1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 268. ülés
282 CCLXVIII ülés Fö-RR. naplója November 8-án 1844. 2-ik rcndiie-séf. ha valaha és valaki, bizonyosan én a’ legnagyobb méllánylaltal szoktam fogadni, — mondom: midón ö Föne“ "lukse^ herczegsége talán igazsággal azt mondá, hogy talán egy kissé kora a’ kormány ellen bizodalmatlanságot kijelenteni, fedexéseiránt.gr pá|fly Jözsef ur azt állítja, hogy nekem a’ kormány iránt határtalan bizodalmám van. E’ tekintetben mondhatom, hogy két szék közt pad alatt vagyok (Tetszés). Gr. Apponyi György: — Political hitvallásomat ma nem fogom nyilvánítani, mert azt hiszem, hogy 18 hónapokig lévén együtt, e’ tekintetben egymást ismerjük. — Én mind azon kérdéseket, mellyeket gr. Széchenyi István ö mllga megpendített, azon nyilatkozat után, mellyet Nádor ö Föherczegsége telt, bevégzetteknek tekintem, és tisztán csak a 6-ik §-ra szorítom észrevételemet, és röviden kijelentem: hogy Sáros megye t. főispánjának indítványát elfogadom, hozzá tévén azon egyetlen egy eszmét, mellyet hasonlókép az izenetbe szeretnék tétetni, mclly illeti a’ t. KK és RR azon állítását, hogy a’ kezdeményi jognak gyakorlatát abban látják a’ t. KK és RR, ha a' bizodalmatlanság kijelentése nálunk kezdődik. Én — valamint Sáros megye tisztelt főispánja mondá — a’ kezdeményi jog iránti vitatást el akarom mellőzni, nem azért, mintha tartanék az e’ részbeni vitatástól, hanem mivel az idő nem engedi, hogy e’részben vitatkozást folytassunk. Röviden kijelenteném tehát, hogy a’ m. Fö-RRnek e’részben határozott meggyőződésük van, de most nem akarnak a’ kezdeményi jog iránti vitatkozásba ereszkedni; egyébiránt ebben a’ kezdeményi jognak gyakorlatát úgysem látván. Gr. Károlyi Lajos, abauji főispán: — Én is egyáltalában csak a’ 6-ik §-nál akarok maradni, mert sem kedvem. sem kívánságom nincs azokra, miket gr. Pálífy József előadott, visszamenni, mert én azon leczkézéseket idevalóknak nem tartom; hanem csak röviden kijelentem: hogy Sáros megye tiszt, főispánjának indítványát elfogadom. Gr. Zichy Olló: — Nehogy a’ felelősség elve az alkalmazásban csupa játékká váljék, gr. PálíTy József ö méltóságával szavazok. Gr. Cziráky János: — Egyedül a’ tárgyalás alatt lévő 6-ik pont szerkezetére szorítva előadásomat, ’s azon elvhez hü, mellyet a’ kezdeményi jog iránt más Ízben kijelentettem, jelenleg Sáros megye tiszt, főispánjának indítványa mellett nyilatkozom. Gr. Teleky László: — Nem szólaltam volna fel e’ tárgybán, ha hogy Abauj megye liszt, főispánja mind azokat, mellyeket gróf PálíTy József felhozott, nem ide valóknak nyilvánította volna, min valóban csudálkozom, és felfogni nem tudom, hogy a’ tisztelt főispán ur mi módon és milly logicával mondhatja ezt? miután gr. PálíTy József ur nem mondott egyebet, mint azt, hogy vélekedése a’ kezelésre nézve a’ t. RR vélekedésévelnem egyezik meg, és e’ tekintetben, megczáfolta a’ t. RRet egyszersmind ellentétbe helyheztelte magát a’ mélt. Fö-RR többségével. Hogy ez miért ne volna idevaló, nem látom által, kivéve ha csak a’ mélt. ur talán azt tartaná nem ide valónak, hogy akkor is felszólal az ember, midőn nagát isolált állásban találja. Én más szempontból tekintem a’ dolgot, és az isolalt állást teljességgel nem tartom reánk nézve szégyenitönek; kétszer voltunk már isolált állásban a’jelen országgyűlés alatt, mi t. i., kik itt egyformán szoktunk szavazni, egyszer a’ városi ügyben, és most, ’s ez bizonyosan egyszer sem vált szégyenünkre, hanem mind a’ kétszer inkább dicsőségünkre szolgált. Abban, mit gróf Széchenyi István ur kijelentett, kettő foglaltatik; az egyik: a’közös teherviselés elve, és ezen elvet üdvözlöm, és bizonyosan azt, ki ezen elvellen nyilatkozik, pártunkhoz tartozó embernek elismerni soha nem fogom! — (A’jobboldalról „ügy van!“) Másik: a’ kezelés; e’ részben pártolom mind azokat, miket mélt. gr. PálíTy József ur előadott, és úgy hiszem, hogy azon kezelés iránti felelősség, mellyet a’ mélt. Fö-RR és a’ t. RR. megállapítottak, teljességgel nem ollyan felelősség, miilyennek alkotmányos országban divatoznia kell. — Azt mondják méltóságtok, miként elegendő biztosítás az, hogyha az, ki pénzeket kezel, itt megjelenni és az országgyűlésnek számolni tartozik. Ezt én elegendő biztosiléknek nem tartom, a’ felelősségnek elve országunkban eddig is divatozott, ennél sokkal világosabban ki van az mondva Ulászló VI—ik könyvének 7-ik czikkében, és mind a’ mellett mégis oda jutottunk, hol most vagyunk. Én tehát, ezen előzményekből kiindulva, ezen félszeg felelősséggel meg nem elégszem, ’s azt hiszem, hogy az bizonyosan honimk alkotványos jogainak csak csorbítására szolgáland. — Véleményem szerint, idöelőtti azoknak örvendezése, kik bennünket isoláltan látnak! Nekünk e’ kezelésben a’ teljes felelősség eszméjét ki kell vívnunk, de teljes felelősséget erővel lehet csak kivívni; mert csak ott van felelős kormány, hol a’ nemzet erős, és igy minden utakon és módokon igyekezni fogunk azon, hogy erősek legyünk és reményiem, ebben utoljára czélt érendünk, és akkor nem leszünk isolálva, sőt isolálva fogja magát azon párt érzeni, melly nem az egész elvet kívánta kimondani, hanem csak annak kezdetét, — isoláltan — azok, kik azt gondolják, hogy itt már meg lehet állani. Gr. Széchen Antal: — Nem szokásom, hogy a’tanácskozást azon térre vezéreljem, valljon a’tábla egyes tagjai által felhozoltak idönkivüliek-e, vagy nem? de nem titkolhatom el, hogy minekutána mind azok, mellyek felhozattak , legnagyobb részt az általános tanácskozást illették, a’ KK és RR a’ mélt. Fö-RR javaslatát elfogadván, a’ kérdés ezen oldalát a’ magam részéről bevégezettnek tekintettem. Gróf Teleky László említette, hogy ezen kérdésre néüve magát pártjával — mint ö mondá — isoláltnak látja, és ebben dicsőségét találja; a’ mélt. főrendi tábla ezen oldala ellen is sokszor vádképen hozatott fel, hogy isolálva áll, de ebbeli állásom mindig meggyőződésemmel megegyezvén, minden dicsvágy nélkül ebben találtam megnyugvásomat. — ü méltósága Ulászló törvényeit említette. Nem szándékom az azon törvények értelmezése iránti sokszoros vitatkozásokat megújítani; de miután ö méltósága az akkori időre visszapillantván, sajnálkozva emlilé, mennyire jutottunk légyen azóta, azt tartom, maga ö méltósága sokkal jártasabb hazai évkönyveinkben, mint hogy meg ne ismerné, hogy Ulászló ideje óta minden és tehát alkotmányos tekintetben is a’ nemzet tetemesen előrehaladott. Mi magát a’ dolgot illeti: azt kimerítve látván, a’sárosi főispán előadásához járulok. Arra nézve pedig, hogy azok, kik a’ mostan javaslatba hozottaknál végké-4
