1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 264. ülés
CCLXIV ülés Fő-RR. naplója November 5-én 1844. 245 B. Perényi László: — Méltóztatnak cs. k. Föherczegséged és a’ nagy méltóságú Fö-RR kegyesen emlékezni, vallás, je|ehogy én löbb Ízben kijelenletlem, miszerint a’ polgári törvény csak ugy lehet igazságos, hogyha a’ vallási elvekrese'J akr.evcr" nézve egyedül szenvedőleg viseltetik, következőleg azoknak követésére nézve elhatározólag nem rendelkezik. Egyébiránt ismétlésekkel nem kívánván elöállani, azokhoz ragaszkodom, miket ö excellentiájok az igen tisztelt országbíró és a’ Csanádi püspök felhozni méltóztattak. E’ szerint a’ mennyiben gróf Széchen Antal ur indítványa az említett elvemmel megegyez, azt pártolom. Gr. Mojldth János: — A’ második kir. leirat az elsőre csak annyiban hivatkozik, hogy mennyire az első kir. leiratban a’ szabadságnak elve ki van mondva, a’ második k. leirat ezen szabádságnak elvét tagadja; és igy a’ két leiratból nem lehet egy törvényt szerkeszteni, hanem vagy az egyiket vagy a’másikat kell elfogadni. — Most csak egyenesen a’ szabadságról lehet kérdés. Azt hallám, hogy ez mind jó volna, ha Magyarországon egy tabula rását lehetne csinálni; de miután ezt tenni nem lehet, ha positiv törvényt nem hozunk, vallásos súrlódások lesznek a’ megyékben; én ellenkezőleg azt tartom, hogy a’ súrlódásoknak csak ugy lehet véget vetni, ha a’dolog a’ tökéletes szabadság terére állittatik. — Ez megfelel a’ Magyarországban létező minden vallásoknak , — háromszáz évek óta hordják ajkaikon a’protestánsok a’szabadság elvét, — ime itt a’legtágabb szabadság, tessék azt elfogadni! — Én a’ calh. vallás elveinek szentségébe bízom, és azt hiszem, hogy annak a’ polgári törvények ótalmára szüksége nincsen ; ’s igy m. gróf Széchen Antal urnák előadására szavazok. Gr. Cziráky János: — A’ lélekismeret szabadságának elvével a’kényszerítést megegyeztethetönek nem találván, ezen alapelvnél fogva azon nézetekhez jurulok, mellyeket nm. országbíró és Csanádi megyés püspök urak ö nagyméltóságok nyilvánítottak és azoknak nyomán m. gr. Széchen Antal urnák indítványát pártolom. B. Yay Miklós: — Én magam is azon meggyőződésben vagyok, miszerint ö Felsége legutolsó k. kir. leirata a’ vallás tárgyában a’ két előbbit megerösité, ugy annyira, hogy szabadságukban van az országos RRnek ama kettőből szerkeztetni egy törvényt, ’s nem lehet a’ t. RRnek rósz néven venni, ha akkor, midőn a’ főméit. RRkel nézeteiket közlendői kívánták, e/, ösvényt követték, ’s tökéletesen áll ezek alapján egy akkint szerkezeit törvény, melly először ugyan határozottan rendelkezik, továbbá kimondja a’ reversalisok érvénjtelenségét, ’s a’mellett mégis fenhagyja a’ szülőknek szabad rendelkezési jogát. Ugyanis ez annyit tesz, miszerint a’ status mondja ki az általános szabályt: a’ szülök tehetnek kivételt, ’s e’ kivétel mindaddig áll, mig a’ fölött a’ szülök egyetértenek; de ha az egyetértés felbomlik köztük, egyik vagy másik a’ törvényes szabályokhoz kívánja magát alkalmazni, ennek ellenében Írott szerződések hiában mutattalnak fel. És ez véleményem szerint ha már közelítésről kell szónak lenni — veszély nélkül elfogadható. De az, mi a’ másik reformról javaltatik, miszerint a’ szabad egyezkedés mondassák ki szabályul, és semmi határozott törvény ne legyen, még a’ reversalisok eltörlése mellett sem lenne elfogadható a’protestánsok részéről: mert hiszen ezen esetben lehetetlen volna a’törvényhozásnak a’casuisticára is ki nem terjeszkedni; ’s ha lehelne ép azon eseteket hagyni törvényes rendelkezések nélkül, mellyek leggyakoriabbak lehetnek, hol t. i. a’ szülök vagy egyezkedni nem tudtak, vagy az egyességet felbontották. Ila tehát el is tudnék egy olly törvényt fogadni, melly szabályul a’ szülök egyezkedésit mondaná ki, utána tenném a’ reversalisok érvénytelenségét, de világosan kívánnám ezek után kimondatni azt, miszerint ott, hol a’ szülök nem egyeztek, vagy egyezkedésüktől elállani kívánnak, a’törvény akkint rendelkezzék, miszerint minden gyermek atyja vallását kövesse. — Mi pedig azon észrevételt illeti, miszerint a’ közgyűlések lennének az illy felbontott egyességek fölötti bírák, ’s vallásos csatatérré változnának: attól én nem tartok; sőt ha ez igy lenne is, inkább ott akarnék egykét csatát eltűrni, mint az egyes családok békéjét az által felzavarni, hogy gyermekeik fölötti versengéseket szükség esetében törvény ne intézze el. — Valamint továbbá látok némi erősséget abban, hogy némi felhívást fog a’ clerus mind egy mind más részről találni abban, ha illy positiv törvény van, miszerint híveit egyezkedések ellenére is ennek követésére izgassa: ugy más részről ha nem lesz positiv törvény, abban látom az amannál sokkal nagyobb veszélyt, miszerint a’ sokkal hatalmasabb clerus minden keletkező vegyesházasságnál azon lesz, hogy az abból származandó minden gyermekek catholicusok legyenek, jól tudván, hogy csak egyszer a’ szerződés megtörtént legyen, az többé felbonthatatlan. És ép ez azon körülmény, melly nálunk Magyarországon nem engedé a’ kérdést ugy állitni a’ lelkiismeret szabadság terére, miszerint a’ fölött semmi positiv törvény ne őrködjék. Azt nem tartom lehetlennek, miszerint idővel ugy fognak a’ körülmények kifejlődni, hogy az illyen positiv törvény szükségtelenné válik; most azonban nélkülözhetlennek hiszem azt: a’ honnan, ha magam maradnék is, a’ t. RR javaslatától elállani nem tudnék. Gr. Almássy Móricz: — Gr. Széchen Antal ö méltóságának indítványához járulok. Scitovszky János, pécsi megyés püspök: — Én a’ l. KK és RR állal tervezett törvényjavaslathoz nem járulhatok, habár az mondatik, hogy az a’ kir. válasz nyomán alkottatott; és pedig azért nem, mert ö Felségének első k. kir. válasza ugy adja elő a’ dolgot, hogy szabad egyezkedni a’ szüléknek; és azon esetre, ha nem egyezhetnének, legyen helye a’ parancsoló törvénynek; miután azonban ezt az ország Rendei el nem fogadták, következett a’ 2-ik k. kir. leirat, mellyben ö Felsége a’ legnagyobb szabadságot állítja. És igy azon nézetekből kiindulva, mellyeket igen tisztelt országbíró ő nagyméltósága előadni méltóztalott, gr. Széchen Antal ö nagyméltóságának előterjesztéséhez járulok. B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Midőn először ezen k. kir. leirat tárgy altatót t, terjedelmesen szólottám a’ dologhoz : most tehát röviden fogom vélekedésemet előadni. A’ törvényhozásnál egy regens ideának kell lenni, melly tői soha eltérnie nem szabad: soha olly törvényt nem hozni, melly sikerbe nem mehet, és teljes meggyőződésem az, hogy minden olly törvény, melly a’ vegyesházasságokból született gyermekeknek milly vallásbani nevelése körül intézkedik, — ollyan, mellyel sikerbe venni nem lehet. Arra nézve, mit b. Yay Miklós ö méltósága Fö-Rendi Napló VII. köt. 62
