1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 248. ülés
CCXLVIII ülés Fö-RR naplója October 18-án 1844. 41 n’ sajtó irányában jelenleg fenállanak, helyesek és alkalmasak, és bogy azoknak törvényhozás utjáni megváltozó- 2-ikremii irtása nem kívánatos; de azt tartom, hogy ezen czélt egyedüli országgyűlési szabadujság megállapítása által elérninel a!siabad' nem fogjuk. — Mi gr. Teleky László azon észrevételét illeti, hogy censura mintegy falsumot követ el, midőn az ,,Jsag,rat“ országgyűlési ludósitásokat és beszédeket bírálata alá veszi: csak akkor állana, ha ezen lépés állal igényeltelnék, hogy csak az tekintessék hitelesnek és valósággal mondottnak, mit a’ censura helybenhagyott; de miután ez nem igy áll, miután a’ censura már helyzeténél fogva is mást követel, és nem is követelheti azt, hogy csak azok tekintessenek hiteleseknek, mellyeket ö helyesel, azt tartom, hogy a’ censurának ezen eljárásában falsumot találni nem lehet. Gr. Eszterházy József megemlité, hogy a’ külföldi újságokba részint a’ kormány emberei által sértő czikkek igtaltatnak, részint a’ kormány által más szellemű czikkeknek beiglatása akadályoztatik. Részemről, tekintve a’ parliamentaris tanácskozás szabályait, mellyek szerint azoknak anyagát egyedül hiteles, nem pedig imilt-amolt hallott tények képezhetik, nem kételkedem kijelenteni: hogy a’ külföldi újságok gúnyoló, vagy helyeslő czikkeivel bajlódnunk, nézetem szerint, a’főrendi tábla méltóságával megegyezlethetö nem volna; ha azonban megnyugvására szolgálhat a" mélt. grófnak, tulajdon tapasztalásomból biztossá tehetem, hogy illy czikkek fel nem vétele nem csak a’ raltgos gróf elvbarátit éri, és ez a’ kormány befolyásának számos esetben egyáltalában nem tulajdonítandó. — Nem akarván továbbá tartóztatni a’ tanácskozást, gr. Péchy Emánuel ő méltóságának indítványát pártolom. — Miután mindazáltal itt megpendittetelt az, hogy azon vélemény-árnyéklat, mellyhez én is tartozom, a’ mellyröl gr. PállTy ő mllga azt mondá, hogy nem igen tudja, hogy azon conservativek mit akarnak lulajdonképen conserválni? mostani határozatában nem épen szabatos következetességgel ragaszkodik azon nézetekhez, mellyek lépéseit a’ mai tanácskozás kezdetén a’ hivatalképességre nézve vezérlették, ’s némileg összekötetésben áll azon ellenvetéssel, mellyel gr. Zichy Ödön előhozott, hogy t. i. e’ teremben az aristocraticus nézelekképviselve nincsenek. Mellőzve azt, hogy illy ellenvetéseknek, mellyek pártok ellenében nem egészen kielégítő nézeteikből meriltetnek, a’ komolyabb tanácskozásban nagy fontosságot nem tulajdonítok, részemről megjegyzendőnek vélem, hogy az anyagi fentartást a’ szellemi fenlartástól mindig megkülönböztetem, az aristocrátiának lényegét olly egyformaságtól és kiváltságoktól fel nem tételezem, mellyeknek feláldozása által annak felállását veszélyeztetve nem látom; a’ conservativ elveket pedig mindig abban keresem, hogy midőn uj elemek felvételéről, uj elvek alkalmazásáról van szó, azok a’ fenálló intézkedésbe olly módon illesztessenek be, hogy azoknak támaszául szolgáljanak, nem pedig azok felforgatására irányoztassanak, és ezért mind az letörültessék, mi — mint ezen szabadujsági terv — a’ rögtönözésnek veszély teljes bélyegét viseli, és a’ fenálló viszonyokkal öszhangzásba egyáltalában nem hozható. Gr. Zichy Aladár: —Nem érthetek egyel azzal, hogy e’ teremben régóta aristocraticus szózat nem hallatszott; mert noha hosszasabb ideig távol voltam, de hallottam és olvastam olly mondásokat, mellyek aristocraticus elveket foglalnak magukban. Egyébiránt meg vagyok győződve arról, hogy nem ismerek olly országot, mellyben aristocratia nem léteznék, legyen az bár pénz-, hivatalbeli, vagy születési aristocratia. Mi a’ dolgot magát illeti: azt olly fontosnak látom, hogy e’ részben a’ tábla minden tagjainak felszólalni kötelességök. Midőn ezen tárgy először szőnyegen volt, mi — ha jól emlékezem — épen múlt évi julius hónapban volt, báró Vay Miklósnak azon előadása fogadtatott el, miszerint a’ t. KK és RRnek izenlessék meg, hogy a’ mélt. Fö-RR ezen tárgyat nem különválva, hanem a’ sajtó általános kérdésével és e’ tárgyban átküldendö törvényjavaslattal kívánják elintézni, akkor szintén azon véleményhez csatlakozva kívántam, hogy a’ sajtószabadság tárgyát minél előbb felvéve vegyük fel a’ szabadujság tárgyát; de azóta másfél év telt el, és ott vagyunk, hol voltunk, és valóban keblemet elkeseríti, ha látom, hogy újságaink milly abnormis állapotban vannak, és azokban az országgyűlésről milly egyoldalú közlemények foglaltatnak; ha látjuk, hogy azelőtt a’ nevek kitéve nem lévén, csak azoknak első betűi jelelteltek ki, később ez is elmaradt, és igy távolabb vidékekben nem tudják, ki mit mondott? de különben is az illy egyoldalú közlésből a’ közvélemény helyesen és czélszerüen nem is informállathatik; ’s azért én — ne hogy hosszú pórázra halasztassék a’ dolog — inkább a’ szabadujságot pártolom, mint a’ szabad sajtó általános felvételének sürgetése által a’ dolog elhalasztására és a’ mostani állapotnak további fenmaradására alkalmat nyújtsak. Gr. Zichy Ödön: — Engedelmet kérek, hogy ma már harmadszor szólalok fel; de miután reám történt a’ hivatkozás, és gróf Batthyányi Lajos ö méltósága azt mondotta, hogy én csak önvéleményemet és meggyőződésemet szoktam előadni, azért ö méltóságának nagy köszönettel tartozom, és azt hiszem, hogy méltóságod nekem nagyobb dicséretet Magyarországnak mostani időszakában nem is adhatott. Igaz, én meggyőződésemet és véleményemet minden esetre mindenkor és mindig ki szoktam mondani, ’s igy azt hiszem, hogy úgy, mint valaha 1840-ben mondottam ki véleményemet a’ függetlenség iránt, úgy miután most a’ körülmények változtak, kötelességemnek tartom most is véleményemet e’ felöl megmondani. Azon időben függetlennek tartatott azon ember, ki nyíltan mert fellépni a’ kormány ellen, és ebben volt valami lovagi szellem, miszerint az alkotmányt fenlartani és a kormánynak sokszor az igazat megmondani önmaga szabadságának koczkázlatásával is kellett, ’s ez bizonyosan dicséretes volt, és óhajtottam volna, hogy akkor a’ főrendi táblának többsége e’ véleményt pártolta volna; de változtak a körülmények; van most egy majdnem haldokló kormányunk, és most minden ember felhiva érzi magát a kormány ellen felszólalni, és véletlenül eszembe jutott itt egy mese a’ haldokló oroszlánról. A’ haldokló kormány ellen a nélkül, hogy helyes lenne, egyedül népszerűség kedvéért, vagy isten tudja mi okból? a‘ fellépést helyesnek nem találom, mert gyávaságnak tartom a’ kormány ellen fel nem lépni akkor, midőn ok van reá, ’s midőn a törvényt meg nem tartja, fellépni helyes; de ok nélkül öt megtámadni helyesnek nem látom, és ebben következetességet nem találok, mivel felszólaltam azon függetlenségről, mellyet servilismusnak nevezünk a' kormány irányában; de most jöttünk egy másikra át; ez kissé bajosabb: mert ott, hol az ember tudja, hogy a’ kormány nem tesz semmit, nincsen mit elene szólani, és ott, hol slatarialiter az ifjú óriás kipisszegi az embert, mi sok embernek lelkűidével meg nem fér, Fő-Iiendi Napló VII. höl. * ®
