1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 213. ülés
135 CCXIII ülés Fő-RR. naplója September 4-én 1844. hogy 4 Felségének kegyes engedclméböl esen gyűlés nem sokéra megfog larlelni; _ sliTeskedjenek (éhé, a’ tek.r«.,.. „ hK és RRek annak eredményét bevárni, melly ka a' közohajtásnak meg nem felelne, 0' törvényhozásnak iogá- "'m'kTM* ban álland ezen ügyet jövőben is szorgalmazni. — j j 6 Gr. Batthyányi Imre, fölovászmester: — Miután ezen izenet hivatkozik az 1791 évi 77-ik lörvényczikkre hol világosan mondatik, hogy a’ tanításra való felügyelés ö felsége rendelkezéséhez tartozik; - 2-szor hivatkozik a’ nemzeti gyűlésre, melly az oktatásra nézve szabadon és függetlenül intézkedhetik, a’ szerkezet mellett, úgy mint azt az itélőmester feltette, és melly minapi végzésünket kimerité, megmaradhatunk. B. Barkóczy László, székesfejércári megyés püspök: — A’ végzést nem támadtam meg, hanem a’ motívumokra szoritotlam észrevételeimet, és ennek bebizonyítására bátorkodom a’ lek. RR izenetét felolvasni, mellyre ezen motívumok által nincsen megfelelve. Athanaczkovics Plátó, budai püspök: — A’ jelen izenetnek szerkezetére nézve semmi észrevételem nincs, nem is szólalnék fel, ha a’ fejérvári püspök ö méltósága által felhiva nem érezném magamat. Mull alkalommal a’ lek. KIv és RRnek e’ tárgy iránti 3-dik izenetében foglalt ezen kitételt: „ha a’ tapasztalás azt bizonyítaná, hogy a’ népnek erkölcsi nevelése botránykoztató módon elhanyagolva vagyon“, midőn felette fájdalmasan vevém, egyszersmind azt is alázatosan elöadám, hogy erkölcsi nevelésünk nem csak botránykoztató módon elhanyagolva nincs, hanem inkább ellenkezőleg, ’s ha az anyagi erőnk gyengesége kellő figyelembe vétetik: mi is a’ Magyarhon minden lakói\al egyenlően elöhaladunk. A’ tek. KK és RRnek kérdéses kitétele feltételesen ugyan és átalánosan hozatik fel; de ha jól értettem fejérvári püspök ö méltósága szavait nékem legalább úgy látszik, ö méltósága ezen kitételt úgy veszi, mintha határozottan reánk alkalmazolfan mondatnék; és ez legalább előttem azért látszik igy lenni, mivel ö méltósága épen most, midőn a’ törvényhozásnak az erkölcsi nevelésrei felügyelési jogáról szó van, azon esetre, ha a’ tapasztalás bizonyítaná, hogy az erkölcsi nevelés botránykoztató módon elhanyagoltatik — mondom — épen most hozza fel ezen szavakat, midőn különösen a’ mi erkölcsi nevelésünk forog kérdésben; valamint az izenelben is a’ botránykoztató módnak megemlítését máskép nem vehetem, mint hogy egyenesen bennünket érdekel.— És honnan —kérdem— e‘ szomorú tapasztalás? miért nem hozatnak fel próbák és példák, mellyekkel kétségtelenül bebizonyittatnék az, hogy erkölcsi nevelésünk csakugyan botránykoztató módon el van hanyagolva? olly önkényüleg, és oily alattomosan intéztetik-e az, hogy — illy rögtön annak botránykoztató módjáról tamadhat kérdés? Erkölcsi nevelésünkre felügyelnek a’ legfelsöb hely által kinevezettek: iskoláink felügyelője, hal kerületi igazgató, két tanító képző intézetünk hat tanítóval, két hitoktatóval, és két helybeli igazgatóval, nem különben iskoláink alapítványait kezelő választmány, melly elnökből, hat rendes, és néhány tiszteletbeli tagokból, számvevőből, jegyzőből, és egy ügyészből áll. — Mindezek a’ legfelsőbb helyre idöszakonkint erkölcsi nevelésünkről jelentést tesznek, és ö felsége 1791 évi 27—ik törvényczikknél fogva fő felügyelési jogával él. Ki nem látja tehát ezekből által, hogy erkölcsi nevelésünkben mind a’ kellő rend, mind szükséges nyilványosság uralkodik. Mind ezeket azonban csak annyiban hoztam fel, a’ mennyiben fejérvári püspök ö méltósága a’ törvényhozásnak az erkölcsi nevelésrei felügyelési jogáról — azon esetre, ha ez botránykoztató módon elhanyagoltatnék — átalánosságban szólván, netalán e’ botránykoztató módot a’ mi köznevelésünkben fenforogni gondolná. B. Barkóczy László, székesfehérvári megyés püspök: — Engedelmet kérek, de felelni kénytelen vagyok az előttem szólott budai püspök urnák mondására. Én, midőn a’ görögnemegyesültek tanításának és nevelésének botrányos állásáról szólottám, nem adtam magam nézetét, hanem egyedül a’ tettes KK és RRek nézeteire hivatkoztam. Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — Már a’ múlt alkalommal pártoltam budai püspök ö mlgának előadását, melly által bebizonyította, hogy nincsen elhanyagolva a’ görögnemegyesülteknél a’ nevelési ügy, úgy mint azt a’ RR állítják,— azokhoz ragaszkodom tehát, miket ö mlga, kinek ez iránt bővebb tudomása van — e’ részben előterjesztett, mert azok tényeken és nem hypothesiseken, mint a’ t. RR előadásai, alapszanak. Mi illeti azon általános elvet, mellyet a’ t. RR kimondanak, már a’ múlt alkalommal kinyilatkoztattam, hogy ezt nem pártolhatom, mert annak azon következései volnának, hogy mig az egyházi nevendékek nevelése iránt itt intézkedni lehetne, ezt pedig soha elismerni nem fogom, továbbá a’ görögnemegyesültek az oskolákra, és egyházi ügyeikre nézve az 1791: 27—ik t. czikknek világos rendeletéhez, és a’ declatoriumhoz ragaszkodnak; és valamint a’ protestánsoknak megvan ezen joguk, hogy intézkedhessenek ön oskalaikról, szóval a’ nevelésről: épen úgy ezen jogot, melly a' görögnemegyesült vallásuakat illeti, a’ maga épségében megtartani, és olly befolyástól, melly az érintett törvény és kiváltságaik ellenére gyakoroltatnék, — megmenteni kívánom; azértegyetérlöleg kir. fölovászmester gr. Ratthyányi Imre ön mlgával, ahoz járulok, hogy maradjon meg az itélőmester szerkezele úgy, mint van, mert ez a’ m. Fő-RR határozatát tökéletesen kifejezi (Helyes). Gr. Keglevich Gábor, fötárnokmester:— Vélekedésem az, hogy székesfejérvári püspök ö mlga a’ kérdést egészen más térre kívánja vinni, mint a’ mellyen az tegnap forgott; és arról már most nem lehet szó, hanem arról, mi tárgyallalott tegnap, és mi határoztatott annak következtében? és ki van-e a’ m. Fö-RRnek határozata az itélömester szerkezetében mondva? Én részemről úgy vélem, hogy az itélőmester szerkezete tökéletesen megegyez a m. Fö-RR határozatával, azért azt megváltoztatni nem kívánom (Helyes). Gyürky Pál, krassói főispán: — Teljesen pártolom én is a’ fejérvári püspök indítványát, miszerint kiváná, hogy ezen izenetben világosan kijelentessék a’ törvényhozó hatalomnak a’ népnevelésre kétségbe nem vonható füfelügyelési joga, mellyet a’ nagyméltóságu Fö-RR is az elöbbeni tanácskozásokban kétségbe nem hoztak, mintán az tagadhatlanul tulajdona minden alkotmányos nemzetnek, de kivált hazánknak, melly ezt minden alkalommal és jelesen az 1791. évi országgyűlésen tettlegesen fentartotta. Fölovászmester ur ö nagyméltóságának tett ellenvetései engemet ki nem elégítenek. Igaz ugyan, hogy a’ t. KK és RRnek izenete a’ gürögnemegyesült vallasbeli lelkészeknek 34 *
