogy a’ halálos büntetésnek alkalmazása azon általános tévedések közé sorozandó, mellyeket néha századról századra megállapít n’ törvényhozásban a’ gyakorlat. 57*
