1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 248. ülés
42 CCXLVIII ülés Fö-RR. naplója October 18-án 1844.-de ezzel sem törődöm, és ha valaki majdnem vakon a’ t. KK és RR bölcs véleményét nem pártolja, ha azt, mit "korszerűnek tart ezen nagy közvélemény, annak el nem ismeri, ha valaki ellene szól, nemcsak hogy független, hanem becsülendő: igy tehát megmondani a’ véleményt akár milly esetben — azt nézem igazi következetességnek. Gr. Batthyányi Lajos: — Csak rövid szóval akarok felelni az előttem szólott gróf urnák arra, miszerint azt veszem ki beszédéből, hogy engemet nem fogott fel; de ha dicsértem a’ grófot fentebbi beszédemben, vagy olylyasmil mondottam volna, mit arra lehetne magyarázni, hogy dicsérni akartam gróf Zichy Ödön urat, szívesen viszszaveszem minden szavaimat. Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — A’ dolog érdemére nézve rövid szavazatra szorítom előadásomat, t. i. pártolom gróf Péchy Emánuel véleményét: mert meggyőződésem szerint az országgyűlési szabadujság kérdését a’ szabad sajtó általános kérdésének eldöntése nélkül elhatározni nem lehet; de nem is akarnám ezen legfontosabb kérdését a’ sajtószabadságnak, miilyen egy országgyűlési hírlap, csak úgy mellékesen elintézni. — Felhozatott itt, hogy a’ magyar országgyűlésről a’ kormány emberei által elferdített czikkek közöltéinek; magam is külföldi újságot olvasok, ’s különösen a’ napokban is olvastam egy czikket, mellyet bizonyosan nem irt kormány embere, és ez azon ismeretes 1) betű alatti czikk Írója. Mondatott, hogy a’ megyék állapotja súlyos, hogy az újságokban az országgyűlési dolgok terjedelmesen nem közöltéinek. Nagyon sajnálom a’ megyéket, hacsak az újságokból merítenek tudósításokat. Itt vannak a’ követek, azoknak kötelessége a’ megyéket terjedelmesen tudósítani; de különben is a’ naplókból is hitelesen megtudhatják a’ megyék az országgyűlésnek folyamotát: annál fogva ismétlem, hogy gróf Péchy Emánuel vélekedését pártolom. Gr. Viczay Héder: — Igaz az, mit gróf Péchy Emánuel ö méltósága előhozott, hogy a’ hírlapok szabadabban Írhatnak most, mint azelőtt; de kérdem: miből áll a’mostani censura alatti szabadujság? szabadon legyalázhatnak minden népszerű nagy nevet, szabadon legyalázhatják az egész nemességei, legyalázhatják az alkotmányt, legyalázhatnak minden ebből származó jogokat, legyalázhatnak minden választott tisztviselőt, minden municipiumol; de arra még nem volt példa, hogy valamelly kormány által kinevezett tisztviselő megrovalott volna; arra sem volt példa, hogy a' kormány által elkövetett törvénytelen intézvény megczáfoltatott volna. Ezen egyoldalú szabadság által tán a’ kormány azt akarja elérni, hogy a’ nemzet győződjék meg arról, hogy minden nagy hazafi nem az, minek tarlalik; tán arról akar meggyőzni, hogy nem ér semmit alkotmányunk, inkább ausztriai önkénynyel kellene azt felcserélnünk; tán arról akar meggyőzni, hogy a’ nemesség nem ér semmit, azt minden jogoktól meg kellene fosztani; tán arról akar meggyőzni, hogy minden választott tisztviselő rósz, és hogy csak a’ kormány által kinevezett tisztviselő helyes és jó tisztviselő, hogy a’ kormány egyedül csalhatatlan az országban, — fogják-e ezt elérni, vagy sem? nem tudom; de hogy el ne érjék, a’ szabadujság mellett szavazok. Nádor ő cs. kir. fensége: — ügy vélem, hogy az országgyűlésnek jelen stádiumában— a’ mennyire lehet — szorosan a’ tanáczkozás tárgya mellett maradjunk, és a’ sok beszédektől tartózkodnunk kell: mert egyik beszéd a’ másikát, egyik felvilágosítás a’ másik felvilágosítást huzza maga után, ’s ekkor az idő illyenekre fordiltatván, nem marad elégséges idő a’ többi a’ t. KK és RR által hozzánk küldött fontos izenetek tárgyalására. Felszólítom tehát a’ mélt. Fö-RRet, hogy ezen úgy is kimerített tárgyban — a’ mennyire lehet — röviden és csak voksolásra szorítkozva nyilatkozzanak. Gr. Zichy Henrik: — A’ mélt. Fő-RR előbbi izenetét pártolom. Gr. Teleky László: — Bocsánatot kérek, hogy ezen tárgyban, mellynek talán úgy is semmi jövendője nincs, bátor vagyok még egyszer felszólalni; hanem némelly ollyanok mondattak, mellyekre nézve feleletre felhiva érzem magamat. A’ többek közt igazolnom kell magamat gróf Apponyi György ö méltósága előtt, mert ö méltósága — mint látszik — úgy értett engemet, mintha azt találnám, mikint a’ hírlapok dolgában a’ múlt országgyűléstől fogva nem mentünk volna előre. Ezt nem mondottam, hanem azt, hogy már most a’ kormány nem azon rendszert követi, miszerint eltiltja az országgyűlési közléseket egyáltaljában, hanem olly rendszerre ment át, melly enged ugyan közleményeket, de egyoldalúlag, és csupán egy véleménynek kimerítő közlését engedi, a’ másik véleményt pedig elnyomja. Erre nézve csupán azon megjegyzést teszem, hogy ez azon rendszeres dolgok közé tartozik, mellyekre nézve el lehet mondani, hogy valamivel kevesebb becsületesség szempontjából több lett volna! Én nem tagadtam az előlépési; de miután ezen elölépés tétetett, mellynél megállani szerintem nem lehet, most nézetem szerint ott állunk némileg, hová állították magukat gróf Apponyi György ur és gróf Széchen Antal is, kik a’ vegyesházasságok tárgyában egy a’ RRhez a’ főrendi táhla részéről átküldött és az áldás megtagadása tárgyát egyoldalúlag kimentő izenet által a’ közönségei informálni és a’ közvéleményre halni akartak, ’s épen úgy, mint reményiem, hogy ha méltóságtok, kik már az egyoldalú informáliót is jónak látják, át fognak menni a’ nem egyoldalú és általános nyilvánosságra, és mint nagyobb jóra, úgy reményiem, hogy ezen egyoldalú nyilvánosságból az általános nyilvánosság elvére ki fogunk vergődni. Ali gróf Apponyi György urnák egyéb indokait illeti: azokat nem egészen értem, miket az iránt felhozott, hogy miután én falsumról panaszolkodtam, és csupán az itt történetekre nézve kívánom megakadályozlalni azon falsumot, és nem a’ törvényhatóságokra nézve is: ez részemről következetlenség lett volna, ’s hogy a’ következetesség azt hozta volna magával, hogy miután az újságok a’ törvényhatóságokban történt tanácskozásokra nézve sokszor falsumokat követnek el, tűrjük, hogy kövessenek el hasonló falsumokat az országgyűlési tanácskozásokra nézve is. Egyébiránt én ebben olly elvet látok rejleni, mi gróf Apponyi Györgytől váratlan; nem mondom, hogy ezen elvet épen nem helyeslem, meri hisz ezen elvnek némi jövendője bizonyosan lesz. Azt véli ugyan is ö méltósága, hogy utoljára olly sokféle falsumok fognak elkövettetni az országban, hogy azoknak sokasága reactiőt fog szülni, és ebből fog aztun tettleges sikeres reform következni; — minden esetre ez olly revolutionalis eszme, mellyet gróf Apponyi György ö méltóságától soha nem vártam volna. Gról Majláth János ö méltó-
