1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 245. ülés
nyelv kirekesztőleg használtaik a’hitellevelek kiadásában Angolországban, és igy Német és Francziaországban Rendi «enet (Közhelyeslés). és törvcnyja-Rudics József, bácsi főispán: — Az elöltem szólott temesi gr. előadását pártolom, és kívánom, hogy a’ RR iméret*iránt*' javaslata szerint kirekesztőleg a magyar nyelv használtassák, mert ha a’ muszka, német, franczia a’ maga nyelvét használja, nem akarnám a’ magyar nyelvnek e’ részbeni használatát megszorítani, és az idegen nyelvű fordításokat magyar hitellevelekhez mellékelni nemkivánom. Gr. Apponyi György: — Midőn a’ külföldre való hivatkozást hallám, akarat nélkül is az ötlik fel előttem, hogy többnyire olly nemzetekről szólunk, mellyek tőkéjére mi szorulunk, és melly nemzetek a’ külföldnek tőkéjére nem szorultak: Anglia bizonyosan nem magyarországi tökéket akar szerezni, és azon levelek által nem akar külföldből körébe huzni, holott pedig nékünk ezen hitelintézet felállítása által föczélunk, hogy külföldi tőkéket szerezzünk az országba: ’s igy a’ nemzetiségnek veszélyeztetése nélkül, mellyel senki nem kíván, gr. Barkóczy János ö méltósága indítványát elfogadni lehet; de mindazáltal részemről, tekintvén azt, hogy a’mélt. Fö-RR a’magyar nyelv kérdésében mindjárt első alkalommal elfogadták annak kimondását, hogy minden hivatalos oklevelek kizárólag magyar nyelven szerkesztessenek, épen ezen intézkedést, melly már legfelsőbb k. kir. leirat állal is helybenhagyatott, ideis alkalmaztatom, és azt mondom: miután ez nem privát, hanem közintézet, természetesen a’hitellevelek is nem tekintethetnek privát, hanem közleveleknek; és azon országos végzésnél fogva azt mondom: hogy a’ hitellevelek úgy, mint azt a’ t. RR kívánják, kirekesztőleg magyar nyelven szereztessenek (Közhelyeslés). Basán Herman horvátországi követe: — Bács megye méltóságos főispánjának észrevételére az a’ válaszom: hogy az oroszcsászár a’ Lengyelországban kiadatni szokott kötelezéseket egyszerre két nyelvben kibocsáttatni rendelte, a’ lapnak egyik felén lengyelül és ugyanannak a’ lapnak másik felén németül; — továbbá hogy a’ jelen országgyűléshez első ízben leküldött magyar nyelv tárgyábani k. k. válasz, — mellyet mélt. gr. Apponyi György érintett — csupán csak szoros értelemben vett Magyarországra szorítkozik, a’ kapcsolt részeket pedig egyenesen kiveszi: én tehát abba a’ kivételbe soha nem belé nem egyezem, miszerint a’ kapcsolt országokban a’ hivatalos okleveleket magyar nyelven kelljen szerkeszteni. Nádor ő cs. kir. fensége: — ügy látom, hogy a’ mélt. Fö-RR világos többsége a’ melleit van, hogy a’ t. RR javaslata fogadtassék el. A’ 141. és 142. §§-ra nézve észrevétel nem volt. A’ 143. §. nézve : Majláth György országbíró: — Ezen §. iránti tárgyalást szinte fel kell függeszteni, mert a’ dologhoz még nem szólottunk érdemileg. A’ 144. és 145. §§-ra nézve észrevétel nem volt. Olvastatik a’ t. RR észrevételeinek befejezése. B. Yay Miklós: — Miután a’ mélt. Fö-RR a’ t. KK és RR javaslatát az egész munkálatra nézve részint elfogadók, részint úgy tevék meg ellenészrevételeiket, miszerint azok miatt a’ dolog felterjesztése késleltetni nem fog: helyén látom lenni, hogy magához azon felíráshoz is szóljunk, méllynek kíséretében lesznek a’ törvényjavaslatok felséges urunk elibe jultatandók. Feltéve, hogy ö felsége együl egyig sanctionálja ennek czikkeit, — feltéve, hogy az országos nemesség megajánlandja a’ 200,000 pengő forintban határozott tartalék-summát, mégis a’ gép két feltétel nélkül mozgásba jöhetni nem fog. Először is szükséges e’ tekintetből, miszerint legyen bizonyos, nyilvános , elegendő pénzzel ellátott közintézet, miilyen honunkban nincs, ’s miilyenre tehát eleinte Bécsbe szorúlunk, melly bennünket a’ szükséges pénzzel, előre meghatározandó feltételek mellett, ellásson. A’ másik „conditio sine qua non“ pedig, hogy majdan kibocsátandó hitelleveleink ugyancsak a’ bécsi pénzcsarnokon elfogadtassanak. Az elsőt illetőleg úgy áll a’ dolog, hogyha egyszer hitelleveleinknek kellő hitelük leend, azokat bizonyosan elfogjuk másoknak is adhatni; de ezek hitelét majd csak az idő vívhatja ki, ’s addig kell valamelly helynek lenni, melly ö felsége közbenjárása által győzettessék meg a’ felöl, miszerint hitelleveleinket veszedelem nélkül elfogadhatja: e’ tekintetben tehát ö felsége egy felírás által megkérendő lenne. Ugyanis azon 200,000 pengő forint, mellyeket az ország ád ez intézethez, csak a’ tartalék-pénztár lesz, és csak arra való, hogyha egyik vagy másik adósok közül pontosan nem hozná be kamatait, azokat ebből az intézet előlegezze; azon pénzt azonban, mellyet a’hitellevelekért a’ kölcsönzőknek adni fog a’ takarék-pénztár, másunnan kell megkerilni, ’s ki fogja ezt az intézetnek adni? ’s ki különösen ollyan mennyiségben, miilyenben arra az intézetnek szüksége lehet? de ki továbbá olly feltételek alatt, mellyek alatt azt az intézet elfogadhassa? Mert miután az intézet 6 pcentre adja ki pénzét törlesztéssel együtt, öt pcentnél többet senkinek nem fizethet. Ha tehát nem leend előre biztosítva, miszerint illy kamatlábra elegendő pénzt kap, működéseit meg sem kezdheti. E’ tekintetben tehát arra lenne ö felsége megkérendő, miszerint engedné meg valamellyik bécsi nyilvános közinlézetének, hogy léphetne az intézettel ollyan viszonyba, miszerint ennek 5 pcentre magyar hitellevelekre elegendő pénzt szolgáltasson. A’ másik tárgy, mi iránt ö felsége megkérendő, az: hogy méltóztassék a’ bécsi pénzcsarnoknál rendelést tenni az iránt, hogy hitelleveleink ott forgattathassanak: mert csak ez fog azoknak igazi értéket adhatni; ’s ha ez iránt is egy k. leirat által nem biztosittatik a’nemzet, intézetünknek kellő alapja nem lesz; legközelebbi példa a’ balparti vasút részvényeinek ügye, mellyeknek forgathatását a’ bécsi pénzcsarnoknál eltiltván a’ kormány , azok értéke tetemesen csökkent; mi ha csak egyszer történnék is hitelleveleinkkel, örökre nyaka volna intézetünknek szegve: nehogy tehát a számítást gazda nélkül tegyük, kérjük meg mindkét tárgy iránt felséges urunkat, és szólítsuk fel a’ l. RRet, hogy ezt minél előbb azon alkalommal tegyék, mire a’ hitelintézeti törvényeket sanctio alá bocsátják. Majláth György, országbíró: — Nem tudom, hogy nem idöelötti-e ezen előadásom: de mégis szükségesnek Fő-Rendi Napló VII. köt. 4 CCXLV ülés Fő-RR. naplója October 14-én 1844. 13
