1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 268. ülés
CCLXVIII ülés Fó-RR. naplója November 8-án 1844. 281 viselteinek, akkora’ m. Fö-RR részéről kimondott diffidentiae votnmnak semmi következménye nem lenne; és igy 2-ík rendi ízea’ törvényjavaslatból ezen szavak: „Egyedül a’ RR tábláját illetiki lennének hagyandók. k'öiKük é**8 Gr. Pál/fy József: — Sajnálom, hogy ezen pillanatban, midőn már hét-bárom nap múlva vége lesz az or- fedezése irLi. szággyülésnek, mégis kénytelen vagyok a’ tanácskozást tartóztatni. Mint már egyszer kijelentéin, hogy nekem az országgyűlés véghatárnapja előadásaim modorára nézve sinórmértékül nem fog szolgálni, miután nem mi vagyunk okai annak, hogy az országgyűlés határnapja kitiizetetl, hanem más: következéskép az, ki az országgyűlésnek véghatárnapját rendelte, oka lesz annak, ha az idő rövidsége miatt nem történik semmi. Nekünk tekintetbe kell venni azon körülményeket, mellyekben vagyunk, miszerint olly országban élünk, hol minden 3 évben lartalik országgyűlés, ’s oily reformokról van szó, mellyeket olly hamar végbevinni nem lehet, hol magának a’ kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy elég időt adjon a’ dolgok kifejthetésére; és igy, midőn a’ tárgyak még bevégezve nincsenek, és a’ kormány mégis az országgyűlést berekeszteni kívánja, — mint mondám, — ha az országgyűlésen semmi sem történik, a’ vád semmikép az ország rendéit, hanem egyedül és kirekesztőig csak a’ kormányt fogja illetni. Most gr. Széchenyi István urnák példáját követvén, minden pártok felett kívánok állani, és véleményemet ahhoz képest fogom kijelenteni. A’ m. Fö-RR által megállapított kezelést tekintetbe véve, őszintén megvallom, hogy azon gondoskodását Komárom megye tisztelt örökös főispánjának, hogy a’ mélt. Fö-RRnek óvatossággal kell eljárniok, miután most próbául csak az első lépést teszik, valójában meg nem foghatom; ez egy uj neme az óvatosságnak, és legalább azt véltem volna, hogy midőn valakinek pénzt adunk kezébe, meg kell fontolnunk, kinek a’ kezébe adjuk azt. De mit csinálnak a’ t. RR és a’ m. Fö-RR?; a’ m. Fö-RR annak példáját követik, ki az egér feletti gondoskodást a’ macskára bízza; mert a’ macskának különös tulajdonai lehetnek ugyan, de mégis azon természete van, hogy egérrel szokott élni, és nem könnyen állhat ellent ezen természetes ingernek, és igy minden bizonynyal a’ macska az egeret meg fogja emészteni. így fogunk mi is járni a’ pénzzel e’ kezelés mellett. Mi gróf Széchenyi István ö mltgának dicséretét illeti, hogy t. i. a’ t. RR magas szempontból indulnak ki, ’s magokat vontatóba vinni nem engedik: hogy ez mikép alkalmazható a’ t. RRre? valóban nem értem; mert azt tartom, a’ mélt. Fö-RR előtt is ismeretes lesz azon remorqueur, — kinek nevét előhozni nem akarom, — ki a’ t. RRel vontatóba vinni, és indítványának elfogadására bírni tudta, melly a’ t. RRnek előbbi véleményétől legmesszebb állott, holott volt indítvány, melly közelebb állott volna a’ l. RR véleményéhez; és igy nem magas szempont, hanem remorqueur volt az, mi a' t. RRet vontatta. Most a’ kezelésre általmenvén , kijelentéin már minap is a" m. Fö-RRnek, hogy m. gr. Széchenyi István ur indítványát a’ kezelésre nézve — mert ö Felsége és a’ t. RR által ajánlott kezelés között semmi különbséget nem találok, — csak akkor vélném elfogadhatónak, ha minden slatusjövedelemnek kezeléséről volna intézkedés, mert akkor látnám a’ felelősségnek kivitelére az első lépést megtéve lenni, — ámbár hazánkat más alkotmányos országokhoz hasonlüani nem lehet, miután nálunk azon természetelleni összeköttetés következtében a’ kormány, ha többsége nincs is az országban, mégis tovább kormányozhat, és a’ kormányról lelépni nem kénytelen, és mi nem kényszerithetjük öt a’ Ielépésre, holott más alkotmányos országokban a’ kormány, ha többsége nincs, kényszerítve van a’ Ielépésre, — de miután itt nem minden slatusjövedelemnek kezeléséről van szó, hanem csak egy külön pénztárnak kezeléséről, és olly kormánynyal állunk szemben, melly minduntalan tagadja, hogy a’ nemzetnek felelősséggel tartozik: illy kormányhoz a’jelen körülményekben lehet-e bizodalma a’ nemzetnek? Egyébiránt tisztelem gr. Széchenyi István ö mltgának azon meggyőződését, miszerint a’ kormány iránt tökéletes bizodalommal viseltetik; azonban meg nem foghatom, hogy mind a’ mellett mégis olly kis summára szavazott; merta’ következetesség azt kívánta volna, hogy nagy summát ajánljon. Úgy hiszem, nem csak jogában, hanem kötelességében is áll a’ törvényhozó testületnek, gondoskodni arról, hogy a’ nemzetnek tulajdona biztosit— tassék, és most kérdem: miben áll azon tervezett kezelési mód? Ugyanis a’ kormány nevezi ki az igazgatót; ki van ugyan mondva, hogy az igazgató felelősséggel tartozik a’ nemzetnek: de mikép eszközölhető ezen felelősség, és miben áll az, ha a’ kormány nevezi ki az igazgatót? A’ m. Fö-RR többsége szinte a’ kormány által kinevezett emberekből áll, tehát kérdem: ki fogja a’ diffidentiae volumot kijelenteni a’ kormány ellenében? Ezen egész felelősség tehát nem egyéb, mint illusio, melly csak papiroson lesz, de valóságban létezni nem fog; mert a' diffidentiae volumnak kijelentése lulajdonkép nem az ország rendéitől, hanem egyenesen hivalalbeli emberektől fog függni. A’ t. RR kezdeményi jogukat említik; de nem tudom, miért teszik ezt? talán azért, hogy abba belé akadjanak a’ m. Fö-RR, és az egészből ne legyen semmi? mert hisz azt úgyis tudjuk, hogy a’ t. RR tagadják a’ mélt. Fö-RRnek kezdeményi jogát. — Szóval az egészből csak azt látom, hogy a t. RR ezen egy remorqueur által magokat vontatni hagyták, és egyes személynek kedvéért ollyasmit fogadtak el, mi utasításaikkal nem egészen megegyezlethetö. Én tovább nem akarom vitatni e’ tárgyat. (A’ baloldalról: „Helyes!“) Akár helyes, akár nem helyes, tapasztalásból tudhatják a’ mélt. urak, hogy helyeslésökkel vagy nem helyeslésükkel mit sem törődöm, hanem őszintén ki szoktam mondani mindig meggyőződésemet. Nekem ezen tárgy, melly iránt most tanácskozunk tökéletes reményt nyújtott, hogy az indulatok lecsillapittatni, és azon egyének, kik egymás ellen ellenségesen állottak, egyesülni fognak a’ nemzet tulajdonának biztosítására; de némileg nem is csalatkoztam, mert a’ m. Fö-RR egyesültek, de miben?; egyesültek egy olly határozatnak hozásában, melly ben hogy én részt nem vettem, mindig dicsőségemnek tartandom, és őszintén kívánom, hogy azon német közmondás alkalmazható volna a’ magyar nemzetre: „Das gebrannte Kind fürchtet das Feuer“; de sajnálva kell tapasztalnom, hogy ezen nemzet, melly már annyiszor megégette magát, mégsem józanul; és igy azzal fejezem be beszédemet: hogy azon nemzeten, melly tapasztalás állal nem józanul, tapasztalás által segíteni egyáltalában nem lehet. Gr. Széchenyi István: — Midőn alázatosan kérném, hogy ezen dolgot végeznék be valami módon, csak azon egyet vagyok bátor felfogni és kiemelni: hogy épen azon pillanatban, midőn ö cs. kir. Fökerczegsége, kinek intó— Fő-Rendi Napló VII. köt.
