1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 264. ülés
244 CCLXIV ülés Fö-RR. naplója November 5-én 1844. Vallás, jelesen a' reversalisok iráni minusnak elfogadására sem hajlandók, Valóban csodálkozom, hogy a’ m. Fö-RR egy leirat következtében az országgyűlési határozattól elállva, már most olly messze állanak a’ Rendektől, hogy mint látszik, minden egyezkedés lehetetlenné vált. — Azonban én még most is azt vélem, hogy miután az, mit a’ t. RR javasolnak, tökéletesen egyezik azzal, mit a’ m. Fö-RR ezelőtt már több Ízben kijelentettek, lehetetlen, hogy hozzá ne álljanak. Tihanyi Ferencz, lemesiyróf: — Nem lehet tagadni, bog) a’ t. KK és RR elöbbeni nézeteiktől elállanak, és a’leiratnak értelmében módosítást tesznek. E'részben az átmenet kérdése iránti egyesülés sokat segítene: mert a’ t. RR abban találják a’lelkiismeret szabadságának valóságos gyakorlatát, hogy kiki azon vallást követhesse, mellyben legtöbb megnyugtatását találja. Úgy tartom, hogy a’ különbség, mellybcn vagyunk, onnan ered, mellv van a’ két kir. válasz között. Bátor vagyok figyelmeztetni a’ mélt. Fö-RRet, hogy az utólsó kir. leiratban ö Felsége felszólítja az ország Rendéit, hogy a’ törvényjavaslatot az átmenetre nézve a’ lélekismeret szabadságának általános elvéhez alkalmazzák. Állanak tehát mindazok, mellyeket ö Felsége l-ö válaszában kijelentett, ’s azokat soha nem látom meggyengilve lenni; ’s igy azt hiszem, hogy a’ l. RR tisztán felfogták a’ két kir. válasznak szellemét: én tehát javaslatukhoz járulok. Arra nézve, mit országbíró ö nagyméltósága mondani méllóztatott, — kinek nem csak személyét, hanem előadásait is minden tekintetben igen nagyon szoktam tisztelni, — megvallom, hogy mostani előadását, melly szerint minden beavatkozás nélkül a’ szüléknek vallásbeli szabadságukat fenhagyatni kívánja, nem pártolhatom; mert csak azon esetre kívánunk positiv törvényt hozatni, a’ midőn a’szülék gyermekeiknek milly vallásbani neveltetése iránt egymással megegyezni nem tudnak. Azt hiszem, ha nekünk tabula rásánk volna, akkor talán nélkülözni lehetne a’ positiv rendelkezést; de miután ez esetben nem vagyunk, ’s az 1791: 26 t. ez. nyomán kell intézkednünk, igen czélszerünek tartom, és helyesnek, sőt szükségesnek a’ t. KK és RR javaslatát. Bátor vagyok a’gyakorlatra hivatkozni, ’s jelesen testvér Erdélyhonra, hol e’részben positiv rendelkezés áll fen, ’s kérdem Csanádi püspök ö nagyméltóságát: valljon a’közgyűlések Erdélyben csatatérei-e a’vallásbeli kérdéseknek? Azt tartom, hogy sehol nincs olly kevés kérdés vallásról, mint épen Erdélyben. De nem kívánván tovább a’ méltóságos Fö-RR figyelmét fárasztani, csak röviden kijelentem: hogy a’ lek. KK és RR javaslatát pártolom. B. Jeszendk János: — Nézetem szerint a’ jelen országgyűlésen az alkudozásnak ideje már lejárt, ’s a’ t. KK és RR már annyit engedtek, hogy e’ tekintetben az ügynek veszélyeztetése nélkül többet nem engedhetnek; de mit is kívánnak a’ t. KK és RR? azt, hogy visszatérjenek a’ mélt. Fö-RR a’ múlt országgyűlésen hozott határozathoz, és olly positiv törvény alkotlassék, mellyböl kivételt tenni nem lehel? Korántsem: hanem csak azt kívánják, hogy azon esetben, hol meg nem egyezhetnek a’szülök, álljon a’positiv törvénynek rendelete, ’s ettől ő Felsége is kir. leirata szerint nem idegen. Szorosan ragaszkodom tehát azon törvényjavaslathoz , mellyel a’ t. RR előterjesztenek, és azt hiszem, hogy jobb törvényt nem alkothatunk, mint ollyant, melly által a’ viszálkodásnak magva elenyésztetik. B. Barkóczy László, székesfejérvári megyés püspök: — Nekem is úgy látszik, hogy mind azok, kik az országgyülésnek jelen stádiumában ahoz szorosan ragaszkodnak, hogy az 5-ik pont szerint egy positiv törvény alkottassák a1 vegyesházasságból származott gyermekek melly vallásbani nevelésére nézve, — oda törekednek, hogy minden vallásos törvény nélkül fejeztessék be a’jelen országgyűlés. Én nyilvánítom, hogy oda nem törekszem, mind a’ mellett, hogy az 1791: 26 t. czikket a’javaslóit lörvényczikkeknél jobbnak tartom; — de ha már az előttem elmondottakat ismételni nem akarom, meg nem foghatom, hogyan állíthatja a’ temesi gróf, hogy ö Felsége k. kir. resolutiojával nem ellenkezik ez a’ positiv törvény? miután a’ marczius 25-ről kelt k. kir. válaszban világosan ki van fejezve : „ut a' partibus mixta conmibia ineuntibus omnis, quam ferendae eam in rem imperativae legis dispositio induceret, coactio avertaturu — ’s miután ezen k. kir. válasz szerint ö Felsége a’ teljes lelkiismereti szabadság eszméjénél fogva azt nyilatkoztatja, hogy egyedül engedményes törvény alkotásához járulhat. 3 alamint tehát mi ezen javaslatnak első §-ára nézve a’ méltányosságra szólittatánk fel, hogy engednénk annak, mi habár felesleges, de megnyugtatására szolgáland az evangelicusoknak: úgy viszont én is méltányosságot követelek abban, hogy minden parancsoló törvényes szabálynak — melly e’ méltóságos tábla határozatával, ö Felségének kegyelmes válaszával, és az ö lelkiisméretével ellenkezik, — melly a’ lelki teljes szabadságot, e’ méltóságos tábla conclusumát, a’ calholicusoknak elvét egyenesen sérti — e’ tárgybani sürgetésétől elállani szíveskedjenek. 3Ieg vagyok győződve, hogy ezen egy positivus rendelet, ha törvényes erőre emelkednék, minden egyéb engedményes részleteit az egész törvénynek gyakorlatilag háttérbe szorítaná, és széles mezőt nyitandna a’ legkeserübb súrlódásoknak: ugyanazért gr. Széchen Antalnak javaslatához járulok. Gr. Forgách Antal: — Előadásomban szabály ül szolgál a’ nagyméllóságú Fö-RRnek alábbi határozata, melly által a’ második k. kir. leirat elfogadtatott. — Én, nagy méltóságú Fö-RR! a' parancsoló törvénynek csak szomorú következményeit tudom magamnak képzelni, — Igazolják előadásomat a’ jelenlegi súrlódások és vallási visszálkodósok, mellyek csak a’ fenálló parancsoló törvény következményei, — ’s ezek következtében mindenkor az vala meggyőződésem: hogy a’ vallásosság és házi béke sokkal biztosabb alapon áll, ha parancsoló törvény nincsen; mert ha valaki gyermekeinek nevelése iránt Ígéreteket tevén, tudja előre, hogy illy igérés megtartásától függ házi és családi boldogsága, és hogy felbomolván családjában a' béke, ez törvény által helyre nem állítható: — sokkal inkább fog Ígéretének teljesítésére és a’ békeség megőrzésére serkentetni, mintha talán rósz szándékának biztosítását és ennek a’ másik házaspárra csalárd és igazságtalan következményeit törvény által szentesítve látja. — Minthogy pedig tudom, hogy ott, hol vallás és vallás, meggyőződés és meggyőződés közt van kérdés — soha törvény nem segíthet; de egyedül a’ valódi szabadság terén lehet súrlódás ellen menedék : pártolom a’ szabadság eszméjét, és semmi medius terminushoz nem járulhatok: szólok azért gróf Széchen Antal mellett.
