1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 248. ülés
CCXLN III ülés Fő-RR. naplója October 18-án 1844. 13 sága gyakorlati észrevételekkel kívánt elöállani, mellyeknek legföbbike abban állott, bogy a’reticentia nem hazugság, és lebetlen, hogy az újságok reticentiákl.al ne éljenek, meri a'politicus hírlapok különbféle színezetűekn< lévén, mindenik a' maga szempontja szerint tekintendi ’s adandja elő a’ dolgokat. Én csak azon csudálkozom, hogy gróf Majlálh János nr, ki nekünk gyakorlati észrevételeket jelentett, ezen a’ jelen gyakorlatot érdeklő tanácskozás alkalmával annyira megfelejtkezett a’jelenről, hogy úgy, mint egy marquis 1’osa magát egészen a’késő jövőbe helyezte át, ’s úgy szólván a’jövő korok polgárává vált. Ugyanis magát azon időbe képzelte, midőn a’ censura többé nem fog létezni. A’ reticentia különböző; a’ reticentia még magában perse nem hazugság; de van önkényes reticentia, és kényszerűéit reticentia, ’s ő méltósága a’ magyar hírlapokról szólva, a’ magyar hírlapok reticentiájánál kifelejtette azon egyet, mi pedig födolog, — a’ kényszerítés. Ö méltósága tehát — mint mondám — a’ szabadújságról szólva, gyakorlati észrevételeinek előadása alkalmával elfelejtette, hogy censura van, és tehát méltán állíthatom, hogy úgy beszélt, mintha nem a’ mostani időben, hanem valamellyik jövő században élne. Hiszen ha az újságíróknak szabadságukban állana azt közölni, mi nekik tetszik, és egyik újság a’ dolognak némelly részleteit, másik más részleteit adhatná elő, az illy reticentia bizonyosan hazugság — falsum — nem volna, ’s midőn mi a’ hazugságról szólunk, nem az újságírónak, hanem a’ censura hazugságáról és falsumáról szólunk, — arról, miszerint a’ censura az újságírónak az illy reticentiákat parancsolja: abban áll tehát a’ sérelem, hogy a’ censura reticentiára kényszeríti az újságírót, és ez az, mi a’ becsületességgel meg nem fér, itt rejlik a’ nagy sérelem, — hozzájárulván még az is, hogy mint a’ dolgok jelenleg állanak, az országnak liberalis többsége a’ journalistica téréről ki van szorítva, minthogy ezen liberalis résznek jelenleg semmi orgánuma nincs! Nádor ő cs. kir. fensége: — Már az imént felszólitám a’ m. Fö-RRet, hogy — a’ mennyire lehet — a’ tanácskozást rövidítsék. Tudom, miszerint a’ parliamentaris tanácskozási rend azt hozza magával, hogy ha valakinek előadása egy másik szónok által nem helyén vétetik fel, azt felvilágosítsa; de ezen jogot — vélekedésem szerint — annyira kiterjeszteni nem lehel, hogy az ekkint felszólított egyén nemcsak a’ maga előadására, hanem azokra is feleljen, mellyek más egyének által mások előadására vonatkozólag hozattak fel, ezt a’ parliamentaris tanácskozási renddel, — fökép az országgyűlés jelen stádiumában — egészen megegyeztetni nem lehet. Gr. Zichy Oltó: — Gróf Apponyi, Széchen és Alajláth uraknak azon megjegyzést kívánom tenni, hogy nem minden ez országban levő vélemények tisztelteinek a’censorok által, mert azokat ki sem nyomtatják, vagy ha sajtó alá bocsátják is, az csak úgy történik, mint gr. Teleky László ur mondá, hogy falsummá válik; a’ fenlnevezett gróf urak mit sem tudnak egy censornak tilalmáról egyik vagy másik tárgy felöl, hisz ö nekiek minden meg van engedve Írni, őket még azért megjutalmazza — a’ kormány. Hiszen tudva vagyon, hogy az egyik méltóságos ur zászlótartója a’ Nemzeti Újságnak, a’ másik a’ Buda-Pesti Híradónak hadnagya, rnelly újságok előbb a’ chinai nemzetnek érdekét képviselik, mint a’ magyar nemzetét, — a’ kormány ellenben a’ mi véleményünket el . . . . . mindenütt, a’ hol nekie hatalmukban áll. — Nézzünk Franczia- és Angolországra: ott eslve mindenki olvashatja, mi déltájban a’ parliamentben mondatott; de ne egyedül ezen országokat nézzük, a’ mellyek a’ műveltségnek legmagasabb fokozatán állanak, de vessünk egy pillanatot Bukarestre: ott két nap múlva a’ nép közt tudva van, mi mondatott gyűléseikben; mi magyarok tehát e’ részben Törökország kifejlődésének alsóbb fokán állunk, a’ kormány bölcs elrendezése által; mi nálunk a’ napló 3 hónappal későbben adja tudtára a’ vitákat. Én is — valamint az oppositio többi tagjai — azon kérdést intézem hozzájok: meddig fogja a’ kormány ezen szemfényvesztési satyra álarczczal a’ nemzet érdekét tovább is gúnyolni, meddig azon absolutismusi formákban maradni, meddig ezen égbekiáltó provisoriumi törvénynek hódolni? melly káros rendezést mindenfelül érezni kell, mert a’ hol szabadság nincsen , ott emberi jólét sincsen. Nádor ö cs. kir. fensége: — Miután már felhozalott, bogy oily későn jő ki a’ napló, nem állhatom meg, hogy azon megjegyzést ne tegyem, hogy miután a’ mélt. Fö-RR többen vesznek részt a’ tanácskozásban, és terjedelmeesb beszédek tartatnak, mint ezelőtt, ’s azon kívül az ülések naponkint tartatnak: igen természetes, hogy a napló vezetője rögtön minden ülést nem készíthet el, sem pedig a’ kiadás annak idejében nem történhetik meg, és igy annak felakadása egyedül a’ dolog természeti helyzetében fekszik , és nem másutt keresendő. Gr. Andrássy György, sárosi főispán: — Bocsánatot kérek, hogy előadásomat egyedül szavazatra nem szoríthatom; de miután gróf Eszterházy József által, bár nem nevezve, azok iránt, miket 13 évvel ezelőtt mondék, mintegy következetlenséggel vádoltatom, azt tartom, mindnyájunknak érdekében van, hogy ha abból, ha valaki következetlenséggel vádoltalik, valami haszon az egészre nézve háramlik, vagy az a’ vélemények megváltozására hatással lehet, ha egyes személyek, fökép akkor, midőn nem is szólalnak fel, következetlenséggel védőitalnak: megvallom, hogy az a’ személyesség szagát viseli magán, és az a’ helyeit, hogy használna, inkább árt a dolognak. Egyébiránt miután valóságon nem épül gróf Eszterházy József urnák előadása, kötelességemnek érzem ö méltóságát felszólítani, hogy méltóztassék azon kútforrást, mellyböl ezen előadását merité, bővebben elolvasni, és megfogja találni azt, hogy az 1832. évi december 16-án tartatott kerületi ülésben igenis mondottam azt: hogy azon újság, mellyet én akkor előadtam, de nem azon országgyűlési szabadujság, melly most emlittetik, a kir. előadások előtt vétessék fel; mert valamint a’ napló szerkesztését és a’ napló-birálók iránti tanácskozás mindig megszokta előzni a’ kir. előadásokat, úgy czélszerünek látom, hogy olly újság iránti tanácskozás előzze meg a királyi előadásokat, és most is ezt hiszem; de mit mondottam még? azt, és most is újra mondom: hogy olly újságban most is megegyezem, melly nem az írónak véleményét foglalja magában, hanem egyedül tényeket; ezen meggyőződésben most is vagyok, és e’ mellett most is állok, ha a’ többség reááll; de ezen véleményemet nem adtam elő azért, mert látom, hogy kisebbségben maradnék, valamint most is reáállok arra, hogy a’ naplókból — mellyek most helyesen szerkezteinek — kivonat készíttessék, és azon bírálat alatt, melly alatt a’ napló létezik, a 11 * •ik rendi ize it a’ szabad újság iránt
